Az én drága nagymamám
mint a gyémánt, olyan nagy kincs.
Szeretem nagyon- nagyon,
mit értem ne tenne, az nincs.
Óviba is ő kísér,
az úton meg végig mesél.
Hangja, mint a rigónak
olyan ékes szólón zenél.
Szorgos, éltes kezétől
az ég s a föld csillog-villog
és ha gézengúz vagyok,
még a Cirmi is csak pislog.
De a drága nagymamám
jóban- rosszban féltőn ölel.
Szeme könnyektől csillog,
oly jó mikor itt van közel.
gyermekvers