Ne kérdezd...
Írta: csak-fater Dátum: May 28 2008 18:43:43
Miért kérded, mellém ülhetsz-e ha a baj egyedül ér?
Miért kérded, sírhatsz-e a vállamon? Hát ráfér!
C
Teljes hír
Ne kérdezd...
Miért kérded, mellém ülhetsz-e ha a baj egyedül ér?
Miért kérded, sírhatsz-e a vállamon? Hát ráfér!
Ülj mellém és mesélj, nem kell kérdezned,
Borulj vállamra, kérdés nélkül, s megfogom kezed.
Nincs annyira fontos dolgom, hogy idõm ne lenne,
Nem lehet akkora búm, hogy szívfájdalmad fülembe ne érne.
Gyere barátom, ülj le, mesélj és én csendben hallgatom,
S veled, a mérhetetlen békét, nyugalmat megosztom.
Mert birtoklom a szépet, jót, békét s nyugalmat!
Ki más ember, mint a barát, adhat igazi oltalmat.
Érdek nélkül meghallgat, még gúnyos fintort sem vet,
Ha kell, hát veled sír, ugrándozva veled örül s nevet.
Ne kérdezd többé, hogy zavarhatsz-e a bajoddal,
Spontán csak gyere, némán ölelj meg karoddal.
Már érezni fogom, szíved, valami nehéz nyomja,
S lelked, -akkor már lelkemen- csendben el is súgja.