|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
Egy őrült tudós kisérletezései és két ember aki semmit nem tud magáról, jó kis fantasy ha akarjátok hogy legyen folytatás szóljatok :)
 MM
Al Petherson: The Copy : A másolat
Hideg téli éjszaka volt. A fák közt süvített a szél. Csak egy kietlen régi raktár épület kimagasló alakja törte meg az üres tájat. Fa ajtaja a poros hallban feküdt. Ablakait régóta kitörték és néhol poros fólia foszlányok tarkította mutatván hogy valaki meg akarta oldani az ablakok hiányát. Bent barátságtalanul halvány fehér fény töltött meg egy kis szobát. A szobában a még ifjú George lázasan dolgozott. Egy kopott fehér köpenyt viselt. És egy szürke rongyos lepedővel letakart munka asztal mellet kapcsolgatott egy ütött-kopott gépet. A lepedő megmozdult, ekkor George odalépett és egy kopott piros oxigénes palack szelepét piszkálta majd kiment , beindította a kocsiját, a lepedőt öszecsavarta és, betette a poros terepjárója csomagtartójába, majd elindult és eltűnt a sötét éjszakában.
Egy meleg hotel szoba közepén egy óriási kör alakú piros víz ágy állt egy nagy rakás paplannal. A paplan alól egy kócos barna hajú lány kelt ki. Mikor álmos szemeivel körbe nézett a szobán tekintetére kiült a rémültség, az ajtó váratlanul kinyílt és George lépett be rajta, szemüvegét vastag pára lepte be. Levette megtörölte majd visszatette a fejére.
- Amint látom ébredezel. Helyes-helyes.
- Micsoda? Ki a fene vagy te? És hol a fenébe vagyok? Egyáltalán ki a fene vagyok én?
- George lesütötte szemét és ördögi mosollyal a következőt mondta:
- Én a barátod vagyok és ne félj biztonságos helyen vagy. Elvégre a legnagyobb alkotásomnak nem eshet baja.
- Alkotás? te meg miről beszélsz?
- Jól hallottad Anna. Igen így hívnak.
- Én még mindig nem értelek. Hogy alkothattál te engem? Ez lehetetlen?
- Igen ezt tápláltam beléd. Magam sem tudom miért de egy átlag ember fel sem fogja hogy mikre vagyok képes. Azaz még nem. Amint elkezdesz talpra állni bejelentelek mint bevándorló és te papírokat kapsz. Mától fogva a te neved Anna.Anna Lidu.
Már öt hónap telt el a Anna ébredése óta , de George szavai az emlékezetébe égtek. Mindeközbe George is megváltozott. Szakálla és a haja is megnőtt. Miközben egy megszáradt és kihült vajas pirítóst próbált megenni egy pár papírt a kezeiben tartva szemüvegein keresztül buzgón elmélyedve olvasta, előtte kávé gőzölgött egy üvegasztalon. Ekkor Anna belépett a szobába
és egy még vastagabb papír köteget tett az asztalra.
- Ezek az új kísérlet eredményei?
- Igen azok.
- George felnézett majd tovább olvasta a kezében lévő papírok ábrákkal tarkított sorait. Teltek a napok, a hetek, és a hónapok. Anna lassan teljesen normálisnak érezte magát eközben George egy újab ember gyártásába kezdett. Mikor befejezte ismét a hotel szobába vitte a "művét" . Mikor Anna fehér fürdő köpenyében éppen főzött valamit a konyhában. Amint a fellszálló gőz az arcába csapott lépteket hallott a háta mögül majd egy hideg kéz megszorította karját és valamit az arcához szorított. Ekkor mély álomba merült. Mikor felébredt egy poros szobában találta magát. Semmire nem emlékezett, és csak halvány körvonalait látta az őt körülvevő környezetnek. Csak néhány mondatot csípett el.
- Ne félj Anna semmit nem fogsz érezni nem lessz fájdalmas HALÁLOD!
- Anna tudta hogy menekülnie kell. Megpróbállt fel kelni de nagyon szédült és vissza zuhant. Anna nem adta fel negpróbállta újra és újra végül sikerült talpon maradnia. Felkapott egy dobozt a földről és hatalmas ütést mért az éppen ülő George fejére. George ájultan esett oldalra. Anna elindult ki a házból ,de meglátott egy másik embert oda sétállt ,zihállt az izgalomtól. Fáradtnak érezte magát és nem tudta hova menjen. Nagynehezen vállára vette a földön fekvő embert és kisétállt vele. Kint meglátott egy terepjárót. Mikor megpróbállta kinyitni Anna nagy meglepetésére az ajtó nyitva volt. A még mindig tudatlan testet a hátsó ülésre fektette majd elhajtott.
Reggel volt már és egy nyüzsgő nagyvárosba ért a kocsi. Mikor Anna leállította a motort elkezdett gondolkodni a :fontosabb dolgokra emlékezet tudott beszélni autót vezetni és csukott szemmel össze rakta egy rakéta belsőégésű motorjának kapcsolási rajzát. Maga se tudta miért tudja azokat amiket tudott. Ekkor az futott át az agyán hogy ennivalót és elsősorban ruhákat kellett vennie. Megnézte a kesztyűtartót és egy rakás pénzt emelt ki onnan. Még ő is meglepődött hogy tudta előlre hogy hol a pénz. Aztán kiszállt a kocsiból és elindult bevásárolni.
Mikor a hátsó ülésen fekvő ember felkellt nem tudta mire véllje ezt az egészet. Anna éppen akkor ért vissza. Beszállt a kocsiba és három szatyrot tett a lábához. Majd elfordította a viszapillantó tükröt és azon keresztül vette fel a szemkontaktust a hátul ülő magas hosszú szőke hajú fiúval.
- Szia. Látom ébredezel.
- Te ki vagy? És én hol vagyok? És miért vagyok meztelen ?!
- Neked is hello. Én Anna vagyok. És most egy kisvárosban vagyunk németország fővárosa mellett .
- Ekkor Anna egy köteg papírt vett elő.
- Hol is van- hol is van. Á megvan!
Edward ez a te neved. Edward Lidu. Mint az én nevem.
- Ööö ... értem. És miért nem emlékszem semmire?
- Nem tudom én sem emlékszem sokmindenre.
- Átadta neki a ruhákat amiket vett és fülig érő szájal azt mondta.
- Tessék tesókám hogy ne légy meztelen.
- Tesókám?!
- Ezekszerint testvérek vagyunk?
- Már hogy lennénk testvérek hiszen nem is hasonlítunk?!
- Anna előlre fordult mint egy hisztis kisgyerek.
- Csak nem akarod elfogadni. Jut eszembe hoztam enni is ha azt még hajlandó vagy. Addig megnézem hátha találok valami okiratot magunknak. Van egy olyan érzésem hogy it lessz a kesztyűűűtartóóóbaaan.
- Anna arcára kiült a rémület. A kesztyűtartóban volt mindkettejük öszes okirata.
- Tegnap mikor felébredtem valami tudósféle csóka megakart ölni. szerintem jobb lessz ha menekülünk.
- És hova mennék ha szabad tudnom?
- Oroszországba. Már megvettem a jegyet.
- És mihez kezdünk mi ott?
- Ha nem haragszol már vettem is egy házat moszkvában. És szerzünk majd munkát ne félj.
-De én nem tudok oroszul. Azt sem tudom hogy ragozzák azt hogy vlagynyanyics szpátál.
- Ed elhalgatott.
- Én tudok oroszul. De honnan?
- Nem tudom én is hasonlókat tapasztaltam. Na öltözz és egyél gyorsan nemsoká megy a vonat.
- Egy óra elteltével mindketten a vonaton ültek. Ed próbállt elaludni mivel az egész kocsi üres volt. Anna fel alá sétállt , próbállt gondolkodni. Vajon mit akarhat ez az ember tőllem és miért nem emlékszem semmire. A leglogikusabb válasz az volt hogy átmosták az agyukat. De miért? Ki tenne ilyet? Anna nem talált ra választ aztán ő is elaludt. A vonat halkan zötykölődött ,este volt már, hideg este. A vonat elérte a célját besiklott az álomásra.
Anna hirtelen felriadt és riadtan nézett ki az ablakon.
- Ed megérkeztünk.
- Ed csak érthetetlenül motyogott valamit Anna tudtára adva hogy értette. Felkapkodták holmijaikat majd távoztak a hideg orosz éjszakába. Egy tágas panelház volt amit Anna vett. Mikor a bejárati ajtó elé értek Anna belenézett a posta ládába megtalálta a kulcsokat és bementek. Két emeletes panellakás nagy panoráma ablakkal. Ed egyből levágódott egy undorító lila színű kanapéra a lépcső forduló alatt. A kanapé előtt egy vastag távirányítót talált. Eközben Anna az erkélyen cigizve gyönyörködött a tájban. Ed még mindig meglepődve nézte hogy érti az orosz tévéműsorokat. Anna belépett az erkélyről.
- Elég hiderg van kint.
- Oké.
- Mondta Ed üveges tekintettel. Anna elment aludni de nem értette hogy ő most dohányzik vagy mi?
- Jóejt tesókám ,megyek aludni.
- Ed csak legyintett.
- Oké én itt alszom.
- Másnap a madarak csicsergésére kelt fel szőke haja csapzott volt.
- Anna hol vagy? Áh biztos elment. Én meg elmegyek fürdeni. De miért beszélek magamba?
- Ed elment fürdeni. Mikor végzett fehér frottír törülközőkbe csavarva jött ki a fürdőböl. Az ajtó hangos kattanással kinyílt majd Anna belépett egy rakás szatyorral. Letette őket majd a leg leszidósabb hangján (amiről nem tudta hogy milyen de ha van neki akkor biztos olyan):
- Ne is segíts.
- Bocsi még álmos vagyok. Amúgy köszi a reggelit és a kávét.
- Ekkor hirtelen megszólalt a csengő. Anna kinyitotta az ajtót két kamasz fiú állt ott vagyis két egyforma kamaszfiú.
- Hali mi vagyunk az új szomszédok csak beszlesseltünk valami sütivel. Még van négy lakótársunk de ők vagy nincsenek itt vagy Tónyó. - Ekkor harsányan lehetett hallani a szomszédból: - Fsznem!!
- A két fiú bement a házba a hátsó odaintett a még mindig törölközőben álló Ednek.
- Szasz törpi.
- Nem vagyok törpi!!!
-Ne szívd mellre csincsilla. Amúgy csak fájdalom csillapítót szeretnénk kérni nektek hátha van. Azt utána dobbantanánk mert Bimbiék jönnek haza.
- Pillanat hozom. Addig Ed mutatkozz be.
- Edward Lidu vagyok.
- Mi meg az Oroszék.
-Itt is van.
-Na köszkösz. Hali.
- Sziasztok.
- Az ajtó bezárult majd csend lett, idegesítő csend. Anna próbálta megtörni.
- Szerintem kedves fiúk.
- Azt mondták rám hogy törpi. Nem tűröm senkinek hogy kicsinek nevezzen. Még ha nem is tudom hogy miért.
- Jajj már olyan gyerekes vagy. Nem is mondtam szereztem munkát. Könyvelő vagyok egy Kamion escort társaságnál.
- Minek dolgozol mikor nincs is rá szükségünk?
- Mert így tisztességes.
- Fenébe a tisztességgel én nem fogok dolgozni.
- De miért nem?
- Nézz rám szerinted én megfelelek az itteni munkaerőpiacnak?
- Jó-jó de akkoris én így érzem magam normálisnak.
- Nem érdekel. Én nem dolgozom.
- Miért vagy ilyen közömbös velem? Mivel szolgáltam rá? A lelkemet is kiteszem hogy anyira normálisan éljünk amenyire csak lehet.
- Ed megragadta Annát, magához szorította, mélyen a szemébe nézett azután a fülébe súgta:
- Én nagyon köszönök minden törődést.
- Majd megcsókolta. Anna viszahőkölt.
- De Ed mi testvérek vagyunk.
- Már megbocsájts de nem is hasonlítunk.
- Anna kirohant a ház ajtaján lefutott egészen a recepcióig, Ed a ruháit kereste. Anna megállt, George pont vele szemben állt. Ördögi mosolyal üdvözölte Annát.
- Szervusz Anna, amint látom kezdtél elfelejteni.
- Ne, már megint te?
- George egy pisztolyt húzott elő kopott fehér kabátja belső zsebéből. Anna irányt váltott vissza szaladt. A szűk lépcsőházban találkozott Edel.
- Ed gyere gyorsan itt az a tudós.
- Mivan?
- Ne beszélj, fuss!
- Mindketten szaladni kezdtek fel a ház tetejére. A ház tetején a fehér fém ajtó robbanás szerűen kivágódott. De Ed szeme hirtelen tágra nyílt. Minden olyan csendes volt nem hallotta a pisztoly dörrenését. Összerogyott és hideg zuhanyként tört rá a felismerés hogy lábon lőtték. Anna megállt kétségbe esetten próbállta elvonszolni. De csak az ajtóbol sikerült elhúzni George már ott is volt, és pisztolyt szegezett Anna fejéhez. Anna könnyes szemmel ránézett Georgera.
- Mit akarsz tőllünk?
- Amint látom a memóriádat sikeresen töröltem. Ti az én teremtményeim vagytok óriási inteligenciával. Ti nem emberek vagytok, csak másolatok.
- Mi emberek vagyunk nem holmi húskupacok.
- Számomra nem vagytok egyebek mint pár szép kép egy festőnek. Nem vagytok még elég tökéletesek. El kell hogy pusztítsalak.
- George Ed fejére celzott de Anna testével próbalta védeni. Ed csak nyögve hajtogatta:
- Anna fuss innen! Menekülj!
- George keze megremegett a ravaszon. Nem tudta meghúzni le engedte a kezét és elmosolyodott.
-Úgy látszik embereket csináltam.
- Anna hunyorogva várta a pisztoly dörrenését de hiába. George elindult visszafelé. Agyába még otthon hallott szimpatikus zene szólt.
- Megajándékoztam őket a világ legnagyobb ajándékával: Az élettel. Ezek a gondolatok futottak át az agyán mígnem az aszfaltba csapódott elernyedt testel. Anna és Ed szörnyűlködve nézték a holtestet. Anna Ed szemébe nézett majd ismét csókolóztak.
- Ez életem második legjobb csókja volt.
- Mondta Anna mosolyogva. Anna és Ed együtt élték le életüket.
Robert.P.Clown. |
|
|
- March 01 2011 18:31:52
Köszi hogy az egészet tettétek ki mert véletlenül elküldtem mikor még csak a felét másoltam be   |
- March 02 2011 16:00:51
Kedves Al!
Igaz, hogy én ilyen fantasztikus történeteket nem tudnék kitalálni, s még egész jónak is tartom, de sajnos, nagyon sok helyesírási hiba van benne. Az egybeírandó szavakat külön írtad, és sok helyen hiányoznak a mássalhangzók, vagy eggyel több van, mint kellene. Pld. "le engedte", "testel", "holtestet", csak két szót említek a végén, pedig több hasonló is van.
Lehet, hogy még nem készült el teljesen a mű, mivel nem derült ki a történetből, hogy Georg mitől halt meg? Vajon attól, hogy nem sikerült a műve, mert csak embereket sikerült "csinálnia"?
A történet vége elég egyszerű. "Anna és Ed együtt élték le életüket". Pedig érdekes lett volna röviden az együtt töltött életükről is írni.
Ha nem tudsz jól magyarul, akkor elnézésedet kérem, hogy a hibákat felemlegettem!
Amúgy szeretem a tudományos-fantasztikus történeteket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- March 02 2011 17:10:06
A történetet nem Al írta hanem én és T mobile Vairy text 2 es telefonnal a helyesírási hibákért a t9 felelős és a egyszerűsített végre azért van szükség mivel tervezem folytatni is természetesen csak ha sokaknak tetszik Amúgy köszi a kritikát  |
- March 02 2011 17:12:20
Ja és George azért halt meg mert nem tudott élni a tudattal hogy életbe hagyta Ed et és Annát |
- March 02 2011 17:13:11
Kedves Al, vagy ha nem hát T-mobile!
Akkor nem csodálkozom, mert hiszen a fogalmazás egyáltalán nem rossz! Én szívesen elolvasnám, ha lenne folytatása, amiben részleteznéd a továbbiakat, vagy bővebben kifejtenéd a végét
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- March 02 2011 17:14:54
Nem akarok sokat elárulni de egyiptomban játszódik ^^ |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 20. Saturday,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
