|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
Egyik a legkedvesebbek közül
 V
Elmesélnék egy kis kutyatörténetet. Két évvel ezelőtt 89 éves korában elhunyt nevelőanyám, majdnem az egész nyarat a balatoni vityillónkban töltötte. Volt egy állandó látogatója, Lujzi a keverék daxli. 3 házzal odébb lakott. Gazdája modern elveket vallott, nem óhajtotta az eb szabadságjogait korlátozni. Ezért aztán Lujzi egész Zamárdit bejárta, még a tőlünk kb. 1 km távolban levő pályaudvar környékén is föllelhető volt. Este aztán vacsoraidőben mindig hazatért.
Második otthonának azonban a vityillót tekintette. Mindenféle kerítéslyukakon, sövényfalakon keresztülmászva, reggel 6 órakor már ott volt a verandánkon, anyám ajtaja előtt, és diszkréten, de megállás nélkül ugatott, jelezve, hogy megjött. Az ugatásra álmos szemmel ébredő anyám, -korán kelő típus volt- ilyenkor kinyitotta az ajtót, és gyorsan visszabújt az ágyába. A kutya élénk farkcsóválással követte, megállt az ágya szélénél, és semmi mást nem csinált, csak hálásan nézett rá, és ha elérte véletlenül a kezét, nyelvével elhalmozta puszival, lábával átölelte, és körmeivel a száraz bőrön akaratlanul is karcolásokat okozott. Igenem viszont nem volt korán kelő, és rendkívül zavarta a korai ugatás. Nem is alakult ki köztük igazi barátság. Engem viszont majdnem úgy szeretett, mint az anyámat. Lehet, hogy ennek az volt az oka, hogy tőlem kapta mindig a falatkákat: szalonna- és sajthéjat, töpörtyűmorzsát, csontot. Ezek elfogyasztása után hálásan átölelte a lábamat, és örömtáncot lejtett. Ekkor szakadt el az újonnan vásárolt tréningruhám nadrágja is.
A kertünket, mint sajátját őrizte, minden arra járót megugatott, egyszer az egyik vendégünket egy kicsit meg is "kóstolta".
Ha sétára indultunk az Igenemmel, velünk tartott, mintha mi lennénk a gazdája.
Amikor az autóval megérkeztünk Pestről, rendszerint ott várt minket, és amikor kiszálltunk, örömében azt se tudta mit tegyen, vidám csaholás közben, örült tempóba futkározott a kertben körbe-körbe. Amikor elmentünk, oda ült a kerítés szélére és szomorú kutyaszemekkel nézett ránk.
A kutya "vér" szerinti gazdájának családi okok miatt Pestre kellett költöznie, így a kutyát már két év óta nem láttam. A múlt héten leutaztunk a vityillóhoz, hogy kihasználva a jó időt, egy kicsit farmerkedjünk. A ház szomszédunk felé eső oldalán, gonosz kúszónövények karvastagságú gyökerei ostromolták a falat, egy-kettőnek sajnos sikerült is bevenni azt. Létrán átmászva a szomszédba, egy fűrész társaságában fölvettem a harcot ellenük. Neszt hallottam magam mögül, hátrafordultam, és kit láttam ott, régi barátunkat. -Lujzi!- Szólítottam meg őt. A kutya egy pillanatig "szótlanul" nézett rám, majd őrült ugatásba kezdett örömében, körülugrált, minden áron meg akarta nyalni a kezeimet, és a farkát olyan sebesen mozgatta, hogy féltem, hogy mint egy helikopter a magasba emelkedik. Majd öröme hirtelen alábbhagyott, hátra-hátra nézve, egyet-egyet vakkantva, minta hívna elindult a kerítés felé. (már meg van javítva, kutya nem tud se be, se kimászni) Látni akarta a "gazdasszonyt" is! Ránéztem, és csöndben odaszóltam neki: Ne várd a gazdasszonyt! Elment, elment örökre. És ő, mintha ember lenne, megértette. Megfordult, és szinte "lábujjhegyen" visszaindult a hivatalos gazdájához.
Hát nem csodálatos teremtménye Istennek a kutya?
|
|
|
- May 13 2011 09:30:19
 Andy Jazz!
A kutya az ember legősibb barátja, mint tudjuk, olyan okosak, és hűségesek, hogy sok ember tanulhatna tőlük. Megérti az emberi beszédet, én tapasztaltam is, meg a TV-ben volt egy Kutyás műsor, ahol egy kutyapszihológus is mondta, hogy bizony megértik a beszédünket!
Én is nagy kutyabarát vagyok és megtapasztaltam mindent róluk, persze, a sok foglalkozás eredménye, hogy a kutya okos legyen,
és ahhoz nem kell különleges fajta kutyának lenni, lehet keverék is!
Szórakoztató kedves írásodhoz szeretettel gratulálok: Pircsi |
- May 13 2011 10:13:17
Nekem is vannak kutyáim, akik annyira meghálálják gondoskodásainkat, hihetetlenül tudnak örülni ha reggel lemegyek kávézni és körülöttem szaladgálnak, csaholnak
Mikor 25 napig után hazatértem egyik alkalommal, akkor annyira örültek nekem, hogy szó szerint leszakították a papucsot a lábamról..
Nagyon tetszett, gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- May 13 2011 10:13:19
Gratulálok értékes prózádhoz!
A kutya a leghűségesebb - ha bántják a lélektelen emberek - és legalázatosabb teremtmény.
Üdvözlettel: Jani. |
- May 13 2011 11:58:39
Úgy látom sokunkat megérintett a kutya téma, de tényleg csodálatos teremtmény. Csak beszélni nem tud, de beszél helyette az értelmes tekintete.
Örömmel olvastalak!
Üdv. Évi. |
- May 13 2011 14:52:09
Nekem is vannak kutyáim mint mindenkinek de a gyerekkori játszópajtás címet kiérdemlő első kutyámat eggyik se pótolhatja okos volt hűséges és ragaszkodó viszont a kutyáknak nálam ki kell érdemelniük a bizalmat. Nem tudom meg érteni viszont az állat kínzókat. Tudja hogy egy harapással elroppantja az alkarját de nem teszi. Nem hogy örülnének és hagynák békében ezeket a "jámbor" jószágokat |
- May 14 2011 15:02:31
Valóban Andy! Csodálatos, őszinte teremtmények. Nagy örömmel olvastam e remeket. Szeretettel: Piroska |
- May 16 2011 08:48:37
A kutya a szagokról különböztet meg mindent és mindenkit.
A jó embereket különösen! Ha pedig kerted, vityillód van, élvezd gyakran a növények,állatok pozitív energiáját!szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
