Ivan Bunyin:
OGROMNYJ, KRASNYJ,
STARYJ PAROHOD…
Ogromnyj, krasnyj, staryj parohod
U mola stal, vernuvshis’ iz Sidneya.
Beleet mol, i, radostno sineja,
Bezoblachnyj sijajet nebosvod.
V tishi, v teple, na solnce, v izumrudnoj
Skvoznoj vode, sklonjas’ na levyj bort,
Gigant usnul. I spit pahuchij port,
Spjat gruzchiki. Beleet mol bezljudnyj.
V vode prozrachnoj viden uzkij kil’,
Ves’ v rakushkah. Ih sloj zeleno-rzhavyj
Naros davno… U Sumatry, u Javy,
V Velikom okeane… v znoj i shtil’.
Malchishka-negr v tureckoj grjaznoj feske
Visit v badje, po bortu, krasit bak –
I ot vody na svezhij krasnyj lak
Zerkal’nye voshodjat arabeski.
I lak blestit pod chernoju rukoj,
Slepit glaza… I malchik-obez’jana
Skvoz’ son pojet… Prostoj napev Sudana
Zvuchit v tishi vsem chuzhdoju toskoj.
1906
____________________________________
A VÉN GŐZÖS,
A VÖRÖS ÓRIÁS…
A vén gőzös, a vörös óriás
A mólóhoz simult Sidney-ből jőve.
A móló fehér volt, s az ég fölötte,
Mint tiszta, kéklő, vidám ragyogás.
Csend volt. Meleg. A smaragd színű vízben
Enyhén baljára dőlt a behemót,
És elaludt… Miként a rakodók,
A kikötő, s a kihalt móló, minden.
Hajógerinc látszik a víz alatt,
Kagylók lepik. Barnás-zöld rétegük már
Reá nőtt rég… Jávánál, Szumátránál,
A Csendesen, ha szélcsendben haladt.
Néger fiúcska, piszkos, török fezben,
Kosárban lógva festi oldalát,
S a víz a festék friss árnyalatát
Tükrözi lentről vöröses színekben.
Ragyogó festék és fekete kéz
Szemet vakít… S a kisfiú-majmocska
Dalol… Szudáni dallamokat hozva
Mindenkiben idegen bút idéz.
1906
* * * * *