Holdtánc
Írta: Inis Corphlo Dátum: June 26 2008 05:24:08
T
Fájó jelenemen hullok darabokra,
És minden szilánkom nevet alakodra.
Teljes hír
Fájó jelenemen hullok darabokra,
És minden szilánkom nevet alakodra.
Emlékszel arra az áttetszõ tükörre?
Láttam, hogy emlékeim hullnak rönkökre.
Kezedben válnék bátran gyáva torzóvá,
Könnyed tengere körül válnék hordóvá.
Mellkasomba méhek hordják rég a mézet,
Tüdõm meg egy méhkasban látja a szépet.
Én tebenned, habár meglehet, te másban,
Szívemnek az kell, mit meglelhetne másban.
De õ rád vágyik, álmodra borul sírva,
Álmodon nyugszik, ott nevet a hajnalra.
Suttogj, mert én nem hallom ahogy kiabálsz,
Ülj le, mert nem látom az arcod, hogyha állsz.
Kiabálj kérlek, mert suttogásod megfojt,
Vergõdõ lényem képzeletben megcsókolt.
Te mosolyogtál édesen az arcomba,
Élnék éjjelt veled a Holdon táncolva.
Látnék csillagképet szemeid fényében,
Innék, majd megfulladnék ajkad mérgében.
Ha meglátlak, én szerelmesen nézem szád,
Ha nem vagy közelben, akkor csak vágyom rád.
Te látod a Holdat mikor én bámulom?
Én ma a Szaturnuszt sírva szíven szúrom.
Várok üzenetre választ, tán sosem jön,
Nézem a holdat, tán holnap már nem lesz fönn.
Ha látsz, ölelj, akkoris, ha nem vagyok ott,
Szívem tépd szét, ha bársonya már szétfoszlott.
Keringõzzünk kérlek, végig az éjjelen,
Kergetõzzünk réten, végig egy életen.