Irak
Írta: horika Dátum: June 24 2008 06:16:48
H

Terepszínûre festett szívek,
S a Koránba vérrel írt szavak,
Felvonultatják tépett zászlóikat;
S ártatlan lelkek homokba hullanak...

Teljes hír

Terepszínûre festett szívek,
S a Koránba vérrel írt szavak,
Felvonultatják tépett zászlóikat;
S ártatlan lelkek homokba hullanak...
Eszközként felhasznált csitrik,
Holdkóros, bárgyú pokolgépek;
Nézd! Még ki sem sarjadtak!
S már a saját rügyükbe beleégtek...
Olvad a sivatag õsi homokja,
A mélybõl fekete gyémánt tör elõ;
S egy feketére festett arcú idegen
Az õsi kultúrába esztelen belelõ...
Rabol, hogy megszerezze tõlük
A homokdûnék egyetlen vagyonát,
S közben milliók sikolya zendül,
Ám ez nem hallik a nagy vízen át!
Újabb és újabb koholt érveket sorol,
Betonozva vele folyvást igazát,
Családapát, kedvest és fiút elszakítva
Gyárt belõlük marcona katonát!
Sebzett szívek, vértõl könnyezõ szemek,
Ezernyi kínjától sós ízû termését
Sok-sok fekete csador alatt a földön
Csak a szomjazó homok õrzi az emlékét...
És újra, meg újra leng a félholdas zászló.
Alatta fáradt, koszos, izzadt emberek.
Ezerszer s ezerszer indulnak hadba
S nem ingatják meg õket robot fegyverek!
Hol van az igazság? Kit érdekel ez már?
Tankerek tömik éhes bendõiket szakadatlan,
S míg a nagy vízen túl a hamburger pihen
Zsírtól lógó és éhenkórász hasakban,
Addig a szelek népe a homokért harcol,
Mert ez az õ hazája, s ha egy porszemért
Adja szabad lelkét, akkor is bátran indul a csatába...