A jelenben élünk,
múltunkról van ismeretünk,
emlékezünk.
Szelíd emlékezet boldoggá tesz,
kudarcok keserítenek.
Jó volna elfeledni,
amitől szívünk oly nehéz,
fájó sebekre mit sem adni,
amíg szívünk az üdvre kész,
de nem feledsz, hiszen az élet félsz.
Várakozunk,
a jövőnkről mit sem tudunk,
rejtéjes és titokzatos,
rövid az út, halál-biztos.
Ne légy kiváncsi, mi vár még rád,
jósokhoz fordulnak ostobák.
Mióta ember él a földön,
szeretne jövőbe látni, ködön
átvágni, élni megelőzve a bajt,
a boldog élet vágya hajt.
Ne nézz hátra!
A pillanatnak élj,
ne akarj jövőbe látni, és ne félj!