|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Részlet az Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik című könyvemből.
2007.07.07. Két blogbejegyzés margójára
Egy lagzi margójára
1. rész – események
A lányom ma hajnalban azt mondta, hogy most jó hosszú blogot fogsz írni, anyu. Igen. Nem is egyet, mert amiket el akarok mondani, az nem fog beleférni egy blogba. Így még lesz bejegyzés a témában, ahol a megfigyeléseim és a következtetéseim következnek majd.
Nem volt kedvem menni, valami mégis kényszerített, mert éreztem valamit, amiről nem tudtam eldönteni, hogy az most jó vagy rossz. Egyébként sincs jó vagy rossz, csak mi teszünk különbséget, meg kellett látnom, tapasztalnom megint dolgokat, helyzeteket.
A lényeg, kár lett volna kihagyni egy ilyen lagzit, ahol együtt mulatott a hevesi és nógrádi palócok egy része. Népzenészek, néptáncosok, pesti új gazdagok, a pesti művészélet néhány képviselője, stb.
Az Egri Korona Borházban gyülekeztünk. Ez egy első osztályú hely, olyan eldugott részen, mint Pintértanya, csak jóval drágább. Sikerült kiszúrnom a tulajt, aki fel is invitált a második emeleti irodájába. Alkudozásba bocsátkozni ugyan nem sikerült vele, viszont szereztem anyagot a szállodáról.
Hatalmas dudaszó közepette kocsikkal mentünk az egri Bazilikába, az ifjú pár egy nyitott tetejű BMW-ben ment elől.
A Bazilika előtt a két Hrúz húzta a Dűvőből a talpalávalót, ahol akkora tömeg gyűlt össze, hogy alig tudtunk felmenni a templom lépcsőjén. A Bazilikában akkor jártam anno, amikor három éve vizsgáztam idegenvezetésből, és abban reménykedtem, hogy nehogy itt húzzanak ki a kalapból! A vizsga úgy zajlott, hogy egy-egy helyszínre érve a tanárnő mindig kihúzta valakinek a nevét, s ő folytatta a vizsgát. Öt ember kínlódott a mennyezeti freskókból. Nekem szerencsém volt, az Egri Várnál húzták ki a nevem, örültem is, mert azt tudtam a legjobban. :)
Aztán kaja, pia, tánc. Három együttes is váltogatta egymást különböző műfajban. Nem volt ugyan partnerem, mégis reggel négyig táncoltam. A lányom mondta reggel, hogy már megint alakítottál anyu! Ismét kidőltek mellőlem a néptáncos fiúk, mint már néhány korábbi bálban is. Szabad férfi nem volt, csak a 23 éves fiam, aki a kísérőm volt az esküvőn. Utána átengedtem őt a lányoknak, jutott is neki mind a tíz ujjára16 és 36 év között!
Minden jól sikerült, csak két dolognak nem kellett volna megtörténnie.
1. Ha valaki szombat reggel azt mondja Nekem, hogy én szombat este Győzikével fogok a táncparketten táncolni, biztosan kinevetem. Ha hiszitek, hanem, még egy műsort sem láttam tőle, és énekelni se nagyon hallottam. Na, most aztán láthattam és hallhattam, élőben négy szám erejéig, amiből kettőt szerintem playback-kelt. Nagyon igyekeztem elbújni a teremben lévő násznép között, ám sajnos meglátta, hogy egyedül ülök. Odajött és mellém ült, majd megfogta a kezem és magával húzott táncolni. Hááát…. Ha ezt Bono, Bon Jovi, vagy Bryan Adams tette volna, biztos a mennyekben jártam volna! Na, mindegy, cigány táncban sem vagyok rossz! Néhány új gazdag meglepi vendégnek szánta úgy éjjel kettő után. Sikerült. Mikor elment, a fiatalok körém gyűltek, és kórusban mondták, nehogy lehívjam valamilyen rendezvényre! Eszemben sincs! Már eldöntöttem, hogy úgy sem fogok már a falunak rendezni semmit, talán Búcsúkor lesz a búcsúm a kulturális tevékenységemtől a településen!
2. A másik egy tragikus eset volt, ma hajnalban. Hiába az intelem, a figyelemfelhívás, a 23-36 éves korosztálynak nem lehet már könnyen tanácsot adni, főleg, ha ittasak. Az egyik fiú fejest ugrott a medencébe, most pedig eszméletlenül fekszik a miskolci kórházban. Lehet, hogy műteni sem lehet. Ugyanez megtörtént tavaly a vőmmel, akinek szerencséje volt. Most a lányom vigyázott rá úgy, mint a szeme fényére, és pont erre hivatkozva szólította meg a többieket is, hiába. Nem tanultak belőle!
Folyt. Köv.
Egy lagzi margójára
2. rész
Győzikéről még annyit, hogy rég láttam ekkora bunkó viselkedést. Odament a vőlegényhez és közli vele, hogy ő is ilyen kövér volt valamikor. Aztán előkeresteti a szülőket, s elénekli nekik, a Kelj fel anyám a sírodból c. dalt. A vendégsereg nagy része ki is akadt azon nyomban. Na, erről ennyit.
A lányom nagyon szép volt. Ma már felteszek majd néhány fotót az esküvőről is a képtáramba a neten. A bazilikában sok a faluból elszármazott ült, és kiköszöngettek a padokból. Sokan oda is jöttek, és azt mondták, hogy milyen szép családom van. Nagyon jól estek ezek a szavak.
Az unokahúgom pedig példát mutatott nekem. Ő is példaképének tekintett engem, most mégis én tanultam tőle. Ő is ilyen pici csaj, mint én, ez már csak ilyen, családi vonás! A lányom nőtt a legmagasabbra a családban a 164 centiméterével. A lényeg, hogy a menyasszony is épp csak felette van a 150 centiméternek, a férje pedig másfél fejjel magasabb nála és 9 évvel fiatalabb is. Jó volt látni, hogy szeretik egymást, és hogy nem zavart senkit sem a sziluett, amikor egy pici filigrán csaj és egy magas, mackós pasi vonult az oltárhoz, vagy amikor táncoltak!
Úgy érzem, hogy most ledőlt végre az utolsó fal is nálam, azaz előítéletféle, „hogy nálam fiatalabbal nem”, most már ez sem lesz kritérium! Több ilyen párt láttam még az esküvőn, ahol idősebb volt a nő, és ez senkit sem taszított, senkit nem zavart. Ezután engem sem fog! Gyakoroltam is, hiszen 180 cm feletti néptáncos fiúkkal roptam a táncot. A partnereik pedig nem, hogy szóvá tették volna, hogy velem táncoltak, hanem még buzdították is őket. Ez is jól esett, örülök, hogy ez a fiatalság elfogad!
Volt időm szemrevételezni a 150-160 fős társaságot, sok pár volt, ahol fiatalabb a férfi, s persze olyan is, hogy hatvan év körüli férfi érkezett huszonéves nővel. Ezekről már sokat beszéltünk itt. Mindenesetre nem irigyeltem azt a huszonéves lányt, aki egész este ott ült az asztalnál, míg a hatvanas barátja folyamatosan videózott, vagy másokkal beszélt. Aztán láttam olyant is, hogy az új gazdagék milyen „csinos feleségekkel” voltak. Volt sok házaspár is, akiken látszott, hogy már évek óta élnek együtt, most is kézen fogva mentek ki a táncparkettre. Ilyenkor az én szívembe is belenyilallt valami szúrás, hogy igen, én is szeretnék ilyen boldog lenni!
|
|
|
- May 06 2010 16:39:55
Lena Kedves! Mindig sejtettem egy nagy rendezvénynek is vannak árnyoldalai és szivet melengető percei, és olyan is ami elszomorítja a szemlélőt és olykor tragédia is előfordul.Mindebből egy csokrot adtál szinesen, élvezetes stílusban.Nagy örömmel olvastam és köszönöm,hogy olvashattam! |
- May 07 2010 08:10:10
Köszönöm, hogy olvastátok.
Örülök Mist, hogy Egerről sok minden jut eszedbe. 
A fiú sajnos lebénult nyaktól lefelé. Nyáron mikor otthon voltam meglátogattam, mert épp a parádfürdői kórházban volt. Kemény sorsot mért rá az élet, de jól van. Az anyja viszont már nem. Nem fogadta el a tényt, és mindenkit okol a világon, aki csak létezik, ezért az esetért, pedig a fiú is elismeri, hogy ezért csak magát okolhatja. |
- May 07 2010 08:57:38
Kedves Lena!
Örülök, hogy jól sikerült lányod lakodalma, és egy-két kellemetlenségtől eltekintve jól érezted Te is Magad.
A sztárokról és a celebekről meg csak annyit, sokan csalódtak olyan esetekben, amikor a valóságban találkoztak velük.
Jobb távolról imádni őket.
Sajnálom a balesetet szenvedett fiút, és az édesanyját, hogy ezen az örömteli eseményen érte a családot ez a "tragédia", aminek a nyomait egész életen át viselniük kell.
Szívesen olvasom a folyatásokat is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- May 09 2010 16:46:17
Kedves Zsuzsa, ez az unokahúgom esküvője volt. 1 hónappal a lányomé után. Viccelődött is menyasszony, hiszen a lányom volt a koszorúslánya, és már asszony lett, mire odajutott.
Köszönöm, hogy olvasol. Az egész könyvet nem, de még néhány kis részt és két útleírást felteszek ide...
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
