|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
„Szervezetünk mindent megtesz, hogy meggyógyítsa önmagát. Amíg elegendő mennyiségű életenergia áll a szervezet rendelkezésére, az öngyógyító mechanizmusok is megfelelően működnek. Ha a szervezet energiáját tartósan negatív hatások, érzelmek, gondolatok emésztik fel, felborulhat belső egyensúlyunk, és könnyebben megbetegszünk. Ha felismerjük, hogy a tüneteink mögött milyen lelki ok húzódik meg a mélyben, amivel a tudattalan üzen nekünk, és ennek megoldására fordítjuk energiánkat, a siker nem maradhat el. „(Kovácsi Gábor, természetgyógyász)
 Z
Akár szegényebb, akár gazdagabb családban születünk, s nevelkedhetünk fel, még sem mondhatjuk azt, hogy csak a szegény emberek betegszenek meg életük folyamán. Nem biztos az, hogy azoknak, akik szegény sorból származnak, kevesebb nyavalyával kell megküzdeniük. Szerintem nagyon fontos, hogy a családi légkör, amely körülvesz bennünket a születésünk kezdetétől, az olyan legyen, amiben jól érezzük magunkat. Családtagjaink óvó szeretete, az álmaink megvalósítására való bíztatás, annak megvalósításában való hit és az elért eredmények elismerése felénk erősebbé tehet bennünket. Ez mind kihathat lelki egészségünkre is. Ha lelkileg egyensúlyban vagyunk, akkor a testünk is egészségesebb lesz.
De ha lelki egyensúlyunk felbomlik, akkor legtöbb esetben erre a testünk betegséggel válaszol. A lelki egyensúlyunk felborulhat már egész kicsi gyermekkorban, de később is, amikor rajtunk kívül álló okok miatt nem tudunk változtatni a helyzetünkön. Amikor nem tudjuk megvalósítani azokat az álmainkat, amiket szeretnénk, ha nem olyan munkát végzünk, amiben örömünket leljük, vagy a családban és a munkahelyen olyan hozzátartozók, s munkatársak vesznek körül minket, akik a magánéletben és a közösségi életben is akadályozhatják előrejutásunkat.
A legegyszerűbbek lehetnek ezek közül a különböző vitaminok, ásványi anyagok, amelyekkel a testi-lelki egészségünket feljavíthatjuk, de nagyobb problémák esetén mégis csak az orvosi beavatkozás segíthet rajtunk.
A testi-lelki egészség elérése szempontjából az sem mellékes, hogy ki tudjuk-e pihenni a szellemi-fizikai fáradtságunkat, és az sem mindegy, hogy hol, s milyen körülmények között. Szakértők szerint nagyon fontos szempont, hogy hova építkezünk, hol helyezzük el fekhelyeinket, mert nagy hatással vannak ránk a Föld sugárzásai és a Föld felszíne alatt meghúzódó vízerek is. Még olyat is olvastam, hogy a kisgyermekeknek van olyan képességük, hogy megérzik, hol van a legjobb helyük. Ha nem a megfelelő helyen áll a kiságyuk, vagy a babakocsi, amelyben alszanak, akkor gyakran ezt sírással adják tudtunkra. Ha máshova tesszük, vagy visszük őket, akkor megnyugszanak. Kár, hogy ezt a képességünket felnőtt korunkra elveszítjük. Azt is olvastam már, hogy az állatok közül az egyik négylábú kedvencünk, a kutya szintén tudja, hogy hova heveredjen, ha pihenni támad kedve. Ezzel szemben a macskáknak mindegy, hogy hol fekszenek.
Sokszor nem is gondolunk bele, mennyit tehetünk egészségünk megőrzése érdekében. Amikor van elég szabadidőnk, ne tespedjünk a TV előtt, hanem gondoskodjunk magunknak megfelelő testmozgásról, főleg a szabad levegőn, még télen is. A levegő sokkal szennyezettebb, mint régebben, de a zárt és kevésbé szellőző helyiségekben mégis több károsító hatás érhet bennünket. Gondoljunk csak bele, mennyi por és poratka halmozódik fel az ágyneműkben és a szőnyegekben. Az ágyneműk mozgatásával, a szőnyegeken való járkálással pedig nagyon sok juthat belőle a szoba helyiség levegőjébe, amit beszívunk. Ennek hatására gyakran folyamatosan köhécselünk, és ennek okát próbáljuk kitalálni, vagy valamire ráfogni, pedig a házi porok a leggyakoribb anyagok, amelyek allergiát válthatnak ki szervezetünkben.
De ne feledkezzünk el arról sem, hogy a szabad levegőn való tartózkodás is csak akkor hasznos, ha lekaszáljuk vagy gyökerestől kizúzzuk azokat a gyomnövényeket, amelyeknek pollenjei megint csak allergiás tüneteket okozhatnak számunkra. Ilyen a parlagfű is, amit én még kisgyermekként „vadkendernek” ismertem meg, de ez nem tévesztendő össze azzal a vadkenderrel, amit főleg külföldön, de sajnos, már hazánkban is sok helyen illegálisan termesztenek. A parlagfű elterjedésének talán az az egyik legfőbb oka, hogy régebben nem írtották olyan nagymértékben, mint az utóbbi években, mert még nem figyeltek fel allergiát kiváltó hatására. Ezt alá is tudom támasztani azzal a ténnyel, hogy amikor kisgyermekek voltunk, akkor biztosan nem húzkódták ki a parlagfű palántákat, mert krumpliszedéskor egy-egy magasra nőtt parlagfű árnyékában pihentünk meg.
Erre mostanában sokszor visszagondolok főleg akkor, amikor mindenütt a parlagfű mentesítésre hívják fel az emberek figyelmét.
Abban is biztos vagyok, hogy a felnőttkori megbetegedéseink gyakran visszavezethetők a gyermek- és fiatal felnőttkorunkra. Lehetséges, hogy az akkor ért káros hatásoknak később lesz nagy jelentőségük. Ilyenkor jöhet a pozitív gondolkodás, a negatív gondolatok háttérbe szorításával, megbetegedés esetén pedig az sem mellékes, hogy hiszünk-e a gyógyulásunkban. Mert a hit is nagyon sok esetben kisegítette a beteg embereket még olyankor is, amikor már az orvosok lemondtak a végleges gyógyulásról. Azt is gyakran hallom, hogy aki nem akar meggyógyulni, az nem is fog. Természetesen, ez nem ilyen egyértelmű, mert van úgy, hogy bármennyire is ragaszkodik valaki az életéhez, és szeretne sokáig élni és dolgozni, a lelki és fizikai ereje már kevés a gyógyuláshoz, és a hit sem elég.
Ezért mondjuk azt gyakran, hogy ha lelkiekben egészségesek vagyunk, a testünk is jobban regenerálódni tud, amikor a betegség kopogtat be hozzánk. És az pedig bekopogtat, lehetünk gyermekek, felnőttek, vagy öregek. A gyógyulásban való hitet egyik esetben sem szabad elveszítenünk! Gondoljunk mindig arra, hogy az öngyógyító mechanizmusunk a segítségünkre siet, de a pozitív hozzáállásunk mindenképpen szükséges hozzá.
Torma Zsuzsanna
2009. augusztus 19.
|
|
|
- August 20 2009 04:55:12
Kedves Zsuzsa!
Végigolvastam írásodat, és bizony nagyon sok igazság van benne,Sokszor nem teszünk meg mindent, vagy , egyáltalán nem teszünk meg semmit egészségünk érdekében, vagy csak nem akarunk felfigyelni a figyelmeztető jelekre. S a pozitív gondolkodás is nagyon fontos. Én sem figyeltem magamra valószínűleg eléggé, bár mindig is egy rettenetesen mozgékony, gyerekként "sajtkukacnak" is emlegetett vidám teremtés voltam, aki felmászott még a legmagasabb fa tetejére is. De a sors fintora talán, vagy csak a későbbiekben nem vettem észre az intő jeleket, hogy pont ezzel kellett szembesüljek, azt veszítem el lassan teljesen, mit azelőtt sose gondoltam volna, a mozgékonyságom.(azelőtt tornáztam, jógáztam stb. )
Írásod nagyon jó lett, mindenki ki olvassa elgondolkodhat rajta
Szeretettel gratulálok:Gabi  |
- August 23 2009 09:27:35
Kedves Zsuzsa! Bárcsak jó sokan olvasnák soraidat, és elgondolkodnának rajta. Persze ez nem elég, tenni is kell az egészség megőrzéséért. Ezt mindenki tudja, mégi elengedik a fülük mellett.
Szeretettel: Hajdu Mária |
- August 24 2009 07:23:38
Köszönöm Nektek, kedves Gabi és Marcsy, hogy olvastgátok írásomat, és hozzá is szóltatok. Úgy látszik a sok olvasó, nem tud mit hozzáfűzni ehhez az íráshoz, pedig egyálztalán nem lélekzet-elállító a mondanivalója! Vagy talán túl silánynak tartják?
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
