CLXXXIII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: June 06 2008 18:04:55
- De közben õsz lett, s halt a napsugár,
Még sírt a magányos Telihold is;
C
Teljes hír
Elveszett remény
Tõled vártam az elveszett reményt,
Hogy csillaga újból ragyogjon;
S fényével szórja be az est egét,
Mint, nem oly rég, nyári napokon!
- De közben õsz lett, s halt a napsugár,
Még sírt a magányos Telihold is;
Mert senki se járta vendégként udvarát,
S így szégyenében, többször elfogyott is!
Majd takarót hintett a rideg tél,
S fedte fátylával a zörgõ ágakat;
- De hol van már a feledett remény,
S hol van az, ki adhatta volna azt?
- Mert eltûntél, s eltûnt még egy év,
De keresni foglak, hátha eljössz még!
20080119
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!