Ballada a bugyis kaszásról
Írta: Arbiter Elegantiarum Dátum: May 26 2008 20:38:27
Mellettem elberreg motrán a halál is.
Leple fellebben,
C
Teljes hír
Kel a Nap, kelek én is,
Ahogyan õ, elvonulok én is,
Elvonul a tavasz, az õsz tüntetõn,
Már a tél kopog a fekete tetõn.
Elvirágzik a hó, elmegyek én is,
Változik az élet, változom én is,
Kiürül a pohár, a ruha is elszakad,
Kétségem egy faágon fennakad.
Változik a tó, változik a szék is,
Üresen állnak a helyükön mégis,
De elszállnak ám a madarak is,
S a székre majd leülök kicsit én is.
Ügyetlenül felállok, változni megyek,
Mégis!
Ahogy az út, változik az ég is.
Elhervad a múlt, elszököm én is,
Beköszön a jelen, fellököm én is,
Indul a motor, itt is hagy,
A bérleti díja nagyon nagy.
Elvesznek a kövek, termelõdök én is,
Kidõlnek a fenyõk, menekülök én is,
Sosem állhatok meg a stopposnak,
Félnék, hogy orvul kirabolnak.
Mégis megállok, meglepõdik õ is,
Ki is?
Mondja a nevét, mondom én is,
- Lelépek! Mondom: Én is!
Elrobognak a csíkok, felejtek én is,
Rohan a csiga, képtelen vagyok én is,
Berekedtem, megállok, fúj a szél is,
Mellettem elberreg motrán a halál is.
Leple fellebben, elpirulok én is,
Csontcombján a piros bugyi, merõben
Vicces is,
De nézem: Lehúzza!
Csipkés kincsét az arcomba dobja.
- Ez képtelenség! Ordítom azért is,
Leelõztem, vagy leelõzött? Vagy nem is?