Vlagyimir az Iljics
Írta: PiaNista Dátum: Május 18 2008 06:44:23
H
Pedig, hogyha akkor tudja, vagy gyanítja,
Egész történelmünk átalakult volna.
Néha milyen picin áll a világ sora.
Kicsi a bors, csakhát tartós a zamatja!
Teljes hír
'Amikor a döntö estén a Szmolnijba sietett, igazoltatta egy rendör, de tovább engedte...'
Vlagyimir az Iljics
Vlagyimir Iljiccsel beszéltem Malmöben,
Elkezdte mesélni hová volt menõben.
Költségeit akkor nem a Párt fizette,
A Savoy-ban hált az állomással szembe
Azt mondta, haza megy, aztán majd meglátja.
Van egy pár ismerõs, meg néhány barátja.
A Savoy-ban persze nem volt más, csak svéd lány,
Iljicsnek mindegy volt, habár ez egy ármány-
nak számított volna múltszáz-ötven táján.
A veszte is ez lett, tudják ott a Bástyán
Akik oda vitték, nyugodjék békében,
Minden ember gyarló, fõleg mélynövésben.
Sztálin az például könyveket írt polcra:
Olvastad? Egykettõt! Jót röhögtem rajta...
Különösen azt, mit a zenérõl írkált:
Nagy nekifutással négy-öt sort lediktált.
Iljics, drága haver, tényleg, hová készülsz?
Hát ide a...oda, igyunk, nézd a szõkét!
Koszos a kabátod! Na, de melyik szõkét?
Nem baj! Proletárnak! Te fizeted ezt is?
Kösz szépen, most várnak, tán egy üveg mégis?
Várta bizony sok sok éhes reménykedõ,
Nem tudták, hogy közben lesz még száz és száz nõ.
Jól beszélt s hangosan, kár, hogy azon estén,
Az a rendõr hagyta, menjen tovább, sebtén.
Pedig, hogyha akkor tudja, vagy gyanítja,
Egész történelmünk átalakult volna.
Néha milyen picin áll a világ sora.
Kicsi a bors, csakhát tartós a zamatja!
Maróti László
Göteborg.2006.