Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJúnius 25 2019 09:57:16
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 8
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,188
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Anagramma
Minden ami jó... :)
Tagjaink által bek...
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10188]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3544]
PageRank mérõ
Google PageRank
Vér és remény
egy novellapályázatra készült









Éjfélt ütött a toronyóra Roel városában. A kongás után az utcákra újra néma csönd ereszkedett. Minden polgár békésen pihent otthonában. Gond nem terhelte szívüket. A napi munka után elégedetten tértek nyugovóra.
A felhõk mögül elõbújt a hold. Sejtelmes fénye halványan megvilágította a városkát. Néptelen világ tárult a szem elé. A macskaköves utak oldalán egyszerû házak álltak, melyeket lakóik a két kezük munkájával építették fel, még Roel alapítása idején. Az akkori helytartó parancsba adta, hogy minden épület egyforma legyen. Így a lakók egyenrangúaknak érezhették magukat. Szabadságban és békében éltek az emberek.
Ám egy évvel ezelõtt új helytartó került Roel élére. Senki sem tudta, hogy ki õ. Felsõbb körök emelték ebbe a pozícióba, nem fûzték rokoni szálak az elõdjéhez. Megérkezésével sötét korszak köszöntött be a városban. Az emberek megismerték a gonoszt, akit Dagmornak hívtak, s e névtõl mindenki rettegett. Seregeivel bevonult Roelbe, s azonnal hozzáfogott rendszere kiépítéséhez. A várost vastag fallal vetette körbe, elzárva ezzel a lakókat a külvilágtól. A közös élelmiszer- és vízkészletet az ellenõrzése alá vonta, mindenhez az õ engedélyére volt szükség. Katonái szabadon garázdálkodhattak az utcákon, senki sem állította meg õket. Az ellenálló férfiakat lemészárolták, vagy börtönbe vetették. Csak úgy maradhattak életben a polgárok, ha engedelmeskedtek Dagmornak.
A helytartó meglehetõsen rosszul érezte magát az egyforma házak között, szüksége volt egy saját rezidenciára. Választása arra a helyre esett, ahová Roel összes utcája vezetett: a fõtérre. Egy üres területre, melynek közepén csupán egy szökõkút állt magányosan. Márványból készült, csodaszép alkotás volt, mely a város védõszentjét, Anarilt, a fekete hölgyet ábrázolta pompás csataménjén, kivont karddal. Dagmornak megtetszett a szökõkút, így nem tett vele semmit. De a fõtéren álló házak közül hármat leromboltatott, s helyükre a saját palotáját építtette fel. Falait feketére mázoltatta, s a ház kapuja mellé két denevérszobrot rakatott, melyek összecsukott szárnyakkal ültek kõoszlopaikon. Árgus szemekkel méregették a mellettük elhaladókat. A vasajtón ember nem juthatott át: három rátermett õr állta el a bejáratot, akik nem ismertek kegyelmet.
A lakók messzirõl elkerülték ezt a házat. De a szökõkútnál meg-megtorpantak, s Anarilhoz könyörögtek. Esténként szomorúan és kétségbeesetten feküdtek ágyukba. Kérdéseken gondolkoztak. Hol van a szabadság, mely annyi éven keresztül az övüké volt? Hol a nyugalom, mely eddig életüket övezte? Ki ez a szörny, aki így tönkreteszi õket? Miért történik mindez? Feleletet nem kaptak senkitõl. Így hát ilyen gondolatokkal nyomta el õket az álom.
Reggel a fõtér felé indultak, ahol a reggeli élelmiszeradagok kiosztása zajlott. Dagmor e tekintetben igencsak bõkezû volt. Egyenlõen részesedett mindenki a közös készletbõl. A lakók kenyeret, szalonnát és sajtot kaptak, emellé pedig egy nagy adag kávét, hogy könnyebben induljon a nap. Az édesítõszert maguk a katonák öntötték bele a poharakba. A polgárok elõször a kávét itták meg. Különösen a hozzáadott készítmény kellemes ízét élvezték.
Az emberek az evés-ivás után nekiláttak a szokásos teendõiknek. A helytartó mindenkinek kiosztotta a feladatát. Voltak, akik házépítésben vettek részt, mások katonai felügyelet mellett a város határában a földet mûvelték, gondozták a szõlõt vagy a gyümölcsöskertet. Néhányan Dagmor lakhelyénél dolgoztak: takarítottak vagy megcsinálták a javítanivalókat. A nõk a gyerekekre vigyáztak, vagy mostak, illetve a közös ebéd készítésén fáradoztak.
Délben megszólalt a toronyóra. A polgárok visszaszállingóztak házaikba, majd a fõtéren gyülekeztek. Az osztás hasonlóan zajlott, mint reggel. A lakók most fõtt ételt kaptak, mellé pedig bort, melyet a katonák ismét a különleges szerrel ízesítettek.
Délután ismét munka várta a férfiakat. Dagmor nem ismerte a pihenõ fogalmát. Az embereknek szinte végkimerülésig robotolniuk kellett. A nap végén mindenki fáradtan, a végletekig elcsigázottan tért vissza lakóhelyére. Elgyengült végtagjaik, le-lecsukodó szemeik ágyba csábították õket, de üres gyomorral nem akartak lefeküdni. Még hátravolt a vacsora. A fõtéren fáklyát gyújtottak. A nép odasereglett. De a katonák mellett nem voltak se asztalok, se edények, se üvegek. Csak álltak a tér közepén.
- Hol van a vacsoránk? - kiáltott valaki a tömegbõl.
- Éhesek vagyunk, adjatok enni! És hol a borunk? - hallatszott másfelõl.
Az emberek várták a feleletet, de nem mondtak nekik semmit. Valaki megfogott egy kancsót, melyet az esti bornak hozott, s az egyik katona felé dobta. Az õr félrehajolt, és az edény egy másik férfit talált el. Neki sem kellett több, õ is elhajította a nála lévõ kulacsot, de nem a katonára célzott, hanem a vétlen támadójára. Ám elvétette a célpontot, és mást dobott meg. Végül mindenki a másik ellen fordult, és egy valóságos harc alakult ki a polgárok között. Dagmor a háza ablakából, mosolyogva figyelte az eseményeket. Tanácsadójához szólt:
- Nem rossz. Már most nem bírják nélküle. Nemsokára eljön a mi idõnk. Csak türelem.
Lent a téren a katonák nekiálltak a tömeg szétkergetésének. Lándzsákkal és kardokkal támadtak az emberekre, akik a fegyverek láttán menekülni kezdtek. Végül kiürült a tér. Csupán néhány sebesült vonaglott a szökõkút lábánál. Jajveszékelésüket nem hallották a többiek. Ekkor kinyílt a vasajtó. Dagmor közeledett feléjük. Intett a katonáknak.
- Sokáig tart, míg meggyógyulnak. Már nem tudom a hasznukat venni. Vigyétek ki õket a városból, és nélkülük térjetek vissza!
A katonák engedelmeskedtek. Elhurcolták az ottmaradtakat. Elhaló ordítások visszhangoztak az utcákról. Aztán beállt a csend. Véget ért a zûrzavar. Dagmor elégedetten tért vissza házába.

Másnap minden a régi rend szerint zajlott. Csupán azok emlékeztek az elmúlt estére, akik elveszítették rokonaikat. Õk csendes zokogással és imával adóztak szeretteik emlékének. De nem sírhattak sokáig. Az élet nem állt meg, a munka kötelezõ volt. Így a férfiak és a nõk ismét nekiláttak a dolguknak a kávé és a reggeli elfogyasztása után.
Így zajlott az élet Roel városában. Dagmornak nem mertek ellenszegülni. Nem akartak a katonák kezébe kerülni. Féltek. Nem volt reményük a megmenekülésre. Inkább csendben meghúzták magukat, és elvégezték a kijelölt feladatokat.

Két hét múlva sötét nap virradt. Varjak köröztek a város felett. Talán éjjel ismét meghalt valaki, és a dögre fáj a foguk? A polgárok álmosan vánszorogtak ki házaikból, de úgy találták, minden rendben. Csupán egy furcsa érzés költözött a szívükbe: mintha valami készülõdne. Valami rossz. Valami szörnyû. De ezekkel a sejtelmekkel nem tudtak mit kezdeni. Így nekiláttak szokásos teendõiknek.
A nap folyamán minden rendben zajlott. Estére a helytartó elrendelte, hogy mindenki hozza el a fegyvereit a vacsorára, mert a városba érkezik egy kovács, és megélezné az összeset.
Délután a polgárok elõbb befejezhették a munkát, hogy elõkerítsék rég használt, eldugott kardjaikat, bárdjaikat és egyéb harci eszközeiket. A készülõdés sokáig tartott. A helytartó elõl alaposan el kellett rejteni ezeket a dolgokat, nehéz volt õket megtalálni.
Mikor mindenki készen állt, a tömeg a fõtéren gyülekezett. Egy nagy üst várta õket, tele gõzölgõ levessel, mellette pedig több hordó sorakozott. Az emberek már a hasukat fogták, annyira éhesek voltak. De a kovácsot nem látták sehol.
Ekkor Dagmor kilovagolt házából, és az üst mellé ügetett. Megállt a néppel szemben, s felkiáltott:
- Roel lakosai! Két hete megzavartátok békémet azzal, hogy egymás ellen harcolva az ablakom alatt hadakoztatok és ordítoztatok. Többen munkaképtelenné váltak, velük már nem tudtam mit kezdeni. De már egy jobb helyen vannak. Ti viszont nem kaptatok méltó büntetést akkor éjjel. Úgy érzem, most jött el az idõ a törlesztésre. Mától fogva minden megváltozik. Nem érdemlitek meg, hogy bõkezû legyek. Elfelejthetitek a bõséges adagjaitokat. Nem lesz se bor, se kávé, se fõtt étel. Dolgozni fogtok, és ha már saját magatokról kaparnátok le a húst éhségetekben, majd akkor jöhettek hozzám élelemért könyörögni. Mohó banda! Ha egy este nem kaptatok volna vacsorát, éhen haltatok volna? Nektek minden kellett. Most majd megtanuljátok, mi a szenvedés. Elsõ parancsom a mi új korszakunkban, hogy ma nem kaptok se ételt, se italt!
A lakókon pánik lett úrrá. Mindenki aggódva nézett a mellette állóra. Ugyanakkor düh is ébredt bennük. Hogy meri egy ember eldönteni, hogy mikor ehetnek vagy ihatnak? Nekik szükségük van a reggeli kávéra és a borra, hogy jól tudjanak dolgozni! Az emberek magasba emelték fegyvereiket, s egyre hangosabban követelték a vacsorájukat. Dagmor látta a reakciót, és ismét megszólalt:
- Nohát, valóban nem tudtok meglenni a porciótok nélkül. Hogy lássátok, milyen rendes vagyok, alkut ajánlok. Egy kis versenyt hirdetek. Ha már itt vannak a fegyvereitek, használjátok is õket! Míg én beszélek, a katonák két részre osztanak titeket. Feladatotok, hogy megküzdjetek egymással. Egy óra után leállítom a harcot. Akik talpon maradnak, azok kapnak az élelmiszerbõl és az általatok oly kedvelt édesítõszeres borból vagy kávéból. Ezenkívül szabadon távozhatnak a városból. De csupán azok, akik túlélik. Ez a verseny életre-halálra megy.
A tömeg szemében megcsillant valami. Ó, az a finom bor... Már érezték is a különleges ízt, melyre annyira vágytak. Nem számít, mibe kerül a megszerzése. Kellett nekik.
- Polgárok, itt az idõ. Gyõzzön a jobb! - kiáltotta el magát Dagmor, s kardját a magasba lendítette..
A két csoport megindult egymás felé. Kardok, lándzsák, balták emelkedtek a sötét ég fel erõs kezek által, készen arra, hogy lesújtsanak, s vért ontsanak. Egyre közelebb ért egymáshoz a két csapat...
Ekkor kürtszó hallatszott. Az emberek megtorpantak, s keresték a hang forrását. A polgárokkal szemben, az északi utca végén egy lovas alakja rajzolódott ki. A fekete ló megindult a tömeg felé, szélsebesen vágtatva a házak között, majd a két csoport közé érve megállt. Egy nõ ült rajta, éjfekete ruhában, kezében kivont karddal. Lovával kisebb köröket tett a gyanúsan méregetõ lakók elõtt, majd meghúzta a gyeplõt, felállt a nyeregben, és a tömeghez szólt:
- Emberek! Mégis mit mûveltek? Nem látjátok, hogy ez az ember csak kihasznál titeket? Hallottam az alkut. Nem veszitek észre, hogy csupán egyetlen célja van? Hogy ti mindannyian meghaljatok!
- És mégis mibõl gondolod ezt? Belovagolsz ide, és mi higgyünk is el mindent? Ki vagy te egyáltalán? - kiáltott egy férfi.
- Lirana vagyok, és már régóta próbálom leleplezni Dagmort. Ma végre sikerülhet. Eddig csak a nyomában jártam, de most itt állok vele szemtõl szembe, és talán meg is kapja végre a méltó büntetését.
- Ugyan mit tudhatsz te rólam, Lirana? - vágott közbe Dagmor. - Sohasem láttalak, és amúgysem tudnád bizonyítani azt, amirõl beszélsz.
- Hosszú évek óta követlek, és nagyon sok dologra jöttem rá. Emberek! A helytartótok nem az, akinek mondja magát! Nem ez az elsõ város, ahol uralkodik. Rengeteg helyen megfordult már. Nyomában pusztulás és halál maradt. Amelyik várost hátrahagyta, kísértetlakta hellyé változott. Jártam azokon a területeken. Borzalmasak. Az ember ereiben szinte megfagy a vér, ha keresztüllovagol rajtuk.
- Mégis mi köze ennek hozzánk? Honnan tudod, hogy valóban Dagmor járt ott? - szólalt meg egy földmûves.
- Türelem, jóember. Máris folytatom. Az egyik városban, Natmerben találtam egy túlélõt. Idõs ember volt, nehezen tudott beszélni. De azt elmondta, hogy Dagmor miatt alakult így Natmer sorsa. Katonáival megszállta a várost, rémuralmával egy évig gyötörte a lakókat. Majd egy nap egymás ellen uszította õket. Hogyan érte el ezt? Függõvé tette õket. Egy szert adott nekik, ami után egyre jobban vágyakoztak, s mikor nem kapták meg, már akármit megtettek volna érte. Egymással harcolni is hajlandóak voltak. A háborúban végül mindenki meghalt. Aki túlélte, azzal a katonák végeztek. Az öregember a csata közben szökött meg, és egy épületben bújt el, így õ onnan figyelte az eseményeket. Látta, amint Dagmor és katonái a küzdelem végén összegyûjtik a holtakat. Fél évig éltek belõlük. Õk ugyanis vámpírok.
A tömegbõl néhányan felsikoltottak. Vámpírok? Az õ városukban? A kisgyermekek most még szorosabban bújtak oda édesanyjukhoz.
Lirana folytatta:
- De csupán a vérszívók egyik elkorcsosult faját képviselik. Dagmorék csakis a halottak vérét tudják kiszívni, az élõ emberétõl meghalnának. Azért járja ez a szörnyeteg a városokat a seregével, hogy megmérgezze, és õrültté tegye a lakókat. Vegyétek észre, hogy õ egy...
Ekkor Lirana halk sikolyt hallatott, és lefordult lováról. A földre zuhant. Hátából egy ezüst nyílvesszõ állt ki. Dagmor elégedetten mosolygott. Íja ott pihent kezében.
Az éj sötétjét hirtelen egy fénysugár törte meg. A telihold elõbukkant rejtekébõl, s teljes valójában árasztotta világosságát. Szellõ fújdogált Roel házai közt, majd a fõtérre érve felerõsödött, s eloltotta a fáklyákat. Csak a hold világított. Ugyanakkor halvány fényben úszott a szökõkút is. Anaril, a védelmezõ megmutatta magát. Az emberek szemeiket hol a szoborra, hol a halott lovasra emelték. Végül mindannyian Dagmor felé fordultak.
- Te gyilkos! Megölted õt! Tehát igazat szólt! - ordított egy férfi a tömegbõl.
- Veled is végzek, ha nem hagyod abba az ordibálást! - vágott vissza a helytartó. - Ti senkik vagytok, nem árthattok nekem!
Dagmor elõhúzta kardját, s katonái is felsorakoztak mögötte.
- Nézzétek! - mutatott a szoborra egy asszony.
A szökõkút egyre világosabbá vált, majd Anaril megmozdult. Az emberek tátott szájjal figyelték az eseményeket. A szobor karja mozgásba lendült, s kardját meglengette feje felett. Végül leeresztette. A penge Dagmor felé mutatott.
A tömeg egy emberként fordult a helytartó felé.
- Ez jel! Dagmor megölte Anaril hírnökét! Gyilkos! - hangzott a sorok közül.
- Katonák, támadás! - ordította Dagmor, majd lovával a városkapu felé vágtatott. A polgárok rátámadtak a vámpírokra. A felbõszült tömeg dühbõl harcolt: súlyos az árulás, mely a szörnyek lelkén száradt. A lakók keményen küzdöttek ellenük. Lecsaptak a kardok, szúrtak a lándzsák, hasadtak a pajzsok. Az emberek végül legyõzték a vámpírokat. Egy túlélõ se maradt, még hírmondónak se.
A csata közben Dagmor sebesen vágtatott Roel fõutcáján. Azon érhette el leggyorsabban a városkaput. De a végzete utolérte. Nyomában Anaril járt. A márványló úgy vágtatott, mint igazi társai. Lovasa kivont kardjával vészjóslóan közeledett a menekülõ felé. Dagmor lova kimerült, s nem bírta tovább az iramot. A helytartó gyalog próbált elfutni, de Anaril egy zsákutcába szorította. Lassan odaléptetett lovával. Végül megállt. Egy szót sem szólt. S az éjszaka csendjét egy hatalmas ordítás rázta meg...

A lakókat a reggel a fõtéren érte. Éjszaka a harc után nem volt erejük mozdulni. Most körülöttük holttestek hevertek. Társaiké és az ellenségé. Szörnyû látvány volt. Csupán a szökõkút maradt érintetlenül. Anaril ismét a víz fölött, lován ülve tekintett Roel városára. A polgárok kezdtek magukhoz térni az átélt borzalmak után. A szer hatása már elmúlt, nem kívánták sem a bort, sem a kávét, de még az ételt sem. Csupán egyvalami érdekelte õket: a jövõ. Egyikük megszólalt:
- Vége van. Ismét szabadok vagyunk. Újra reményt kaptunk. Köszönjük, Anaril!
S egész Roel térdre borult a márványszobor elõtt.
Hozzászólások
denes - február 01 2008 05:19:10
Bizony ez "véres" történet volt, de az elõadásmódot igazán élveztem.smiley
Amooren - február 01 2008 08:26:46
örülök, hogy tetszett! smiley
Helen Bereg - február 01 2008 08:42:11
Elõször talán a helyesírás, illetve a szavak:

Az égitestek nagy kezdõbetû, mert tulajdonnév. lásd: Hold

"melyeket lakóik a két kezük munkájával építették fel" -ebben a szósorrendben így hangzik jól magyarosan: "melyeket lakóik a két kezük munkájával építettek fel"

"Megérkezésével sötét korszak köszöntött be a városban" szintén magyartalannak érzem. "Megérkezésével sötét korszak köszöntött a városra."

"A lakók messzirõl elkerülték ezt a házat. De a szökõkútnál meg-megtorpantak" - De-vel nem kezdünk mondatot, csak szuper indokolt estben. Ezt nem érzem annak, és még máshol is találtam.

Érdekesen, jól írsz. Voltak olyan részei is, ahol egyszerûen lenyûgöztél. Nekem ez a vámpíros beleszövés nem tetszet. Nem éreztem idevalónak. Nem tetszett a vége sem. Egyik behódolásból a másikba esni, még ha az egy istenné vált szobor is.

Ügyes vagy. Ica
Amooren - február 01 2008 21:25:12
kedves Helen!
igyekszem ügyelni a nyelvhelyességre, de én az általad leírtakat nem nagyon vettem észre, bár így utólag kiemelve, valószínûleg igazad van. köszönöm észrevételeidet, legközelebb még jobban odafigyelek smiley
a vége viszont nem úgy van, ahogy te értelmezed: nem esnek egy másik behódolásba, hanem felszabadulnak. A letérdeléssel csak a tiszteletüket fejezték ki a védõszentnek.
mindenesetre nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet smiley
vigh larissza - március 19 2009 23:38:36
szia Larissza vagyok nos kedves ez pont olyan bevezetős mint a született feleségek sorozat esténként szoktam nézni amikor már felébredek aztán ha van dolgom utána járok vagy diszkóba megyek beszerző körútra internetezem és hidd el nekem én is úgy fekszem ágyba mint aki jól érezte a dolgát . (született vámpír feleségek) smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. június 25. kedd,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
25/06/2019 08:33
Hamisítatlan nyári napunk van, legyen kellemes mindenkinek!

Manon
25/06/2019 07:56
Szép reggelt mindenkinek!

mamuszka
24/06/2019 22:06
Jó éjt minden korongosnak

Helen Bereg
24/06/2019 20:37
Jó éjszakát Napkorong. smiley

Gyongy
24/06/2019 13:36
OK Icuskám, szép napot kívánok! smiley

Helen Bereg
24/06/2019 13:32
Szia Gyöngy! Tiberiust szerkesztem. OK?

Gyongy
24/06/2019 13:06
Szép napot Napkorong smiley

Gyongy
24/06/2019 09:27
Szép reggelt Napkorong!

Gyongy
24/06/2019 09:26
Szép reggelt Napkorong!

orok szerelem55
24/06/2019 08:09
Jó regget kívánok Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
24/06/2019 08:02
Jó reggelt Mindenkinek! Sajnos a szerkesztési hiba még mindig fennáll. smiley

KiberFeri
24/06/2019 07:59
Az új hetetek, jó legyen!

vali75
23/06/2019 21:07
Jó éjszakát kívánok! smiley

Helen Bereg
23/06/2019 14:05
A rendszergazda írt, hogy keresik a probléma okát. Még egy kis türelem. Legyen szép vasárnapotok! smiley

vali75
23/06/2019 10:49
Szép napot kívánok! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes