Nincs az a perd,
hogy ne gondolnék rád.
Nincs olyan virág,
mely nem bontaná szirmát,
nincs az a szó, mely nem rólad szólna,
nincs az a szív, mely nem érted dobogna.
Elszállt a fehér galamb,
mely elvitte a lelked,
az én galambom is itt fészkel és repked,
várja, hogy a sors mikor küldi értem,
hogy az én lelkem is elvigye néked,
hogy együtt legyünk megint odafent a
MENYBEN!