Soha nem vagy egyedül
Írta: csilluci Dátum: June 09 2008 11:45:05
T
Mély álomba merült a város éjszaka,
De egy férfi még mindig nem ért haza,
Teljes hír
Mély álomba merült a város éjszaka,
De egy férfi még mindig nem ért haza,
Sötét utcákon barangol egymagában,
S emlékeivel küzd nagy magányában.
Elvesztett mindent mi életét jelentette,
Keserû sorsa õt, örökre megsebezte,
Magányosan éli, boldogtalan napjait,
Már egyedül csak a múlt emlékei éltetik.
Volt gyönyörû családja és örömteli élete,
Míg egy szörnyû baleset azt el nem vette.
Nem volt ott szeretteivel abban a pillanatban,
S lelkiismerete, azóta sem hagyja nyugodtan!
Bûnbánata minden átkozott percben azt súgja,
Talán ha akkor velük van, minden más volna.
Ilyen gondolatok marják lelkét, nap mint nap,
S csak bolyong az utcákon a holdfény alatt!
A fájdalom könnyeket csal szomorú szemébe,
S nem látja a kiutat, bûnének enyhítésére.
Gondolataiban Istenhez fordul segítségért,
Mutassa az utat, s bocsásson meg bûnéért!
S ahogy teltek az órák, arra eszmélt fel,
A harang feje fölött, nyolcszor kondult el.
Megint elmúlt egy keserûségtõl teli éjszaka,
S nem tudja, bûnétõl hogy szabadulhatna!
Lehajtott fejét felemelve akkor meglátta,
Hogy elõtte áll egy nagy ajtó tárva r11;nyitva.
S amint belépett a kapun, Istennek házába,
Tudta, nem véletlen vezetett erre az útja.
Érezte, ettõl a perctõl már nincs egyedül,
S lelkiismerete is, majd lassan megenyhül.
Rájött, megtalálta magának az igazi kiutat,
Mert Isten segít, ha hozzá segítségért fordulnak!