Újra az álmomban...
Írta: Eve Dátum: July 23 2008 01:35:44
T
Újból eljöttél,
s meglátogattál.
Szemeid kéksége csakúgy ragyogott.
Teljes hír
Újból eljöttél,
s meglátogattál.
Szemeid kéksége csakúgy ragyogott.
Kábulatba estem,
nem volt semmilyen mentségem.
Végre megérintettél,
nem tûntél tova, mint a viharos szél.
Ajkaim megízlelhették ajkaidat,
nyelveink találkoztak.
Tudtam,
hogy egyszer ez is véget ér,
s felébredek.
Ezért kihasználva a lehetõséget,
nem akartam magamhoz térni,
csak az idõt húzni, és húzni.
Olyan hihetetlennek tûnt ami történt,
már-már álomszerûnek.
Hisz az is volt,
mikor megszólalt a vekker,
én azt kívántam,
hogy soha se tûnj el.
Ám másként lett,
és a józanság elkedvetlenített.
Úgy hírlik az álom soha sem válik valóra,
nem fog ütni az a boldogított óra,
Melyre csak vár és vár az ember a szüntelen szürke révekben,
mert az álomból fel kell ébredni,
és a valóságban kell élni.