A bitófa
Írta: reitinger jolan Dátum: June 18 2008 05:44:51
H
Hiába magyarázzák immár ketten,
Szegény pára, a méreg volt mitõl megnyekkent
Õk csak álltak, kuporogtak, meredtek,
Várták, feladhassák az utolsó kenetet.
Teljes hír
Tél volt, hó hullt, zúzmarás hideg,
Egereink fáztak, remegtek,
S míg remegtek és áztak,
Remegõ miskolci kocsonyát vacsoráztak.
A lakmározást ím befejezték,
Cincogi, nejével új lyukat keresgélt,
Hol nem találnak csúnya lépes-mérget,
Az lenne ám nekik a bús végzet.
Cingoné se találta e lyukat szépnek,
Így mindketten egy újabb lyuk után néztek.
Egereink fal mellett vacogva osontak,
Jók lennének így jóllakottan macska-pocaknak,
De majd sikerül-e e véges helyrõl elszökni,
S templom mélyén, zárt lyukba költözni.
S macskáinknak lelógott a máskor álló bajsza,
Elmaradt az ebéd, a mai egér hajsza,
Pedig õk már karmukat élezték,
Templomajtón ezért lekopott a festék.
Jajj! Jajj! Mit tegyenek, gyorsan !
Templomlyukba szaladjatok mostan!
Inkább, minthogy a macskák megegyenek,
Szõrbundások éhkoppon legyenek !
Beértek a hatalmas templomba,
Félelmükbe kettõjüknek lógott füle, farka,
Tanakodtak, mit tegyenek ? ... Szex lett.
Született is belõlük egy szextet.
Éldegélnek szép csendesen. Várjunk.
Váratlanul rátör éhségvágyuk.
Körbe-körbe rágnivaló verdesett,
Nem találtak mást, csak egy kis verebet.
De, mivel az egér verébbel nem él,
Mennek tovább: ím egy szárazkenyér!
De ez nem az, nem látod a marhát,
Ez egy egér, csak feldobta a talpát.
Nézik jobbról, nézik balról, szépen,
Nem találkoztak még templomi egérrel,
Sõt immár, csak szegény felével.
Jön az ítélõ egérlaki horda,
Nézik ki az, aki a templomot meglopta,
Ítélkeznek, statárium: állj sorba
Várja õket az egérbitófa.
Hiába magyarázzák immár ketten,
Szegény pára, a méreg volt mitõl megnyekkent
Õk csak álltak, kuporogtak, meredtek,
Várták, feladhassák az utolsó kenetet.
Így mióta eljött az egérrendszer váltás,
Templomajtón nincs ki- és bemászkálás,
Harangszava félrekondul, ejnye,
Azóta már egy templomnak sincs, se lyuka, se egere.