:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/A-2373754-1322689216.png.jpg)
A költő és a szőlővessző
Semmi vágyam, semmi kedvem
A borostyánkoszorúhoz!
Magyarország szép leányi,
Szőlővessző-koszorúval
Koszorúzzatok meg engem,
Mert a szőlővessző és a
Költő sorsa oly hasonló.
Költő és a szőlővessző
A világnak adja lelkét.
Szőlővessző lelke a bor,
A költőnek lelke a dal.
Lelkünket ha általadtuk
Borban, dalban a világnak:
Elhervadunk, elenyészünk.
És midőn már elenyésztünk:
Lelkeink, a bor s dal mellett
Vígad a világ! - - -
Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. között
Petőfi Sándor 1823 - 1849
Der Dichter und die Weinrebe
Hab kein Verlangen, ‘d keine Lust
zum Bernstein oder Efeukranz!
Und ihr Ungarn schönste Mädchen
mit einem Kranz aus Weinreben
vertreiben könnt mir alle Frust,
denn die Rebe und des Dichters
-Schicksal, beide sind so ähnlich.
Der Dichter und der Weinrebe
schenken der Welt ihre Seelen.
Die Seele des Weinstocks ist Wein,
die Seele des Dichters, das Lied.
Unsern Seelen übergaben
in den Wein und Lied an die Welt:
Wir verwelken, wir verschwinden.
Und wenn wir schon verschwunden sind:
mit Seelen, ‘d mit Lied des Weines
die Welt bleib fröhlich!
Borjád, 26. September - 7. Oktober 1845
Fordította: Mucsi Antal-Tóni