|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
Talán, mert írásaimon át kitárhattam lelkemet, ami nem rkim?velt írásokon keresztül, csak ösztönösen történt. Valamiféle lélekhangok ezek... Nekem gyógyír, ha elmondhatom gondolataimat, bár gyakran érzem önz?nek is az efféle kitárulkozást, hiszen - gyötr?dtem magamban néha - ha kiterítem a lelkemben dúló fájdalmat, akkor szétosztom bánatomat, átvesznek abból az (együtt)érz? emberek akarva-akaratlanul is, viselvén valamennyit az én terheimb?l ... s vajon van-e ehhez jogom?
S mivel már els? próbálkozásaimkor annyi kedves bíztatást, simogató szót kaptam, hitem egyre er?södött, hogy talán igen, talán mégsem baj, ha megosztom másokkal gyötr?déseimet, és - a szerencsére most már újra visszatér? - boldogságomat is.
Hát így történt, hogy írni kezdtem. És itt volt az Internet is...
Bevallom, már megfordult a fejemben, hogy kiadjak egy kötetet, el?bb a - talán feldolgozhatatlan - tragédia, Zoli fiam elvesztése után született gondolatokból, versekb?l, majd folytatásként egy másikat, a gyász id?szakában született versekkel, kés?bb a nemrégiben született csoda-élmény, a rnagymamaságr1; kapcsán született írásokból, gyermekversekb?l, - megmutatva, hogy igen, el lehet jutni így, ilyen kínok után is az élet értelmének felismeréséhez, a túlélés helyetti igazi létélményhez. Talán megmutathatnám a magam szerény módján az én utamat idáig ... Talán vannak, akik kíváncsiak rár30;
És itt jött a rder1;: bár hiszem, hogy eddigi, - több, mint fél évszázados - életem során sikerült némi önismeretre (is) szert tennem, és nagyjából tisztában vagyok irodalmi ambícióimmal, képességeimmel, - és talán éppen e tisztánlátás birtokában - azt gondolom, hogy egyel?re még kizárólag az irodalom mélységes szeretete, és a megélt létélmények azok, amelyek el?csalogatják bel?lem a gondolatokat, és ez még túl kevés ahhoz, hogy írásaim igazi alkotásokká váljanak. Azt gondolom, ha az ember - akár szép, hibátlan stílusban is - pusztán leírja gondolatait, attól még messze nem irodalmi alkotás a "m?." Bizony, sokat kell még tanulnunk, csiszolgatni írásainkat ahhoz, hogy ezek a lélekhangok - bármily tiszták is - alkotásokká váljanak. Ehhez adnunk kell pluszként valami olyasmit, amit csakis mi tudunk úgy átadni, senki más. Nem tudom mi ez, csak azt tudom, valami, bel?lünk, ami csak és kizárólag nekünk adatott meg úgy, olyan formában... S ha erre ráérez, akinek szántuk, az Olvasó, akkor egyszer igazi alkotás lehet a m?. De ehhez szükséges még valami: kapcsolat, visszajelzés.
Talán ezt kerestem, amióta - legy?rve szorongásomat, - már nem bánom, s?t, hálás vagyok, hogy képes voltam el?bújni fájdalmam páncéljából, és elhozni az olvasóknak gondolataimat, p?rén, tisztán, kend?zetlenül, vállalva önmagamat. Nem bánom, mert létrejöhetett ez a számomra nagyon fontos kapcsolat, amelyb?l megtudhatom a legfontosabb véleményt, az OLVASÓ véleményét, amelyre ?szintén kíváncsi vagyok, hiszen számomra ? a legfontosabb! Én NEKI írok! Aztán, ha a tarsolyomban már jó sok lesz ezekb?l a véleményekb?l, akkor egyszer talán elkezdem csiszolgatni megfogalmazott gondolataimat, hogy elérjék végleges formájukat...
És még valami, ami nagyon fontos:
Amilyen csodálatos adomány az írás, legalább olyan hatalmas felel?sség is. Azt vallom, aki nyilvánosság elé tárja gondolatait, - különösen, ha könyvet ír, amely már egyfajta végleges lenyomata az embernek - és f?leg, ha gyermekeknek is szól a m? - nem szabad hibáznia, legfeljebb apró hibákat véthet, hiszen írásainkból akaratlanul is tanul az olvasó, és anyanyelvünk tisztaságának megóvása mindannyiunk,- az alkotónak meg különösen nagy -felel?ssége.
Manapság, hogy az Internet-adta lehet?séggel élve egyre többen teszik közzé gondolataikat a legkülönfélébb m?fajokban, - ami üdvözlend? - nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk el e fontos felel?sségünkr?l, és éljünk, - ne visszaéljünk! - ezzel a különleges adománnyal, - amely kizárólag az ember számára adatott meg - az írással. Fogadjuk alázattal az épít? bírálatot, és figyeljünk legfontosabb, ért? kritikusunk, az OLVASÓ véleményére. A magam részér?l hálás vagyok ezért az on-line kapcsolatért, amely lehet?vé teszi, hogy az olvasó az írás megjelenésének pillanatától velem lehet, véleményével formálhatja még a - gyakran nyers - alkotást, de módjában áll élményeit is akár azonnal megosztani az alkotóval. Fantasztikusan jó lehet ez a kapcsolat, de ápolni kell. Gondoljunk csak egy igazi, él? író-olvasó találkozóra: milyen ritkán adatik meg, pedig mennyire vágyunk egy-egy ilyen találkozásra a kedvenc alkotóval, aki legyen bár nagyon népszer?, adjon el bármennyit megjelent könyvéb?l, a legfontosabb visszajelzések szinte sohasem, vagy legfeljebb utólag, közvetve jutnak el hozzá - mondjuk az eladási statisztikákból.
Az Interneten való publikálás mindenki számára elérhet?, értékes lehet?ség, a visszásságok ellenére is, még akkor is, ha már-már általánossá vált, hogy néhány irodalmi és m?vészeti portálon szinte kizárólag egymásnak írnak az alkotók, egy sz?k körben olvassák rendszeresen egymás rfennköltr1; írásait, amelyeknek szinte minden sorában hemzsegnek az idegen - még az irodalmat egészen magas szinten ismer? és ért? olvasók számára is magyarázatot követel? - kifejezések. Gyakran marad el az épít? bírálat, s marad a tömjénezés, - bár a dicséret mindenki számára kedves, - számomra is - viszont tanulni az épít? kritikából lehet igazán, és hangsúlyozom: az OLVASÓ véleményéb?l, hiszen az alkotást neki szánjuk... Számomra tehát ez az els?, és a legfontosabb: ? mit gondol, mit érez, megérintette-e az írás, vagy nem, és ha igen (vagy nem) vajon miért? S ha nem - és mégis megtisztelt olvasásával - akkor is hálásan, alázattal fogadom véleményét.
Talán így tudunk meríteni megszerzett tudásunkhoz egyre újabb tudást, és er?t, hitet adó alázatot az igazi NAGY M?VEK megszületéséhez. Bevallom, én a számomra legnagyobb élményt adó irodalmi és más m?vészeti alkotások mögött mindig felfedezem a szerz? mérhetetlen alázatát nem csak m?ve, de a közönség iránt is.
Valami ilyesmit gondolok a manapság oly divatos amat?r írásról, meg az Internet-adta publikálás lehet?ségeir?l.
S hogy születik-e egyszer az írásaimból könyv? Fogalmam sincs. Hiszem, hogy belülr?l jön majd az üzenet: most! Egyel?re azt súgja nekem: nincs még itt az id?...
Addig is: hálás vagyok, hogy itt lehetek.
Köszöntelek, Kedves Olvasó!
"Az igazi remekm? néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, a "csak álom" is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a m?vész már nem tud m?vén segíteni: az utolsó ecsetvonást, a tündérit az Isten végzi el."
(Márai Sándor)
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 20. Saturday,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
