Villanás
Írta: reitinger jolan Dátum: July 08 2008 18:55:03
C
Mi tódult, torlódott fel most mögém,
leküzdhetetlen, de meg kell értsem,
mi is történik s rakódik rám rég,
a létemet elviselõ térben.
Teljes hír
Mi ez a nyomás, mi összetörne,
e telítetlen csöppnyi értelem,
nyeldeklõn nyelem és mindeközben
eltûnõdök, bután most mindenen.
Im érzelmeim mind a zsebemben,
hajtogatott, kivasalt tájai,
keresve dúlnak, húznak le engem,
kitágulnak az "én" határai.
Hiszen bûnrõl nem lehet beszélni,
az én-tudatban holmi bosszúság,
de az eszem még méltán reméli,
ítélkezésem nem lesz soha vád.
A csendben a néma szót e lomha,
apró rezdült pillanatban értem,
milyen valós álmot vártam én, ha
eddig még soha nem voltam ébren.
Mi tódult, torlódott fel most mögém,
leküzdhetetlen, de meg kell értsem,
mi is történik s rakódik rám rég,
a létemet elviselõ térben.
Valahol benn érzem a vád ízét,
mit már az énem szorongva szétvet,
ma még igenlõ lét megértését,
s hogy "énem" testembe visszaléphet.