Rabságra ítélve
Írta: Szerike Dátum: Augusztus 10 2008 19:58:49
T

Nem tudom meddig tart ez az érzelem,
Mikor szabadul fel igájából lelkem,

Teljes hír


Nem tudom meddig tart ez az érzelem,
Mikor szabadul fel igájából lelkem,
Meddig lesz zárva szívem kalitkája,
Mikor lesz arany színû kapuja kitárva.

Börtönre ítéltél, te lettél a zárkám,
Nem láthatom a fényt, sötétségbe zártál.
Lakataid alatt ér véget életem,
Fellobbanó máglyán ég el az én testem.

Szenvedés és pokol, ez lett az én sorsom.
Jól tudom, a szerep végleg kiosztódott,
S nem tudom, meddig tart ez az édes rabság,
De félek, hogy elemészt teljesen a vágy.

Kötélhurok szorult bokáim köré,
Szívemre te adtad a szerelem tömlöcét,
S ha ablakom kinyitom, csak rácsot tapintok,
A fegyõröm te lettél egy hûvös alkonyaton.

Tudatodon kívül kelepcébe csaltál,
Eddig nem is mertem, mi az, hogy rabság.
Kerestem, kutattam az álomképeket...
Eddig nem is tudtam, hogy létezik szerelem.

Szabadíts ki Istenem! Nem bírom már.
Nagyon elfáradtam, erõm régen fogytán.
Feszítem a lakatot, csörgetem a láncot...
De szabadulni tõled meg sem próbálhatok.