|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
 MM
Radnai István:
MOZDONYFÜTTY ÉS KACSASÜLT
Mindenki elment hazulról. Ez ritkán történt. A parasztház tornáca véginél volt egy léckerítés, azon egy ajtó!
Inkább kiskapu, hiszen most, amikor a kiskapuk korrupt világában élünk - felnagyítja a gyerekkor minden csínytevését és hanyagságát az élet.
A felnőttek játszanak! De micsoda játékokat!
A mi időnkben a sikamlós és tilalmas tettek ösvényei legfeljebb a kazalhoz vezettek.
A kiskacsák furcsán mórikálva, ingadozva lépegetnek, billegnek talán. Még nincs szárnyuk amin egyensúlyozzanak és felrebbenjenek, mint a libák. Persze a liba erősebb testalkatú és felperdül a levegőbe, ha lejtős a terep messzire eljut, a vízhez igyekszik, ahogyan a kacsa is... Vonzódik a vízhez.
Ezek a háziállatok olyan suta madarak, mint valaha a Rákosmezején a hőskor repülői!
Miért említem egy lapon és egy napon?
Mert bizony a Rákosi fiúk című könyv és a fantáziám jobban érdekelt, mint a kotlós kotyogása.
A kotlós után pedig - micsoda képzavar - libasorban meneteltek a kiskacsák, az ólból a trágyadombig.
Egyetlen baj volt csupán a hídlás!
A trágyalé a kecske alól és a disznó alól, vékony érként csordogált a trágyadomb felé. a kiskacsa pedig nemcsak félénk, de ügytelen is. A kotlós sem tud neki segíteni, hiszen csibéknek megkopogtatja a földet, ahová a darát kiszórtál, és azok csipogva jelzik, hogy értik, tudják a dolgukat.
Később már egyszerűbb, kesztyű nélkül vágtuk a csalánlevelet és kevertük a nedvesített dara közé. A sok lapos csőr beletúrt és nyelte. Mint kacsa a nokedlit.
A kacsa anyjának tekinti, akit először meglűt, ha keltetőbe teszed, téged követ, ha kotlós alól kell, az öreg tyúkot.
Most csak egyetlen kacsa-csirke árválkodott a kis sárgapihés jószágok közt, mint az albínó, vagyis őcsirkesége platinaszőke a többiek közt - és életrevaló.
Fut a kotlós után és fürgébben veszi fel a pondrók, kukacot vagy lárvát, amelyek befészeklték magukat a jó meleg trágyába.
Míg olvastam a Rákosi fiúk hőskölteményét és elábrándoztam, hogy a lécmaradékokból gumimotoros repülőmodellt faragok - kipróbálom, amit olvastam. Persze, kicsiben.
Tehát, amíg a tapasztott tornác hűvösében hevertem elábrándoztam, a kotlós egy hangosabban hívta a kicsinyeit.
Ez a dolga gondoltam. Talán a tyúk tud számolni? Vagy van valamilyen érzéke ahhoz, hogy éppen a hiányzót keresse?
De ne keressünk magasabb intelligenciát! Emberre - bocsánat, asszonyra! - is mondják buta tyúk.
Ennyi bölcsesség szorult belém akkoriban. Lehet, hogy sok pajort talált a trágya alatt, amikor a kis családnak, az épp hogy puhuló és érő felső alomréteget felkaparta.
A trágyát, amely a szalmára, mint alomra pottyantódik olykor nekem kellett kivillázom a trágyadombra.
De ki gondolt erre és a tragédiára!
Aki nem tudná, a kacsa sokkal értékesebb, mint a csirke, annak a nyakát lekapják, amint tollasodik és bele a levesbe!
Esetleg kirántják és a panír alól felséges illatot áraszt, amikor kezeddel széttéped a szárnyát, amelybe ügyes kézzel egy májat is beleszorítottad.
Összefut a nyálam, bocsássatok meg, ha egy kicsit felhagytam a meséléssel. Sűrűn kell nyelnem és a gyomrom is korog!
Na, jó, nyelek egy korty hideg kútvizet és folytatom.
Látom, hogy ebbe alaposan belebonyolódtam, a csapvíz klóros, hiába engedem ki, megcsapja az orromat. Pezseg az ásványvíz, olcsó portéka - hamisított szóda. Mármint gyerekkorunk szódavize is kútvízből készült. Nitrát tartalma sem volt, a kút környékét naponta felsepertük, a jószág meg sem közelíthette. Hátul helyezkedett el, a kert végében, a gazdasági udvar.. Minden porta lejt egy kicsit arrafelé, akkor is, ha az Alföld szélén épült a hűvös vályogház, amely körül a történetem játszódik.
Végre megvan kulcsszó. Játszottam, legélesebb legjobb konyhakést vittem ki a tornácra faragni. Mint mondtam, ritkán, de előfordult, hogy magamra hagytak. A gazdasszony még a boltba is csak ritkán jár. Minek is?
Talán sóért vagy ecetért.
Kezdek visszatalálni a kiskacsákhoz, annál is inkább, mert nyikorog a kertkapu. Kutya nincs, hogy figyelmeztessen, de rögtön hátraszaladtam.
A tyúk békésen kapirgált, a kiskacsák hangtalanul totyogtak, a nap még masan állt, meg sem rezdült a levegő.
A gazdasszony azonban számolni kezdett. Vesztemre megszámolta a kiskacsákat. Kánya vagy vércse nem csapott le az biztos, hallottam volna. Így ne tulajdonítottam jelentőséget a számolásnak, pedig egy híja volt!
Pesti vendég voltam, így a nadrágszíjat Józsi bácsi visszacsatolta, de a szidás is elég volt. Ahhoz nagy voltam, hogy elsírjam magam, nem így a gazdasszony, a Mariska néni!
Siránkozott egy verset, majd döbbenten vette észre a döglött kiskacsát a trágyalében.
Valami ösztöne súgta, vagy a rendszeretet? Talán azért, hogy kis tetem ne torlaszolja el a sekély árkot, de kikapta és a trágyadombra hajította a megsiratott kis kacsát.
Hiszen karácsonyra megtömte volna és sárga bőrére kopasztva - a piacra vitte volna. Drága a petróleum, a só és búza, meg kukorica is kevés terem, a parányi juttatott földön.
Elfelejteném mondani, de arrafelé nem volt földosztás, a birtokon később téesz vagy állami gazdaság létesült. Akkor a juttatott földet is visszavették, de az már egy másik történet.
Egy kacsával kevesebb, jó, hogy nem küldtek azonnal haza, mert az utolsó pesti vonat épp akkor húzta el a füstjét a láthatár szélén. A kerekek kattogása ritkán hallik idáig, de mozdony füttye, igen!
Mondoknak hívták a mozdonyvezetőt, ezt a furcsa nevet megjegyeztem, mert a háza előtt eldohogva, mindig nekieresztette a gőzsípot.
Órát nem használtunk, a MÁV vonatai voltak a pontosidőjelzés. Rádió sem volt, telepes sem.
Másnap a krumpliföldre kieresztettük a lábasjószágot. Jól feltúrtuk. Akkor még a kolorádót hírből sem ismertük, de valami előérzete már volt a parasztnak.
Így hát kieresztettük, persze nem a kecskét, mert az nagy pusztítás végzett volna, ezért láncon tartottuk.
Az aprójószág kitotyogott, a kiskacsák a kotlós után, mint mondtam, libasorban. A végét a sornak eddig mindig a legkisebb, a csibe zárta. De mi olyan förtelmesen büdös?
És ki támolyog a kiscsirke után, valami barna állat, néha eldől, mint a részeg.
Kitaláljátok a végét gyerekek? Nem fogjátok kitalálni!
Karácsonyra, a legkisebb hízott kacsát sütötte meg Mariska néni. a többi a piacon, a kis árusító asztalon kínálta magát. Csizmát húzott és még két alsószoknyát. Bekecs is került, mert régebben birkáik is voltak.
Minden kacsa elkelt. Szimatolgattuk a miénket, a karácsonyit, de annak bizony kizárólag sültkacsa illata volt!
A trágyaillat félév alatt elpárolgott. A karácsonyi szünetet megint falun töltöttem. A szomszédnak volt egy vasszánkója, negyvenéves korára bizony kinőtte, így nekem adta, hadd csúszkáljak le a dombról, amelyen a gyermektelen házaspár, Mariska néni és Józsi bácsi laktak.
Itt az Alföld szélén egyetlen lejtő és egyetlen dombnak csúfolt kiemelkedés volt. ha régész lennék, megástam volna, hátha kunhalom.
|
|
|
- November 10 2010 11:30:01
Kedves István!
Nagyon szépnek és értékesnek tartom novelládat, különösen azért, mert régi, ízes magyarsággal íródott. Pl.: "bekecs is került", "kolorádó" (krumplibogár) stb.
(Ittj jegyezném meg: vajon a meztelen vörös és fekete csigákat vajon honnan pottyantották a földünkre?)
S hogy ki támolyog a kiscsirke után, aki barna és néha eldől, mint a részeg? Én a trágyalébe pottyant kiskacsára gondolok, aki mégsem pusztult el.
Nagyon tetszett! Ezekből az értékes visszaemlékezésekből összegyűjtött kötetet szívesen olvasmán bármikkor!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- November 10 2010 11:41:09
bingó! |
- November 11 2010 19:45:17
De jó ez a mai nap! Mindjárt két remek írást is olvashattam Tőled.
Egy városi gyereknek a vidéki környezet, akkoriban igazi kihívás volt. Ma már ugyanaz a kényelem megvan ott is, csak az állatok adják a plusz élményt. De ez már egy más világ. Nálam fordítva volt, városi lány létemre Mg. Szakközépiskolában értem.
Szeretettel: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 20. Saturday,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
