|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
 V
Novella részlet
Andor utolsó kórházi kalandját leíró novella címében található II. sorszám, már fenyegető jel volt, hogy lesz III. is. Ez most bekövetkezett! Tekintettel a mű hosszára, (10 oldal) - kinek van manapság kedve a szemrontást okozó képernyőről való hosszasabb olvasgatáshoz, csak egy részlet kerül most ismertetésre, az ERCP altatás nélküli használatáról.
Andor nem akart gyávának látszani, amikor a harcba indul. Ezért a gyomortükrözés előtti napon megnézte a Rambó-I. című filmet. Megpróbálta a fájdalmakat jajszó nélkül viselő hős elszánt arckifejezését és viselkedését magában rögzíteni. Majd a várvédő Zrínyi Miklós jutott az eszébe, aki a legszebb ruháját magára öltve, zsebébe aranypénzt dugva, maradék katonáival kitört a törökök által ostromlott égő várából, vállalva a hősi halált. Ez annyira föllelkesítette őt, hogy másnap reggel ő is fölvette a legszebb, lila-piros csíkos pizsamáját, a zsebébe a vészhelyzet kivédésére gondolva néhány WC papírt dugott. Mást nem, mivel nemhogy aranya, de még egy kanyi vasa sem volt. Nagy elszántsággal, gyalog indult el a „csata” színhelyére.
Belépve a terembe körülnézett. Szeme azonnal megakadt egy áldozataira váró, egész helyiséget betöltő transzformeren. Nem sok ideje maradt a bámészkodásra, mert belépett az asszisztensnő, aki mögött nagy csattanással becsapódott az ajtó. Hősünk összerezzent az éles hangra, ekkor jutott el a tudatáig, nincs többé menekvés, a kihívást vállalnia kell.
- Feküdjön föl az ágyra! - hallotta az ellenszegülést nem tűrő parancsszót. Andor ekkor vette észre, hogy három lépcsőfokon kell fölmásznia, hogy elérje a gépezetben elhelyezett, paplan és párna nélküli fekvőhelyet. Miután elhelyezkedett, megkezdődött a kihallgatása.
- Van fogprotézise? - jött az első kérdés.
- Nincs! Miért, talán itt lehet kedvezményesen egyet vásárolni?
- Ne viccelődjön, kérem! – hallotta a rendreutasítást, majd tovább folytatódott a vallatása. Közben megérkezett a helyszínre a hadműveletet vezető főorvos. Fölvett a sarokból egy körülbelül 4 m hosszú, ½ colos locsolótömlőt. Andor körülnézett. Növekvő félelem töltötte el, amikor látta, hogy a teremben semmiféle locsolást igénylő növényzet nincs. Ezt kell tehát lenyelnem, gondolta magában kétségbeesetten.
- Kap valami krémbevonatot a cső külső, szájba kerülő része? – kérdezte félénken a főorvostól.
- Igen! – hangzott a rövid válasz.
- Van valami ízesítése a krémnek? - kérdezte egy kicsit fölbátorodva a jó hírtől – mert én a téliszalámisat nem szeretem! Választ nem kapott, csak egy szájfeszítő protézist, a szájába, így többet nem tudott kérdezni. Ez a műanyag szerkentyű volt hivatva arra, hogy megvédje a csövet a szétharapástól. Bizonyára attól tartottak, hogy az előzetesen koplalásra ítélt beteg, egy harapásnyi gumicsővel próbálja meg mardosó éhségét csillapítani.
Az asszisztensnő kegyes volt Andorhoz. A keresztfán szenvedő Krisztus Urunk is kapott egy ecetes spongyát szenvedése könnyítésére. Ehhez hasonlóan ő is kapott egy érzéstelenítő spriccet a torkába és útjára indulhatott a gumicső is a bendőjébe. A belek csavarodását követő cső, minden irányváltása nagy kínokat okozott, útját fájdalmas nyögések kísérték. De jajszó nem hagyta el ajkait! Nem hozott szégyent példaképére, Rambóra!
Végül a cső megérkezett a beleken átvezető kacskaringós útján a munkahelyére. A nagy szenvedésnek vége volt. Andornak így egy kis pihenő jutott, feje mellett függőlegesen kinyújtott karjára hajtva a fejét, érdeklődéssel figyelte az asszisztensnő és a főorvos munkáját. Valami műszert igyekeztek a csőben lejuttatni, és eközben hangosan irányították egymást, most jobbra, most balra, előre - hallotta, és ezeket az irányváltásokat a gumicső is követte, ide-oda rángatva hősünk fejét. Ezek biztosan csocsóznak a képernyőt nézve - ötlött föl benne. De aztán hirtelen egy gyíkocska ficánkolását észlelte a gyomrába. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy ez a gyíkocska nem oko-zott fájdalmat neki, de hát mi volt ez a csőledugáshoz képest! Közben a főorvos megdicsérte a gyíkocska munkáját asszisztensnőjének.
- 3 db 7 mm-es epekövet vadászott össze maradék nélkül, az epevezetékben - mondta. Egy csusszantás, és a cső kint volt a szabadban.
Ez az utolsó ténykedés kioltotta a küzdelmet szorongva néző D.D. kezében a lézerkard fényét, a penge olvadt gyertyaként ráfolyt a markolatra. A gonosz újra vesztett. Bebizonyosodott a régi bölcsesség; egy csata megnyerése kevés, a háborút kell megnyerni. És ez most megint hősünknek sikerült!
- Leszállhat, végeztünk, hallotta az elbocsájtó szép üzenetet. Andor lányos zavarában a lépcsőket elkerülve akart leszállni az 1,2 m magas ágyról. Szerencséjére már ott volt a betegszállító, aki gyorsan elkapta őt. Hősünk már teljesen magánál volt. Megkérdezte megmentőjét:
- Én tolom a kocsit, vagy maga?
Andor meglepően jól átvészelte a megpróbáltatásokat. Lassan visszatért az étvágya is, ami a sok vénán keresztül kapott lé után nem is volt csodálható. Épen nagy élvezettel egy zsemlét kezdett majszolgatni, aminek belsejét kikaparta, és megtöltötte a reggelire kapott háromszögletű sajttal. Ekkor lépett be a kórterembe életének további menetét meghatározó szőke bombázó. Andor meglepetten nézte a belépő szépséget. Ilyen ápolónőket csak a szívsebészeten szoktak alkalmazni, - jutott eszébe, - hogy a szívműtéten átesett betegeknek megjöjjön az életkedve. Megdobbant a szíve, amikor a nő az ágyához lépett, és szelíd mosollyal az ajkán bemutatkozott.
- Én vagyok a diétás nővér. Gemkapoccsal összefűzött, három oldalas iratot tett Andor éjjeli szekrényére.
- Ezt kérem olvassa el gondosan, és szigorúan tartsa be a bennfoglalt utasításokat. Sokatmondóan ránézett Andorra és búgó hangon megkérdezte:
- Van valami kérdése? Andorban fölötlött egy megoldhatatlan; hogy lehetnék most egy pillanat alatt negyven évvel fiatalabb? Így ezt a kérdést magában megválaszolva, csak a fejét rázta tagadólag. A jelenség erre balra el, végleg eltűnt. az életéből.
Hozzákezdett az irat tanulmányozásához. Föltűnt neki, hogy az oldalak egy függőleges vonallal két részre vannak osztva. A baloldali részben egy-két szó lézengett, a jobboldali rész olyan sűrűn volt teleírva, hogy csak közelről nézve lehetett elolvasni. A baloldali rész azoknak az ételeknek a nevét tartalmazta, melyeknek fogyasztása megengedett, a jobboldaliban pedig azokét, amelyeknek fogyasztása tilos. Andor rögtön a szemétbe dobta az előbb még jóízűen falatozott töltött zsemlét, mert az írás szerint csak másnapos zsömlét szabad neki fogyasztania sovány sajttal.
Délután bejött a felesége, hogy hazavigye a már nem használt tárgyakat, mert másnapra hősünk megkapta a hazatérésre az engedélyt.
- Mit főzzek neked holnap ebédre, - kérdezte a férjét kedveskedve. Andor bánatos arccal csak ennyit mondott:
- köménymagos levest, és sárgarépa főzeléket pirítóssal. Utána egy fél, hámozott almát, és buborék nélküli csapvizet kérek – egészítette ki a rendelését.
|
|
|
- April 06 2011 08:11:44
Előbb a nevetéstől hullik a könnyünk, majd azt vesszük észre, hogy a "nyomorúságunkat" siratjuk!!
Szabad kérdeznem, Te Nővérke voltál?!
Mindig tanulok valamit az életeben maradásomhoz...Köszönöm!
Én is keresek magamnak Példaképet...kéznél legyen ha itt a pillanat!! Most szirénázott a mentő, bele a szavaim közepébe.
Szeretettel Ajánlom e művedet olvasatra!!!Glica |
- April 06 2011 16:23:36
Nagyon tetszik a novellád!  Én szakmabeli voltam, mint egészségügyi dolgozó!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- April 07 2011 20:54:41
Sajnos elég sokat voltam kórházban, így nagyon is tudom értékelni remek írásodat. Ismét jól szórakoztam, köszönöm.
Szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
