A Vihar
Írta: Acitle Tina Dátum: April 23 2008 18:32:03
Magából kikelve, dühödten üvölt,
Erejét megsokszorozza a föld.
Tör, zúz, ökle rémisztõen villan,
Kire lecsap, összeesik holtan.
C
Teljes hír
Vihar
Egy ideig még feszült csend van,
De már jõ a változás, hangtalan.
Fenyegetõ, sötét felhõk gyûlnek,
És egyszer csak felzendül az ének.
Halk, szomorú sírással kezdõdi,
Sûrûn hullanak keserû könnyei.
Ez még semmi, mindenki tudja,
Hogy még csak most jön a java!
Magából kikelve, dühödten üvölt,
Erejét megsokszorozza a föld.
Tör, zúz, ökle rémisztõen villan,
Kire lecsap, összeesik holtan.
Õ nem nyugszik addig odafent,
Még porig nem rombol mindent.
Eszét vesztve tombol ez az õrült,
S körülötte mindenki halálra rémült.
Csak én bolond táncolok itt egyedül,
Testem könnyedén a légbe repül.
Kinyújtom a felhõk felé a kezem,
Kicsit rájuk függesztem tekintetem.
Aztán látom, ott fekszik lenn a mezõ,
Csak nevetek, amint felém jõ a mennykõ.
Tudom, engem nem bánthat tomboló dühével,
Hisz én a felhõk közt táncolok, örök hévvel.