Balerina
Írta: Adry Boszy Dátum: May 07 2008 04:06:02
T
Csak szürke por, és ódon idõ
jár a deszkák között,
Teljes hír
Balerina
Csak szürke por, és ódon idõ jár a deszkák között,
Már csak rongydarab a függöny, a híres színpad fölött.
A megtört széktámlák, mint szétszórt kövek fekszenek már,
Romos páholyból rég elfeledett taps, és ünneplés hangja száll.
De éjfélt üt az óra, s a halott színház hirtelen megtelik,
Visszatérnek a lelkek, kik a színházat a síron túl sem feledik.
Visszatérnek az õsz madamok, piperkõcök, és dámák,
Megszokott helyükön ülve, tompa tekintettel az elõadást várják.
Feldereng a sötét fény, zene szól, benépesül a zenekari árok,
Bús keringõre, mint a függöny, libbennek szomorú ábrándok.
Balett van mûsoron, s a balerina magára sokat nem várat,
Megkezdi táncát, s mozdulataival a fájdalom felszállhat.
Ruhája fekete csipke, mely testét rózsatövisként öleli,
Minden mozdulatát újabb keserves könnycsepp követi.
Kezein, nyakán súlyos láncok, melyek a messzeségbe nyúlnak,
Fehér bõrén sebet vágnak, a fehérségen vörös vérrózsák gyúlnak.
A balerina kiáltana a csöndbe, de a szavak az ajkaira égnek,
A darab folytatódik, csak az irgalmas reggel vethet neki véget.
De messze még a hajnal, s a láncok vasbörtönként feszülnek,
A nézõk tapsolnak, szemeikben túlvilági sötét szikrák hevülnek.
A bilincsek égnek, súlyuk alatt a tompa lélek is megroppan,
A lány könnyei marják az arcát, halott szíve keserûen dobban.
A mûsor folytatódik, még nem lehet vége a táncnak,
Forgás és piruett, kell a véráldozat a bûnös vágynak.
De hirtelen csend, a hajnal elsõ sugara áttörik az ablakon,
A friss, reggeli fény átsejlik, átbújik az öreg, csonka falakon.
A balerina felsóhajt, utolsó könnycsepp gyémántként elgurul,
A színház elcsendesül, s következõ éjjelig hallgatásba borul.