N camen fem
Írta: Inis Corphlo Dátum: May 23 2008 06:10:34
H
Mikor látlak, minden izmom megfeszül,
De rád nézek, mert muszáj.
S nézlek, míg el nem visz az uszály.
Így lépek a fénybe át, a homályon keresztül.
Teljes hír
Én látom, hogy te nem tudsz,
S te tudod, hogy én nem látok.
Nem érzem, mit akar az álnok.
Látnoknak öltözve futsz.
Futnék én is utánad izzadva,
De elrejtenek sûrû vágyaim.
Sorvadnak konok szárnyaim,
Égbe hullok, mindent föladva.
Én megyek, de te maradsz talán,
Maradnék, ha te sem mennél,
Velem szebb lennél mindennél.
Most nálad, vágyam szebb talán.
Úgy engednélek el messze,
Hogy nem érzem lépteid
Eremben, és nyílnak hû kertjeid.
Repülj Pacsirta! El innen, messze!
Oda, ahol nem találok rád soha,
Ahol viszonzol egy érzelmet,
Ahol nem vagyok, nem lelek értelmet,
Hol nem szenved, ki mint én, oly ostoba.
Holnap a jelen emészt el, majd köp ki,
Holnap is téged látlak a zongoránál.
Tegnap ereimben te csordogáltál.
Holnap a jelenem a fájó múlton köt ki.
Édesnek érzem a sósat, a keserût,
Édesnek látom magam szememben,
Éjjel engem tartottál kezedben.
Szépnek látom fönt a rút keselyût.
A világ csak egy talpalatnyi sóhaj,
Mi elhagyja a légüres szelencét.
Hangod tûz, s én eljátszanám a kemencét.
Mi szemem elhagyta, a legõszintébb óhaj.
Millió zefír kínoz halálra az aurádban,
De csak egy szempár csillog rám.
Suttognám neved, vagy éneked tán.
De némán állok, meztelen az aulában.
Pilledsz már? Gyere! Aludj kérlek!
Én majd felverlek sírásommal,
Majd felébredek, s nevetek a sírásómmal.
Hogy miattad halok, vagy csak térdelek.
Kabátod alá bújnék, hogy ne fázzak,
De akkor a levegõ lenne hontalan,
Viszont ott lennél, csak sorsom lenne sorstalan
Vagy esõfelhõ alá állnék, hogy meg ne ázzak.
Látod, hogy állok a mély hóban?
Bús vágyaimban szép neved elvegyül,
Vagy csak egy holt tücsök hegedül?
Azt hallom, vagy egy rezdülést a tóban?
Mikor látlak, minden izmom megfeszül,
De rád nézek, mert muszáj.
S nézlek, míg el nem visz az uszály.
Így lépek a fénybe át, a homályon keresztül.