LÉLEKR?L LÉLEKRE 1/11
Írta: LouisdelaCruise Dátum: July 20 2007 12:15:32
Képzelet száll tova, siklik újból el?z? korokba,
Mi jöv?t tapasztalsz, megrémiszt, embernek fájdalma.
Teljes hír
XI. ének
Képzelet száll tova, siklik újból el?z? korokba,
Mi jöv?t tapasztalsz, megrémiszt, embernek fájdalma.
Tovat?nt régi kor, mi kis család, enyész? életén,
Lassan kihunynak gyertyái, e világ keskeny peremén!
Visszafelé id?ben, hantok sorakoznak, s jó lelkek,
Úsznak létet keresve, kik, ?k, emberi vérrel szentelve?
Századel?, hol háború dúl, esztelen, kapzsi,
Ártatlanok vére folyt, sok-ezer,...megannyi.
Öldökl? harc, mi hoz rontást barátra, ellenségre,
Megannyi jó szívet küld pokolra, h?st enyészve;
Angyal is bujdokol, mohón létet keresne,
Tiszta szívet, sz?z ajkat, egyszer majd remélve.
Borít földet, s vizet embervér, végítélet!
Száll megannyi t?rbecsalt, legyilkolt, széplélek.
Vörös pázsit, mi borítja e hófehér havas tájat,
Utolsó hörg? lehelet, mi suttogja, gyászt határba.
Dermeszt? hideg, fagy, mi lábat senyveszt,
Lelket sötétség, félelme, s búja apaszt;
Menekülés a semmibe, út, mi járatlan, haza,
Bujdosó beteg lélek, ki tér vissza házába.
Kegyetlen játéka ördögnek, emberi háború,
Sanyarú sors szerettnek, s kedvesnek mélabú;
Lassan tisztul világ, sok tavasz hírnöke,
Madár is fészkel, s szitaköt?nek is röpte.
Bolyongva botorkál h?s, elméje zavart,
Zakatoló élet, mi hoz számára vigaszt;
Próbál feledni, ezernyi gyötr? emléket,
S megtalálni élet értelmét, jó tétet!
Nemz gyermeket, leányt, tiszta vér?t,
Hoz becsületet, emberi dolgot, életre der?t.
Asszonyát imád, de titkon el nem feled,
Mit tett vele el?z? élet, csúf-rettenet.
Serdül leány, család gyarapszik, jó élet,
Szíve, szívre talál, gyönyör, mi tömérdek;
Szerelem tengere partján, kis hazád,
Az ég ?nékik, három gyermeket ád.
Két leány, harmatos, s fiú, ki zamatos,
Értelem az, mit él e kis család, takaros,
Közben élet nem csak szép, de sötét is,
Apát váratlanul ég szólít, s ?, kínban bevégzi.
Sötét év telepszik, e csonkult családra,
Anya lelke betegszik, szeme sír, minden hiába;
Mély sebre, hoz id? gyógyírt, s forr be az,
De nyoma örökké marad, temet?ben, kis hant.
Élet, mi nyomorult, s tanít kis gyermeksereg,
Nagyszül?k segítik, vállalnak ?k nagy terhet,
Szépen terelik életük, mi kusza értelem,
Fohászkodnak úrhoz, "ne legyen több gyötrelem"!
H?s leányok egymás után, szerelem tüze,
Mi hoz rajtuk boldogságot, ki, életük szüze!
Ki, marad édesanyja véd?szárnyai alatt,
Beteg lelk? fiútestvér, kiben értelem hamvad.
Gyász jön újra, kis id?, s új hant növekedik,
Öregapa teste kih?l, s lelke menybe emelkedik.
Nem mesél szája többet, vérr?l, háborúról,
Teste lágyan megpihen, fáradt múltjától.
Rossz világ jön halandóra, ?sanya, enyészet várja,
Követi szellem párját, kit odaát látja,
Másvilágon a két test, kéz a kézben,
Hant mellett hant, porhüvely, s enyészet.
Eközben, nagy leánytestvér, útja rögös, csupa gaz,
? sem lát többet boldogságot, s szép tavaszt;
Kín élete, s értelmetlen lelke, sötétben bujdosó,
Eszét, s lelkét veszi, rossz f?zet, mi mérgez jót!
Teste, mi egy fiúnak adott, silány életet,
Egy borús nap után, nem kér több kenyeret.
Hant emelkedik ismét, kis gyászoló sereg,
"Kaszás! Kérdlek alázattal, kiért jössz legközelebb?"
Kisebb leány, ki talán élethez szerencsés,
Frigyben élve nevelgeti, két csemete gyermekét.
Élet folyama neki is, mit mindennap hoz,
Néha-néha egy pici jó, s egy kicsi rossz.
Borul az ég, s ismét egy emberölt?, ?sz,
Színesedik a táj, míg sokszor csak az éj ny?göz.
Kavargó árnyak, mik telepednek, fura gyötr? játék,
Gonosz képzelet, álom, s tartalmatlan rossz lét!
Feszült reggelek, álmatlan éjszakák, kelepce,
Rontás, mi családra került, iszonyú nagy lecke;
Bilincs lelkeken, égi béklyó, bénító üres ?r,
Igazat szóló száj, tagadva, párjának enyészetül.
Gondolat, (mi Sátán rágta dög csontja),
Égi harcos, ki gladiátor, ?sök atyja,
Háború készül távol, ég sötét, büdös lehelete,
-Míg lelkem harcol, sok kegyet szeretve!
20060505
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!