Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJúnius 20 2019 04:00:12
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 4
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,188
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Anagramma
Minden ami jó... :)
Tagjaink által bek...
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10188]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3542]
PageRank mérõ
Google PageRank
Rózsaszál
Egyszeûen csak a magány váltotta ki belõlem ezt az írást.









Amikor leszállt a vonatról szemei azonnal a lányt keresték. Ott is volt. Rövid, barna kabátjában mozdulatlanul állt a kopott pad mellett. Haja felkötve, táskája lecsúzva a vállán. A lány tudta, hogy a fiú vonata érkezett be, mégsem emelte fel zöld szemeit a macskaköves peronról, hanem bámult maga elé, mint aki nem lát, nem hall semmit.
A csendet a fiú halk, szégyenlõs hangja törte meg:
-Szia! Örülök, hogy kijöttél elém!-mondta és ajkait összeszorította. A lány ránézett, de nem szólt.
-Baj van?-kérdezte ösztönösen a fiú.-Olyan furcsa vagy.-Nézd, ezt neked hoztam!-s egy vörös rózsaszálat nyújtott a lány felé. A lány nézte, de nem emelte a kezeit a rózsáért, ajkai nem mozdultak mosolyra.
-Menjünk, beszélnünk kell!-s elindult, a fiú reakcióját meg sem várva.
Egy darabig némán mentek a hosszú, kihalt utcán, amikor hirtelen a lány megszólalt.
-Sok minden változott, amióta elmentél. Én már nem szeretlek.- S a fiú elé állt, mint aki látni akarja annak minden szenvedését, minden kis mozzanatot, amely végigjárja testét-lelkét. Nem is kellett sokáig várnia. A fiú ledobta maga mellé a táskáját és a kerítésnek dõlt.
-Hogyan?-kérdezte olyan halkan, hogy csak ajka mozgásából lehetett megfejteni, hogy mit is mondott.
-Nem szeretlek.-mondta ki a lány másodszor is ugyanolyan érzelemmentes, hideg hangon.
-Nem értem...azt mondtad várod, hogy hazajöjjek...-mondta a fiú és a szemei könnyesek voltak.
-Igen, azért, hogy ezt megmondjam. Nem akartam e-mail-ben, vagy sms-ben, személyesen akartam elintézni!-mondta a lány gyõzelemittasan.
-Van valaki más...-harapta el az utolsó szót a fiú.
-Igen.
-Régóta.
-Elég régóta.
-Õt szereted?
-Igen.
-És Õ?
-Szeret engem.
A fiú a lány világosbarna cipõjét bámulta. A masni ki akart bomlani a jobboldali cipõn. Furcsa gondolatok özönlöttek a fiú fejében. Le akart hajolni, hogy bekösse a lány cipõfûzõjét, valahogy úgy érezte muszáj valamivel megalázkodnia elõtte, de az semmiképpen nem lehet az, hogy könyörög neki, hogy gondolja meg magát. A cipõfûzõ jó ötletnek tûnt. De akkor a lány harsány hangja felébresztette:
-Mennem kell. Csak ezt akartam mondani. Vigyázz magadra! Szia!
A fiú nem szólt, csak a kezével intett tétován, amit a lány már biztosan nem láthatott, mert gyorsan elsietett tõle. A fiú teljesen magába volt roskadva, nem is tudta merre indult el, csak ment amerre a lába vitte. Aztán arra lett figyelmes, hogy már hosszú percek óta ugyanaz a kõkerítés "halad" mellette. A városi temetõ volt. Belépett a kapuján.
A sírok között járkált, magában olvasgatta a neveket, a dátumokat. Figyelte kinek van friss virág a sírján, kinek van elgazosodva, s akaratlanul is az jutott eszébe, hogyha õ is itt feküdne, vajon milyen lenne a sírja? Vajon az õ nagy szerelme, az a szívtelen lány eljönne-e és rakna-e friss virágot a sírjára? Továbblépett és egy gyönyörû kék nefelejcsekkel telerakott sírhoz ért. Elolvasta a nevet és az évszámot. Egy 17 éves lányé volt, akit alig két hete temettek
el. A szíve összeszorult.
-Annyi idõs, mint én. Akár ismerhettem is volna, vagy egy suliba is járhattam volna vele.
Szemei könnyesek lettek. Ekkor lépett a sírhoz egy öreg, picike néni. Kezében nagy csokor nefelejcs.
-Szervusz kisfiam, ismerted az unokámat?-kérdezte elfojtott hangom.
-Igen.-mondta a fiú akaratlanul.-És ezt neki hoztam.-s letette a rózsát a sírra.-Nagyon hiányzik nekem. De sajnos alig ismertem. Mesélne nekem róla?
-Szívesen! Gyere üljünk le a padomra, a fiam hozta ide, mert minden délután itt üldögélek...-s csak úgy patakzottak a könnyei.
-Ne sírjon!-ölelte meg a fiú-Most már nincs egyedül, minden délután eljövök én is, amikor csak tehetem!
A fiú teljesen feloldódott, maga sem értette pontosan mi is történt vele, de egyre többet akart megtudni a halott unokáról, a néni pedig mindent el akart mesélni a fiúnak.
Hozzászólások
madi69 - február 25 2008 14:05:35
Elolvastam.
Elolvastam Bolondleány kommentjét is.
MIndkettõ a szívemig ér.
Maga Bonnie81 írása Tamás fiamat juttatta eszembe, aki lassan ennyi idõs lesz, s még csalódás mentes, de nagyon féltem....bár a csatáit neki is meg kell vívnia a világgal és önmagával.
Aztán Bolondleány írásán is sokáig idõztem.
Egy réges-régi pillanatot hozott számomra elõ, amit mindig-mindig visszaszorítok a sûlyesztõmbe, de minél tovább itt vagyok, annál feljebb kerül. Tudom egyszer majd nekem is meg kell emésztenem, feldolgozni, átlépni rajta, de vérig sértettségét az ember nehezen felejti, tán soha, A megbocsájtás a kulcs.
Az, hogy a másik ennyire volt csak képes, ennyit tudott adni - ha most itt lenne Szoszircsi, õ biztosan jobban meg tudná ezt világítani - de a gonoszkodás az már egy másik oldala a dolognak. A közöny pedig a legnagyobb büntetés.

Bonnie gratula, nagyon kerek a történet, nagyon tetszett, vannak mélységei.
Bolondleány, várom következõ írásaidat, lehet, hogy Te mutatod nekünk az utat a kulcs felé....
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. június 20. csütörtök,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
19/06/2019 19:19
Szép estét kívánok! smiley

orok szerelem55
19/06/2019 18:14
Szép, kora estét kívánok Mindenkinek! smiley

vali75
19/06/2019 13:41
Szia Jolikám! Nagyon szépen köszönöm a születésnapi köszöntést smiley smiley

reitinger jolan
19/06/2019 11:30
Sziasztok, szép napot mindenkinek smiley főleg a szülinapos Valikának! Isten éltessen!

vali75
19/06/2019 08:50
Szép napot kívánok mindenkinek! smiley smiley

KiberFeri
19/06/2019 08:09
Kedveskéim! Kívánom, hogy mindenkinek szerezzen örömet a nyár!

vali75
18/06/2019 19:36
Szép estét kívánok! smiley

Helen Bereg
18/06/2019 17:35
Szép estét Napkorong! smiley

hzsike
18/06/2019 15:46
Szépséges délutánt mindenkinek! smiley

Gyongy
18/06/2019 14:26
Szép napot kívánok Napkorong smiley

orok szerelem55
18/06/2019 14:07
További szép napot kívánok, Mindenkinek! smiley

KiberFeri
18/06/2019 09:55
Kellemes napja legyen mindenkinek!

vali75
17/06/2019 22:23
Jó éjt Napkorong! smiley

vali75
17/06/2019 15:42
Szia Margitka! smiley

orok szerelem55
17/06/2019 12:56
Kellemes délutánt kívánok Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes