A láng fénye
Írta: GothPoetGirl Dátum: June 23 2008 20:49:41
Izzik vörösen egy láng,
Miközben beköszönt az éj.
C
Teljes hír
A láng fénye
Izzik vörösen egy láng,
Miközben beköszönt az éj.
Egyszer eljön egy vágy,
De lehet az már a vég.
Az éj sötét hálót szõ,
Belepi a szobát már.
Csak a láng fénye jõ
Át a sötét éjszakán.
Ha kialszik a fény
Egy bársonyos éjjelen,
Akkor megszûnik egy lét
A messzi végtelenen.
Ártatlanságunk elvesztjük egyszer,
Ha láncunk megfeszül.
Könnyünkkel mosunk kezet,
Mikor nem enged bilincsünk.
Csak egy fény lesz velünk,
Míg ki nem alszik,
Ki megérti lényünk,
Ki bennünk lakik.
A Nap elfárad,
Hogy nekünk süssön
Ezért bezárat
Minket külön.
Szemünk nyitva már,
Mégis vakon tengünk.
Lesz valaki, ki jön tán,
Vagy itt kell élnünk.
Minden csak hazugság,
Mik most ránk törnek.
Minden ember árny,
Kik nem törõdnek.
Minden vágy játék,
Minden érzés halott,
Minden mi volt a máé,
De mást nem kapott.
Kint havas a táj.
Szobraink ott állnak.
Nem láthatjuk már,
De õk még várnak.
Letört kezük a porban.
Elpusztulnak õk is,
Ha nincs holnap.
És meghalunk mi is.
A lángok vörösen izzanak
Bármi történjen is.
Azok még vannak.
Nem sejtenek semmit.
A szobrok ledõlnek,
Az élet elveszik,
A lángok kihûlnek,
A meleg megszûnik.
Varga Tünde
2007.12.16. vasárnap