Az én Anyukám
Írta: zsuzsu Dátum: April 30 2008 08:01:44
Z
Alakja szép, lába könnyû, táncra termett,
S mikor keringõt táncolt az apám oldalán,
Teljes hír
Az én Anyukám, sudár volt és csodaszép,
Becsukom a szemem, most is látom még.
Ha jókedve volt, arcán ragyogott a fény,
S ajkán, gyöngyözött a tündérnevetés.
Alakja szép, lába könnyû, táncra termett,
S mikor keringõt táncolt az apám oldalán,
Azt mondták, akik látták õket hajdanán,
Kislányom, ha õk táncoltak, megállt a bál.
Nem tudom, hogy ilyen lenni, miként tudott,
Amikor éjjel, és nappal is, csak dolgozott.
Hisz a vidéki ház, oly sok munkát adott,
De esténként, még fáradtan is olvasgatott.
Mindig volt ideje beszélgetni velem.
Megsimogatni az arcom és a kezem.
Ha beteg voltam, õ magamra nem hagyott.
Inkább nem aludt, csak engem pátyolgatott.
Az én Anyukám, nekem mindig csak adott.
Egy egész életre való útravalót hagyott.
Mutatott jó példát, adott jó szót, tanácsot,
Bennem látta a jövõt, és a boldogságot.
Anyák napján, mindig oly nehéz a szívem,
Bánt, hogy meghálálni nem tudtam sosem.
Mit nem adnék, ha megfoghatnám a kezét,
És a szívemre vonhatnám, õszülõ fejét.