Wekerle-telepi fák
Írta: PiaNista Dátum: May 16 2007 05:33:43
T
Elbeszélgettem a wekerlei fákkal.
Okosabbak mint, ki alattuk felnõ
Teljes hír
Wekerle-telepi fák
Maróti László
Elbeszélgettem a wekerlei fákkal.
Okosabbak mint, ki alattuk felnõ.
Lehet, hogy õk hívtak emlékezni, sírni
Magukhoz. Tán éppen eljött az id??
Mert a fákban bízunk:
Nem beszélnek. Néznek.
Hidd el: a fák mindíg
Mindent megfigyelnek.
Kosztolányi régen lelõtte a poént,
Pedig szívem mondja: "Errõl írni kell!"
A megvénült fákról, s lombokról fölöttem.
Képek így, nyom nélkül, nem mehetnek el!
Hogyha költõ lennék, szégyenkeznék érte,
Hogy fejemben kelt hasonló gondolat,
De most én is írok fákról. Megérdemlik.
Arany is ült gyakran nagy tölgyfa alatt.
Válassz ki egy utcát (már aszfalt borítja),
Lépted épphogy hallik a lombok alatt.
Elképzeled, pont itt, hogy futottál egykor,
Mint a többi srác, ki körötted szaladt.
Mert ahol az utca szürke házhoz ér el,
Ahol megtanultad, hányszor egy az egy,
Iskoládat látod. Igen, ott nõttél fel.
Ott voltál te gyermek, bizony! Kisgyerek!
Voltál bizony, voltál öregem, s ma nézed,
Hogy néznek ki most a süldõ emberek.
Gyerekek, kik éppúgy, mint te most itt sétálsz,
Bandukolnak majd itt: fáradt öregek.
Ne szégyenkezz, menj csak, s dölj nyugodtan hozzá
Egyikéhez itt a sokat-tudó fáknak.
Pihenj, nincs más dolgod, fújd ki magad bátran.
Ezek a fák sokkal különbet is látnak.
Ilyen lett a legtöbb: van sok ilyen utca.
Fölötted a lombok még nem szemfödõk,
De készülj fel az útra, gondolj néha vissza,
Sétált itt már más is, voltak más idõk.
Nem valami olcsó nosztalgia csalja
Szemedbe a könnyet. Töröld le és kész!
Emlékek és évek ezért nem gúnyolnak,
H?séggel követnek, akár merre mész.
Hiszen nem az elmúlt ifjúságért hullnak,
Mit érnek a könnyek, ha majd meghalunk?
Egész életünkben a holnapot vártuk,
M'ért kivánnánk vissza amin túlvagyunk?
Ha még bírod szusszal, indulj el most vissza,
Széles út vár, s vágtat sok modern szekér.
Ott is vannak fák, átintegetnek erre,
Az Üllõi-út itt a Wekerléhez ér...
Kispest, 2006.