Fényre született szem
Írta: Arbiter Elegantiarum Dátum: June 01 2008 17:49:19
H
Milyen szép, gondolja:
Csillogó!
Reszketve vallja meg a vers:
Õ nem nekem való!
Teljes hír
Ócska, leszakadt sorok ezek,
Megbetegszik tõle csak a lélek,
Megnyúlt bõr teszik ezt, és kékeres kezek,
Nem nyúlnak a papírhoz, csak bátor emberek.
Sima, kedves, fehér felület,
Ahol bánatos tavak tanyáznak a szavakban,
Folyékony értelem, tiszta vegyület,
Rámeredsz érdeklõn, lassan, hangtalan.
Mikor olvasol, mindig ezt érzed,
Benned e szavak puhára fõnek,
Benned bíznak az érzések,
Benned e szavak lassan megnõnek.
De óh, nagyon szégyellõs a vers.
Aki olvas, oly nagyon elmereng.
Csend lett. Szóra vár a szó.
Szemében megcsillan hosszasan az olvasó.
Milyen szép, gondolja:
Csillogó!
Reszketve vallja meg a vers:
Õ nem nekem való!