CCXVIII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: June 18 2008 15:33:05
Z
Fénye vesztett csillogás, már csak homály,
De látom már, látom a Világ értékét,
Teljes hír
Válaszul, ajánlom Reitinger Jolinak a "hét fõbûn"-re, a hét fõerényt.
V. Szerénység
Csak a szerénység
Óh, te kegyes lélek, ha vagy még nékem,
Már csak hiú ábrándom e Szép-világ;
Tükröm, mint igazmondót hiába kérdem,
Rest a válaszra, már csak homályt lát!
- Mert nem oly rég, nekem tetszõt, igazam,
Nekem a szépet, a jót bármi ár´,
Csak engem, egyes-egymagam magasztalt,
Mint már tudom, pökhendi urat, s kis-királyt!
Fénye vesztett csillogás, már csak homály,
De látom már, látom a Világ értékét, -
Bölcsen, szegény is ékkõként ragyog már;
Ha szemem, Igaz szemekben látja tükrét!
Feledett, de emléke megmarad,
Oly mélyen rejtve, a tudat alatt!
20080615
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!