|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
"hiszen álmodom,
tán túlságosan is,
átélem mit álmom megidézve elém vezetett."
Érzem!Érzem a tenyeremben át forrósodott mobil utórezgéseit.A friss férfi hang csengése -"mindjárt ott leszek" már elnémult és mint a rajt pisztoly dördülése a maratoni futókra,úgy hat rám, mindenem megfeszül , a csend a sötétség is ezt a feszültséget fokozza. Aztán az ellenhatás, csukló, a térd, a boka izűletek nagy iramban remegésbe fognak és elgyengülnek, most jut el a tudatomig a Tv villódzó fénye de nem tudok koncentrálni értelmetlen és távoli az egész.Ídőutazás, mintha vele jönnék el magamhoz, érzékelem a nedves úttesten a lámpák fényét, a villogó hátsó lámpákat az útkereszteződések átmenő forgalmát... érzem a kocsi zökkenéseit a fék és neki iramodás ismétlődő ütemét a kocsi ajtó halk záródó kattanását.A sötétben minden olyan élesen és nyilvánvalóan figyelmeztett... ez már egy halk kopogás.. Szédelegve botorkálok át a sötét előtéren át és hirtelen nyitom az ajtót , a lépcsőház éles bántó fénye ellen be kell hunynom a szememet.Szemben áll velem , máris karol.Befészkelődök a karjába... a puha fekete gyapjú kabát gallérjánál ölelem. Tom Taylor vagy Lacoste önkéntelenül merül fel bennem,a férfi parfüm bódítja el az orrom.. az illata..Összefonódva valami argentin tangó koreográfiájával kerülünk beljebb a szobába. Életem nem kapok levegőt! A záporozó csókoktól felzaklatva támaszkodok a falnak és ott az Én csodálatos birtokba vevőm.Robbannak a szenvedély
sziporkái a szivárvány színeiben pompázó spirálisan ívelő karikákban. Hámozzuk rebbenő ujjakkal egymást , hámozzuk ki a ruháinkból és egy csodálatos pillanatban.. érzem kettőnk súlyát a hátamon, a vetett ágyon.Először érzem a tenyered simogatását és reszketek a következő símitásodért, először érzékelem a forró nedves szád ahogy a mellbimbómat kostólgatod apró harapós csókokkal.Először veszünk el egymásban, először veszem át csípőd ritmikus ütemét és... szakad ránk a plafon az égbolttal együtt.
Nem tudok megmozdulni ez az időtlen lebegés nem szűnik, az akaratomnak a szemhéjam nem engedelmeskedik súlyosan borul a szemgolyómra.Látni akarom, látni az arcát, látni a tekintetét látni benne a feloldozásomat hiszen itt az arca az enyém mellett ide simul a puha álla és nem látó tekintetem közvetíti az érzékeimnek, mosolyog... és gyengéd puszikban fürdet.....
Később káprázó szemekkel kapaszkodom a fürdőszoba vakító fényében a csillogó szerelvények bántó harsogásában a mosdóba- míg Ő a padlón szétszórt ruháink rendezi a székekre a szekrénybe.A hűs víz cseppeket a kipirult bőröm szomjasan issza be.....és a remegés lassan lassan csitul bennem... |
|
|
- March 21 2010 12:19:21
lángol! |
- March 23 2010 13:55:16
Ezt jól visszaadtad. Perzselt ez a szenvedély az írásodban. Gratulálok. 
Szeretettel: Léna |
- March 24 2010 08:40:34
Kedves Etusom!
Itt voltam, olvastam, s talán majd a végén összegzem a véleményemet!
Üdv. Torma Zsuzsanna
|
- March 26 2010 06:35:13
Ezt az érzést szeretnénk minden alkalommal átélni. Érezni azt, hogy örömet szerzünk a másiknak, és már várjuk a fojtatást.
Szeretettel: István |
- March 30 2010 11:55:19
Nagyon tetszett,tele érzéssel,szenvedéllyel!
Gratulálok!Szeretettel:Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
