Haldoklik a nagymamám
Írta: alliteracio Dátum: April 22 2008 11:52:43
Haldoklik a nagymamám,
Könny áztatja arcom,
C
Teljes hír
Haldoklik a nagymamám,
Könny áztatja arcom,
Összeszorul a torkom,
Elfullad a hangom
Azt mondták még vár valakit,
Azért nem tud menni,
Azért nem tud fáradt szíve
Végleg megpihenni
Elindultam összetörten
Lelkemben mély sebek
Úristen, hát én kellek még -
Nyugodt hogyan legyek?
Én voltam az életének
Elsõ unokája,
Lényemnek õ anyja is volt,
Nemcsak nagymamája
Kiskoromban nevelgetett
Minden erejével,
Ha úgy kellett, óvott, védett
Mind a két kezével
Nehéz sorsát, majd' száz évét
Emelt fõvel járta,
S nótázta hogy "Erdõ szélén
nagy a zsivaj lárma..."
Most elfogyva kis csontvázként
Itt fekszik elõttem,
Alig merem felkölteni:
-Mamikám! Megjöttem!
Rám emelte megfakult, de
Mégis tiszta kék szemét,
Perceken át megdermedve
Bámultam az íriszét
Kitágult a pupillája
Fejét felém fordítva,
Fájdalmamban könyörögtem
Némán, mégis ordítva:
- Mamikám, hát ki vagyok én?
Mondja már ki a nevem!-
Kicsi fejét simogattam,
S õ szorította a kezem.
Aztán csöndben "beszélgettünk",
Szavak nélkül, sokáig -
Még eldúdoltam régi dalát...
És zokogtam hazáig.