Didergő
Írta: hzsike Dátum: December 09 2022 19:33:10
H
Tizennyolc fok van, és didergek,
köröttem takarók hevernek,
torkomat köhögés kaparja,
bevagyok hat plédbe csavarva.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Didergő
Tizennyolc fok van, és didergek,
köröttem takarók hevernek,
torkomat köhögés kaparja,
bevagyok hat plédbe csavarva.
Gyógyszerre sajnos már nem futja,
az ember egész nap aludna,
éhbérért dolgozni, menni kell,
álom csak így is, a csirkemell!
A kaja drága lett, nem titok,
hetente háromszor vacsizok,
csirkefar lesz ma az ebédem,
kapok még fél kilót, remélem.
Krumpli is kéne, meg tojás is,
sajnos a boltos nem lojális,
nem vesz ki hármat a dobozból,
kitalált szabályról karattyol.
A cukor régóta hiánycikk,
teámból édese hiányzik,
a mézről álmodom, hiába,
hervad a reményem virága.
Üdülés, nyaralás, kilőve!
Lyukas a gyerekem cipője,
csontsovány macsekunk felnyávog,
Suzukink benzinért sóvárog.
Mindenki érzi, hogy nagy a gáz,
szónokunk ész nélkül magyaráz,
dumából megélni nem bírunk,
piszokul kevés a nyugdíjunk.
Ha netán beteg vagy, meghalhatsz,
ellenség leszel, ha nem hallgatsz,
alig van ápoló, nincs orvos,
a magán-rendelés túl borsos.
Oktatás, kultúra – felejtsd el!
Ma már csak meccseket menedzsel
az, aki adhatna, s nem teszi.
– Hol van az erkölcs, az emberi?
Hol van a hűség, az alázat,
az, ami most van, az gyalázat!
Sötétség országa ne legyünk,
tanulni engedd a gyerekünk!
Ember vagy, ezt soha ne feledd!
Ne haljon ki még a szeretet,
lelkünket tápláló eleség…
Kis hazánk hon legyen, menedék!
Öröm-fény ragyogja kertjeit,
tücsökdalt zengjen az este itt,
imánkat hallja meg fenn, az Úr,
s áldását küldi tán válaszul.