|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
A sors talán mégis meg van írva. Ha megmentődik egy élet, másikat követel helyette.
Az asszony néhány nappal előtte még hitt a csodában, amikor sikerült a kihűlt testű, épphogy csak torkából hangot alig kiadó macskakölyköt az életbe visszahozni.
Néhány nappal utána, amikor hazaért, nem szaladt eléje a kutyájuk. Az udvar közepére beérve aztán szétnézett, és kereste. Elő is jött somfordálva, megint csak az oleander bokor alól indulva, s szájában a már élettelen, kihűlt és megdermedt másik macskakölyköt tartva. Odahozta az asszony elé és letette a fűre, és bűnbánóan nézett, mint aki nem tehetett róla, hogy játéka elromlott. Mert a kutya megint csak játszott, mint előtte a másikkal is. De most túl hosszú ideig tartott, és a macskakölyöknek ez a játék most valóban az életébe került.
Életét adta a másik életéért cserébe.
Amit a sors kikövetel magának, azt meg is kapja.
Az asszony nagyon megdorgálta a kutyát, aztán eltemette és megsiratta a macskakölyköt.
Nehezen tette túl magát azon, hogy megint csak temetnie kellett, hiszen nem sokkal előtte egy felnőtt macskát talált a kertben, a kerítéskapu előtt, azt is illendően eltemette. Nem számított, hogy honnan jött, kié volt, az ő kertjükben lelte halálát, úgy gondolta, hogy így a helyes. (Az öregasszony látta meg először, mondta is, hogy ott egy döglött macska, biztosan valaki bedobta a mi kertünkbe. De csak mondta, nem tett semmit.)
Már nem számolja, hány macskát temetett el néhány évtized alatt. Csak visszagondol a tarkára, a kendermagosra, a feketére és a többire, akiknek a színére is csak halványan emlékszik. Cicasír több is van, kutyasír csak egy, ahol Buksi csontjai nyugszanak. Majdnem mindegyiket virág borítja.
- Hej, Buksi, Buksi, de jó kutyus is voltál! – szól sóhajtva, ha a sírja mellett megy el, vagy gyomlálja a növényeket. Pedig aztán Buksi sem volt a legszófogadóbb kutya, hiszen megfogdosta a kerítésről az ő felségterületére átröppent tyúkokat. Meg-megsöprűzte azt is, vagy vizet öntött rá a kannából, hogy figyelmeztesse arra, hogy rosszat cselekedett. De most már mindent megbocsátott neki.
A macskák is megfogják az egeret, el-eljátszogatnak velük, de legtöbbször nem eszik meg őket, hiszen amikor már nem mozognak, nem öröm a játék. A kutya sem eszi meg a macskákat, csak eljátszogat velük, amíg el nem romlanak, és nem nyávognak többé.
Azóta az életbe visszahozott macskakölyök többször került a kutya szájába, de volt, amikor még el tudott előle bújni valahova. Amíg az asszony odahaza volt, mindig meggyőződött arról, hogy merre van, és ha szem elől tévesztette, keresésére indult, és rendszerint meg is találta a rejtekhelyén. De ha nincs odahaza, nem tud rá vigyázni. Csak reménykedik, hogy amikor naponta hazaérkezik, nem a kutya hozza eléje, már élettelenül.
A közömbösen szemlélődő öregasszony figyelmében egyáltalán nem bízhat. Az úgy is csak azt hajtogatja, hogy ha a kutya megöli a macskákat, kevesebbet kell lelőni az egyik szomszédnak. Bár nem tudni, hogy ezt honnan veszi, de annyi biztos, hogy mindig tud valamivel „takarózni”, a mentegetőzés tárházának kimeríthetetlen művelője. Mintha egy előre megírt forgatókönyve lenne, olyan frappánsan oda tudja mondogatni a magáét válaszul, gyakran még olyankor is, ha senki sem kérdezte.
A csigák ellen kitett mérget viszont igyekszik gyakran és mindenhova kiszórni a kertbe.
A mindenevő, nem finnyás macskák pedig lehet, hogy belekóstolnak. De hiszen neki úgy is mindegy, hogy eggyel több, vagy kevesebb.
Még szerencse, hogy az alma néha mégis messze esik a fájától.
Torma Zsuzsanna
2010. július 27.
|
|
|
- July 28 2010 09:02:10
Kedves Vali!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat, ami egy előleg írtnak a folytatása, csak tegnap tudtam beküldeni.
Engem nagyon bánt, ha az állatokkal nem úgy bánnak, ahogy megérdmelnék. Elvesztésük a számomra fizikai fájdalommal jár.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- July 28 2010 14:38:15
volt olyan a kutya is a ház körül, "akit" nem éltek tól a macskák, pwsig még labdázni sem szeretett, csak élt - a ki tudja mióta fennálló, kissé egyoldalú vendetta szokásával..
a két szlső szomszédom, amikor az adóösszeírás közeledett, vagy megbetegedett a kutyája az ásó nem csak az elásásra használta: előtte ketté hasította a hűséges társa fejét, hogy miért nem a feleségével tette?
Talán azért, mert akkor még más volt a törvény? |
- July 28 2010 14:43:24
mármint a két szomszéd házaspár jóízúeket veszekdett ugyanis, sejtésem szerint verekedtek is..
A távolabbi szomszád a harmadik házban kergette visítozó feleségét, aki fel is kötötte magát..
A másik irányban - az anyját kergette hajnalonként, amikor néhány maradék fogával hazatért... amiért nem íratja rá a házat!
Ami a harmincas fiatalameber fogát illeti, otthagyta a kocsmában..
Ezért nem volt mivel a fűbe harapnia, megtette helyette az anyja!
Az a falu - most már VÁROSI RANGRA EMELKEDETT! |
- July 28 2010 15:47:48
Kedves István!
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál.
Borzalmas dolgokról adtál számot hozzászólásodban. De nagyon sok rossz embert ismertem meg én is és tapasztaltam szörnyű dolgokat. Talán először akkor, amikor gyermekként kellett végignéznünk a vörös macska akasztását. Erről már tettem valahol említést. Ezek az emlékek még ha halványulnak is bennünk, igazából soha nem tudjuk elfelejteni.
Hozzászólásodban olyan adalékokkal is szolgáltál, ami egy kissé humoros és egyben tragikomikus is. Felénk is sok olyan falu van, ami nem régiben már váorsi rangra emelkedett.
Mégegyszer köszönöm a hozzászólásaidat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- July 29 2010 10:24:13
Kedves Zsuzsa! Van egy mondásom: Lejtőn álló almafától elgurul az alma. Nekem is rendkívül fáj, ha elveszítünk egy állatot. A családom minden tagját erre neveltem rá. Az írásod tartalma ellenszenves, mint minden állat szerető embernek, de a felépítése, a stílusa nagyon tetszik.
Üdv: Hajdu Mária |
- July 29 2010 12:13:39
Kedves Marcsy!
Köszönöm hozzászólásodat és véleményedet. Teljesen igazad van. Ellenszenves. Azzal az emberrel szemben, akiben nincs az állatok felé könyörület, nem érez semmilyen lelkifurdalást, azzal az emberrel én nem tudok "egy húron pendülni", és soha nem is fogok vele "zöld ágra vergődni", ahogy a régi mondások is tartják.
Nagyon mondásod: "Lejtőn álló almafától elgurul az alma".
Egyetértek, és köszönöm!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
