Fundoklia télen
Írta: ElizabethSuzanne0302 Dátum: July 25 2021 12:08:28
H
Tekintetem merengett a szép völgyön,
fázó csíz gubbasztott az árva tölgyön.
Hófátyol ölelte keblére némán,
békésen szunnyadt a végtelen sétány.
Teljes hír
Tekintetem merengett a szép völgyön,
fázó csíz gubbasztott az árva tölgyön.
Hófátyol ölelte keblére némán,
békésen szunnyadt a végtelen sétány.
Fülébe búgtak bús, szelíd dallamok:
nézd, szitál a fénylő hó, oly balzsamos!
Mint a lélek, libbentem lábujjhegyen,
álmaim hervadtak, mert törékenyek.
Tél féltőn csókolta könnyező szemem.
Értékes e Föld, megannyi kincset rejt,
oly bölcs, csodákról mesél, óvón ápol,
subája menedéket nyújtó jászol.
Egy kósza szellő felettem átsuhant,
mint az ékköves tél is ritmikusan.
Lábam szinte a földbe gyökerezett,
eme szépség átjárta szívem, lelkem.