Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikSzeptember 18 2019 18:07:10
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 7
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10191]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3562]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Nagyerdessy: Álomőrző
M

Hogy kialakítsd az írást magadra formálva, kell hozzá a tudásod és a képzeleted is.




Az álomőrző




Először a madarak hulltak le a levegőből. A fákon, bokrokon, tollas zászlókén lebegtek aszott testükkel. Sokukat a szél görgette a kiégett fűcsomókon, mint sivatagi vándorbozót-gömböket. Az emberek furcsállották kicsit, aztán megszokták. A média földrészenkénti helyi fertőzésekről beszélt, ami kordában tartott. Hitette, hogy a globalizáció egyik hatása, és majd új fajok veszik át szerepükkel a helyüket.
Aztán kezdett ugyanez megjelenni a nem repülő állatoknál. A kistestűektől a hidegvérűeken át a melegvérűekig. A tojásrakóktól az elevenszülőkig. Az emberek kissé idegessé váltak. A média megint földrészenkénti elszigetelt esetekről beszélt, és hitette, hogy az élelmiszerláncban fellépő károsodás nem vészes az emberiségre nézve, s nem kell élelmiszerhiányról beszélni. A meglévő hiányosságokat a hirtelen fellépő felvásárlási láznak mutatta be, meg a gazdasági válság megerősödésével magyarázta. Az áruházláncok elosztóhelyekké változtak, nagyobb teret rendezve be az egyszerűen csak műkajának nevezett ízes pót élelmiszereknek. Aztán már csak a pót kínálta magát csekélyke helyen. A vizet már a tengerekből nyerték, de nem tudtak mit kezdeni a sóhegyekkel. A helyi politika formálta média nyugalmat sugárzott, miközben egyoldalúvá vált a tájékoztatása. Minden hírforrás ellenőrzötté vált, legyen az képi, vagy hang megjelenésű, esetleg nyomtatott.
Néhány embertömeg várossá zsúfolódott lakóhelyén - földrésztől függetlenül - az embereket korra, nemre, életformára nem oszthatóan éppen ott érte a halál, ahol voltak, és amit csináltak. Az óvoda, iskola, munkahely, utca, tömegkomplexumok, üdülő és pihenőparkokban. Állva, ülve, fekve, menet közben. A fegyveres erők lezárták e területeket. A tudósok vizsgálódtak ugyan, de értetlenül álltak az eset előtt, miközben a védőruhájuk ellenére sokan elpusztultak közülük is. A hírzárlat ellenére néhány továbbgondolt információ bejárta a világsajtót, de a tömegek szintjén helyi leszámolásokká egyszerűsödött. Segített ebben az is, hogy a műholdak pillanatok alatt eltűntek a bolygó körül. Az energiahordozók hiánya következtében megszűnt a net, a gyors kép és hangtovábbítás a földrészek között. Felgyorsult az emberek halála. Már nem volt köthető semmihez. Egyszerűen elvesztette a test az életben maradása lehetőségét. A városok kihaltakká váltak. Egy darabig még az irányítási rendszer tartotta a programhűséget, aztán az energiahiány mozdulatlanná tette a látszólagos mozgást is. Az emberi létszám rohamosan csökkent. Az eddigi értékrend felborult, és nem volt ideje alkalmazkodni a változásokhoz.
A tér torzulása alatt a városok felhőkarcolói térgyre rogytak, és a bennük lévő anyagok meghatározó összetételüknek megfelelően halmokba rendeződve nőni kezdtek. A fémek fajsúlyuknak, az üveg, s a műanyag, valamint a fa és az állati eredetűek követték őket. Már nem zavart senkit. A bolygó életvilága csak nyomokban volt követhető. Néhányan a technika fejlettségének következtében próbálták e hirtelen változás titkát megfejteni, de nem tudtak mit kezdeni a természet formálódásának ismerete nélkül véle. Olyan érzéssé vált ez, mint a jégkorszak lehetett az akkori élővilágra. Menekülésnek tűnt önmaguk lehetősége elől. Egyetlen tudóskolónia maradt, akik alkalmazkodni próbáltak a bolygó változásaihoz. Már-már feladták, amikor a tér torzulásának hitt dimenziók közti távolság arányainak változása következtében felcsillant a túlélés lehetősége, ami egyfajta alkalmazkodást jelentett a szénalapu életet kivéve. A lélek tudását rögzítették, és tárolták a bolygón életképes új forma megjelenési lehetőségéig.
A tér torzulása stabilizálódni látszott. Az új arányok az időben, és a távolságban is megnyugodni készültek. A bolygó felvette követhető ritmusát a környezetében, és egyensúlyba rendeződött önmagával is. Az átjárón visszamenni nem tudó értelem formát keresett magának az ittlévő anyagok között, mert anyagiasodni akart a láthatósága miatt. Lassan megtalálta hozzá a mozgási energiát is. Kutatni kezdte a fellelhetőek között az addigi lehetőségek maradványait. És megalkotta hozzá tudása szerint a történetét. Tetszett neki. Jónak találta. Élhetőnek, bár nem tudta mi is az élet maga. Ahogy bővült az energia mennyisége, úgy növelte darabszámát, amit egyedeknek nevezett, és funkciójuknak megfelelően hozott létre. Rendezte a terepet, őrizve magát az anyagot. Mást nem tudott kezdeni véle.
Az erőtér burkán lévő hiányon belől az anyag csoportba tornyosulva lebegett, távozása híján. A bejáratot megfelezte az erőtér visszahúzódása. A gépjárművek fele épnek látszott, miközben a túlért másik része már hiányzott. Érdekes látványkén mutatott a ki és a bejövők maradványa. A sorompó előtt évszázados gyorsulás, mögötte az alig változó akkori jelen az egyenruhákban maradt csontvázakkal a rájuk rozsdásodott időben. Az ajtó előtt elsuhanó szél hatására a beléptető rendszer kérte az azonosítást, és pirosan villogott a jelzőfény a szürkületben. Nem akart belépni a 120-as körzetbe senki.
A hatvanemeletnyi mélységben a gépek végezték az előre meghatározott program szerint tevékenységüket, ami az energia minimális felhasználása mellett kereste az értelem hordozójának a bolygón lévő új viszonyok közepette testesülésének lehetőségét. Azt a legkisebb egységet, aminek összhatása lehetővé válhat az anyag hasznosítása értékei szerint. A példa ott lebegett az átlátszó tartályban élettelenül. Csak az összehasonlítás miatt volt fontos. Az értelem egy-egy gömbbe szorítva várta elkülönítve a kísérletezőktől. Amikor sikerült az anyagot olyan kicsinyke részekre bontani, ahol létrejött a kommunikáció a program szerint, egy mintát tettek az értelemből közéjük, és várták, hogyan formálja magára az anyagot. Aztán felküldték a felszínre, és várták a hatást az erőtér búrkán belől, és kívüle. A visszatért, vagy visszahozott egyedeket átvizsgálva próbálták elemezni a tervet és a megvalósulás eredményét, javítva a hiányosságokon. Volt, amikor az anyag nem tudta felvenni a bolygó felszínének követhető jelenségeit, s volt, amikor az értelem mintadarabja adta fel az azonosulás lehetőségét. Az egész értelemmel nem próbálkoztak, mert tiltva volt számuk korlátozása miatt. A próbák maradványai az összehasonlítás lehetősége miatt rendszerezve fönnmaradtak elemzésükkel együtt.
Aztán, a kudarcélmények és a bolygó változásainak követhetősége okán utolsó lehetőséggént a lélek értelmének göbjét bele tették az anyagba, s figyelmesen várták az új hatást. Formát alkotott magának, és mozogni képesen elhagyta az erőtér burkát kíváncsiságának engedelmeskedve. Elnyomta magában a félelmet az ismeretlentől, s alkalmazásra készen létrehozta a feledés lehetőségét. Nem tudta meddig volt kint. Mielőtt törlődött volna az elindulási helye a helyhiány miatt, visszatért a 120-as bázis mélységébe. Tanulmányozta az eddigi kísérlet roncsait, de mindig visszatért az átlátszó tartályhoz, aminek nagy betűi ismeretlen tartalomként fogta meg; ember. Nem tudott mit kezdeni véle. Alkalmatlannak találta a bolygó természeti törvényeihez való alkalmazkodásra, s összehasonlítva magával, nem talált semmi közös kiinduló pontot az egyezés lehetőségére. Egyedinek érezte magát, és megismételhetetlennek. Egyetlen problémája az energia megszerzése és magára formálása maradt.
A bolyongásai között mégis visszatért egy jelekkel telerótt anyaghoz.

Megint tavasz

Amikor a madarak az égre szállnak,
szárnyai nőnek bennem a vágynak,
s arcomban hallom a hangjaikat.

Lépés közben kövesedik reám az idő,
edényeiben lassul gyorsulón a vérem,
és zajongva tombol körülöttem a tavasz.

Már megint fekve várják többen
a jászol csöndje óta a feltámadást,
reménybe formálva a hitet.

Mint festő ujjai hegyén az ecset
színei; formára adják magukat,
akár ajkamról tolakodva a szavak.

És akkor a hangok az égbe szállnak,
szárnyai nőnek bennem a vágynak,
s arcomból hallom a hangjaikat.

Érzékelte a jeleke. Át is alakította a maga számára, de az értelme nem tudta azonosítani a mögötte lévő tartalmat. Áthelyezte a szüneteit, de még értelmezhetetlenebb lett számára. Hiába végezte sorban a fontosnak jelzett műveleteket, mindig visszatért a laphoz. Érteni akarta a jeleket. A jelek mögötti tartalmat. És egyre több időt töltött annak magára formálásával. Mindig eredménytelenül zárta le magában azzal, hogy visszatér hozzá, ha teendői engedik.
Minden önellenőrzésnél a környezetéhez igazította a formáját, elemezte a változás tökélesítését, az energiafelhasználás minimalizálásának csökkentését, és annak pótlási sikerét. Ötven százalékban kötötte le a hatvanemeletnyi mélység biztonságos koordinálása, húsz százalékban a felszíni burok fenntartása, és hatékonyságának növelése, s a maradék harminc százalék a környezet feltárására, annak növelésére, valamint időnként a változások rögzítésére, és annak elemzésére fordította. Párhuzamosan keresve fel mindehhez a hasznosítható energia pótlását önmaga létezésére is. Regenerációja közben visszatért az anyagon lévő jelek lehetséges megfejtéséhez. Valamiért fontosnak tartotta a tartalmának felismerését, megértését. Üzenetnek gondolta az idő valamelyik szektorából. Az első sorral nem díbelődött. Izgalommentes volt számára. Az első tagolás izgalomba hozta, bár megfejteni sem tudta a jelsorokat tagolásukban.

Amikor a madarak az égre szállnak,
szárnyai nőnek bennem a vágynak,
s arcomban hallom a hangjaikat.

Összehasonlítva a többi tagolással, arra jutott, az utolsó tagolásban hasonló jeleket talál, ami lehet, hasonló tartalmat jelezhet.

És akkor a hangok az égbe szállnak,
szárnyai nőnek bennem a vágynak,
s arcomból hallom a hangjaikat.

De ha e kettő hasonló tartalmat tagolhat, akkor a maradék háromban lehet valami. Valami, ami miatt az első és az utolsó létezik. Nézte az azonos jeleket. A szünetekkel szabdalt sorokat. És megpróbált értelme szerint képeket, színeket, mozgásokat találni hozzájuk tudása szerint. Lehet figyelmeztetés valamire. Megállapítás. Rögzítése valaminek; mozgás, cselekvés, gondolat, érzés, tudás kimerevítése. Vagy valami általa meg nem fogható, mert nem képes azonosítani. A mesterséges intelegencia minden betáplálás után közölte, a jelek nem azonosíthatóak a megadott információk alapján. És több információt kért. De hogy honnan, s milyet, azt nem közölte. Ezért az első rövid jelsornak Megint tavasz a reá nézve egyszerű gondolatot adta; ÁLOMŐRZŐ.
A rendszer jelezte regenerációja végét, ellenőrizte a szokásoknak megfelelően a százhúszas körzet rendszereit kívül, belől, igazított a környezetváltozásoknak megfelelően, aztán kilépett a burokból felfedezésére indulva, azzal a tudattal, lehetne ő is az álomőrző. Az most nem érdekelte, mit is jelent a gondolat, s mit kíván tőle. Formálta tudatában a fogalmat, képeket, érzést, mozgást társítva hozzá, miközben végezte az általa meghatározott teendőit.
2010-04-27
Hozzászólások
lenabelicosa - május 15 2010 16:09:51
Sok embert foglalkoztat egy lehetséges katasztrófa elmélet. Az írásod nagyon jól kidolgozott, sok ismeretet közöl, s egy érdekes végkifejlet felé visz. Magam sem tudom, hogyan lesz lehetséges az élet a dimenzió váltás után, most egy verziót olvastam erre is.

Köszönöm az élményt. smiley

Szeretettel. Léna
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. szeptember 18. szerda,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Gyongy
18/09/2019 13:44
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
18/09/2019 06:40
Szép-jó napot kívánok a koronglakóknak is, meg az olvasóinknak is!

vali75
17/09/2019 20:01
Szép estét kívánok! smiley

orok szerelem55
17/09/2019 15:29
Kellemes délutánt kívánok Mindenkinek! smiley

Manon
17/09/2019 11:49
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
17/09/2019 08:19
Remélem, mindenki jól aludt! Legyen is mindenkinek jó a napja...

vali75
16/09/2019 19:17
Szép estét kívánok! smiley

mamuszka
16/09/2019 18:57
Sok a 0 számú olvasott vers. Holtágban evezünk!

orok szerelem55
16/09/2019 10:47
Kellemes, szép napot kívánok Mindenkinek! smiley

pircsi47
16/09/2019 09:12
SZÉP NAPOT MINDENKINEK! BOLDOG NÉVNAPOT AZ EDITEKNEK!smiley

Manon
16/09/2019 08:23
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
16/09/2019 08:09
Szép napot kívánok mindenkinek, még az olvasóknak is!

vali75
15/09/2019 11:08
Szép napot kívánok! smiley

Manon
15/09/2019 08:34
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
15/09/2019 08:26
Kellemes és tartalmas vasárnapot kívánok mindenkinek!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes