Az éjszaka képei
Írta: zsuzsu Dátum: May 23 2008 06:09:56
H
Mintha egy másik világot látnék,
S egy óriás kastélyában járnék.
A lakásokban alvó ezernyi ember,
Egyetlen lénnyé olvad össze bennem.
Teljes hír
Van az úgy, hogy elkerül az álom,
És a hajnalt sokszor ébren várom.
Hidd el, én nem unatkozom soha,
Nekem mindig mesél az éjszaka.
Mintha egy másik világot látnék,
S egy óriás kastélyában járnék.
A lakásokban alvó ezernyi ember,
Egyetlen lénnyé olvad össze bennem.
Szinte hallom a békés szuszogást,
Ahogyan alszik ez az óriás.
Képzeletben a termeiben járok,
Míg igazak álmát alussza a város.
Felettem, a mélyfekete égen,
Csillagok ragyognak a messzeségben.
Nézem a hold misztikus fényeit,
Míg õ kilesi az alvók titkait.
Denevér suhan a fejem fölött,
A tûnik el a parti fûzek között.
Két óra van, és mélységes a csend.
A tücsök is hallgat, õ sem ciripel.
De ez sem tart egy óránál tovább.
Derengés töri meg az éjszakát.
Majd egy madár, elkezdi énekét,
S hamarosan, hangos lesz a rét.
Egy-egy autó siet az úton,
Léptek koppannak az aszfalton.
Kelet felõl már oszlik a sötét,
Bár a jó öreg Nap, alszik még.
Majd kevés várakozás után,
Izzó vörös lesz a látóhatár,
S mintha a Föld méhébõl szakadna,
Napkorong emelkedik a magasba.
És ezzel eljön megint a reggel,
És megszültetik egy újabb nap,
Hogy fentrõl, a fényét hintse ránk,
S köszöntsön: jó reggelt világ!