|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
Lelketlen emberek, kidobott háziállatok,
s a jószívű állatvédőkről szól az írásom.
 Z
Tél van, nagy a hó. Gazdáék betettek a kocsiba. Hurrá megyünk kirándulni!…Hosszú ideig tartott az út, mire végre megálltak. Úgy is nagyon kellett pisilnem, így ahogy kinyitották az ajtót, irány a friss hó, párat hemperegtem benne, majd elintéztem a dolgom.
Megyek vissza s nem találom a kocsit sehol.
-Visszajönnek, visszajönnek- mondogatom magamban, s közben a talpam elkezdett fázni, de leültem, mert azt tanították, ülni kell addig, amíg a gazda vissza nem jön.
-Nagyon okos kutya vagy!- hányszor hallottam, pedig csak kedveskedtem nekik. Hűségesen vártam őket, amíg haza nem jöttek, lehetett tőlem, hó, eső, nem mozdultam a kaputól, amíg haza nem értek.
-Most meg itt ülök az út mentén és fázom. Hideg ez a hó. Jönnek-mennek a kocsik, de az övékét már messziről megismerném.
-De csak nem jönnek!- Nagyon fázom! Kezdek éhes lenni is. Most meg eleredt az eső!
-Ó, jaj!
Teljesen átázott a bundám, és fázom kegyetlenül. Már alig látni valamit az est is leszállt, s még mindig senki.
-Na, most megállt egy kocsi, de nem bánom beugrom, mert nagyon fázom!.
Egy nő ül a hátsó ülésen s én meg a lába elé fekszem.
Hirtelen meleget érzek, valami ruha félével el kezdte törölgetni a vizes bundám. Hálásan megnyalom a kezét. Bátorítóan megvakarja a fülem tövét. Milyen jól esett.
-Még egyszer!
Nem mozdul, na még egy nyalintás a kezére, ez bejött! Ismét megvakarta a fülem tövét.
Egészen jól érzem már magam, a kocsi duruzsolása elálmosít.
Arra ébredek, kiszednek a kocsiból, és irány a kád.
-Már olyan vagyok, mint a volt szomszéd kutyája a Ficsúr.
Illatozok és fénylik a szőröm.
Most jön a legizgalmasabb rész, hozzák a vacsorám.
-Nem láttam még ekkora tál kutya konzervet, amit elém tettek.
-Isteni!- Jól belakmároztam és irány a karos szék, amit kijelöltek nekem.
Álmomban még láttam a régi gazdám, de hirtelen a fültövemet simogató nő jelent meg helyette és mély álomba merültem.
-Jó éjszakát!
solyomlany51 |
|
|
- August 14 2009 13:17:33
Kedves Sólyomlány!
Nagyon-nagyon megható ez a kis történet, ami jól végződött.
Olvastam már ehhez hasonlót, szinte ugyanaz a történet!
Ilyeneket mindig nagyon szívesen olvasok.
Nem is bánom, hogy többen - manapság - az állatok szemszögéből nézve is - elmondanak hasonló történeteket.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- August 14 2009 13:20:02
Amíg én élek, és tudok enni adni a kutyusnak és a macskáinknak, addig nem kell nekik félniük. Nem tudom, milyen lelkületűek azok az emberek, akik kiteszik az állatokat és magukra hagyják.., hiszen annyiféle jó megoldás létezik!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- August 14 2009 18:25:17
Nagyon szomorú történet, de a vége, hál Istennek jó.
Azt mondják, hogy a válság, meg a munkanélküliség miatt tesznek ki sok állatott, mert nem tudják etetni. De aki egy autót fen tud tartani, annak biztos lenne annyi, hogy ne dobja el és az az állat, meghálálja.
Tetszett az írásod.
Üdv: József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
