|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
 V
Olyan állapot, amelyt csak az kerülhet el, aki fiatalon hal meg.
Ha a fiatalokat kérdezzük, mind másképpen képzeli el az öregséget. Mást jelentett ötszáz éve és napjainkban megöregedni. A társadalom, a család szerepe azonban ha a történelmi korokat vizsgáljuk semmiféle-képen nem elhanyagolható szempont,
Könnyebb volt megöregedni olyan korban, amikor az élet nem volt ilyen zaklatott.
Az öregeket a tapasztalataik miatt tisztelet övezte. Okos tanácsaikat megfogadták. Nem jelentett problémát a családnak a sok gyereknek, aki az öreg emberrel egy fedél alatt élt az idős. beteg ember gondozása sem.
A pipázgató jóságos nagyapa, a hintaszékben kötögető nagymama idilljét felejtsük el.
Ma az idős embernek a társadalom legalján van a helye, ezt a politika és a fiatalok is így gondolják.
Miért?
Azért mert, a beteg öreg kis-nyugdíjas családtag már teher. A fiatalok nincsenek rászorulva az idős ember tapasztalatára. Az internet világában mindenre választ kaphatnak.
Az öreg, ráncos arc, visszataszító a fiatalok szemében. Aki nem tartja jól magát sem küllemében vagy anyagi javakban azt lenézik, kitaszítják.
Már legalább negyven éve korunkban el kellene kezdeni "edzeni" magunkat főképp lelkileg az öregedésre.Az orvostudomány fejlődése a testi kopásokat ki tudja részben javítani, a testi fájdalmakat is csillapíthatja, de ha a lélek öregszik az ellen nincs orvosság.
A lelki, szellemi fiatalságunkat kellene megőrizni.
Mára az öregkort hiányállapotnak tekintjük.
Kevés a pénz, kevesen szeretnek bennünket, nincs egészség....stb.
Soha még ilyen sok idős elégedetlen idős ember nem volt Európában.
Bármerre megyek, csak panasz szavakat hallok. Semmi nem tetszik az én korosztályomnak /olykor nekem sem/.
Ilyenkor, visszalapozok a történelemben és olvasok a régi öregek helyzetéről a világban.
Azonnal elkezdek megelégedett lenni! Össze állítottam azokat a szempontokat amiért örülnöm kell, hogy a huszonegyedik században öregedtem meg.
- Harminc évvel magasabb az átlagéletkor, mint a huszadik század elején.
- Van biztos nyugdíjunk /ma még/
- Technikai eszközök sokasága könnyíti az öregek életét.
- Önként vonulhat be akinek van rá lehetősége egy idősek otthonába.
- Szabadon utazhat, sok országban ingyen a koros ember.
- Még aránylag megfizethető az orvosi ellátás, a gyógyszerek.
stb.
Nem sorolom tovább miért is jobb most idősnek lenni, mint mondjuk kétszáz évvel ezelőtt.
Ami most nem jó, azt szándékosan nem sorolom, mert szerettem volna kortársaimba egy kis pozitív, optimista életszemléletet táplálni.
Amivel szembesülnünk kell és lelki fájdalmat okoz, a szeretteink halála. Bizony nagyon nehéz feldolgozni, ha szeretett párunkat elveszítjük.
Megfigyeltem, hogy a hívő ember hamarabb megnyugszik Isten akaratában.
Saját halálunkat is gondolatvilágunk, materiális, vagy ezotérikus elgondolásaink szerint képzeljük el.
A mai ember viszont elutasítja még a halál gondolatát is. Nem készül fel, sem fizikailag, sem lelkileg.
Nem olyan régen vesztettem el, egy jó barátomat. Nagyon beteg volt már hosszú évek óta.
A gyerekei mesélték, hogy nem voltak rendben a dolgai. Az iratait nem találták, a számláit fizette rendesen, de nem tartotta egy helyen őket. Szellemileg friss volt, betegsége nem okozott mozgáskorlátozottságot. Cukor-beteg volt, már évek óta.Nem beszélt soha arról hogyan temessék el, nem volt végrendelete sem.
A mai kor nyugati emberének azért van halálfélelme, mert nem ismeri, nem akarja megismerni tudomásul venni a tényt, hogy ő is meghal egyszer. Amiért nem foglalkozunk a gondolattal sem, azért ez létező dolog.
Megfigyeléseim szerint, akik képesek nyitottak lenni a világra, képesek megújulni, könnyebben viselik az öreg-korral járó esetleges kellemetlenségeket is.
Ha szellemileg és testileg sikerül kondíciónkat megőrizni, könnyebben viseljük a politikai fricskáit, az anyagi nehézségeket is.
Egyetlen dologban azonban nem szabad hiányt szenvednünk az a szeretet.
/Kora esti gondolataim a diófa árnyékában/ |
|
|
- July 02 2012 16:35:58
Kedves Marikám!
Őszintén gratulálok írásodhoz és eszedbe ne jusson valaha is kivágatni azt az öreg diófát!
Én úgy gondolom, hogy több részre fogom osztani gondolataidat.
Először is, hogy hogyan látják a fiatalok az időseket? Azt kell, hogy mondjam, hogy sokan beleesnek abba a hibába, hogy azonosan általánosítva itélnek meg minden fiatalt. Pedig nem mind rossz ám, de nem is jó. Nem lehet csak fehér és fekete szin ebben a témában. Amelyik fiatal a családban azt látja, érzi, tanulja, megfigyeli, hogy igenis az időseket tisztelni kell, nyilvánvaló - akit lehet, mert a kor nem érdem, csak egy állapot. A tiszteletet ki kell érdemelni - én úgy gondolom -.
Nem biztos, hogy aki idős, koros, vén a te szavaiddal élve, hogy bölcs is.
A "pipázgató jóságos nagyapát és a hintaszékben kötögető nagymamát" is szerették a fiatalok, ha ők is szerettek. Mindig az idősebbnek kell megtenni a lépéseket, hiszen ő a tapasztaltabb, "okosabb", arra született, hogy példát mutasson a fiatal generációnak. De azt játékosan tegye, szinte egyenrangú partnerként -mely persze, hogy nem igaz, mert nem is lehet - kezelje az ifjúságot, szinte észrevétlenül neveljen. No aztán olyan is előfordul, hogy bármennyire igyekszik valaki, nem sikerül.
Ami a jobb oldalára vonatkozik - nyugdíj, szoc. otthoni bevonulás, ingyenes utazás, kedvezmények - lehetne jobb is, szebb is, de... ez van.
"A mai ember elutasítja a halál gondolatát", ezt nem tudom megítélni. Azt tudom, hogy aki élni szeret, az akar is és még tovább odázza a halál gondolatát.
Az utolsó mondatod a diófa árnyéka előtt a koronája e gyönyörű szép, bölcs írásodnak, gondolataidnak, melyet szeretettel és nagy érdeklődésssel olvastam.
A diófa maradjon meg, nagyon jó gondolatok születnek még ebben a forróságban is. Bár ott nincs olyan meleg!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek: Évi.  |
- July 02 2012 16:58:02
Ja, azt még elfelejtettem mondani Marikám, hogy még hajnalban visszajövök - kölcsön kérem Tőled a diófádat egy éjszakára -, mert további gondolataim születnek remek írásod alapján a témával kapcsolatosan.
Szeretettel: Évi. |
- July 03 2012 04:52:06
Kedves Marika!
Visszakanyarodok a mottódhoz, "olyan állapot, amit csak az kerülhet el, aki fiatalon hal meg".
Azok a gondolatok foglalkoztatnak így hajnalban, hogy aki ma nyugdíjas, vagy nemsokára az lesz, még - már - csak-csak megélte ezt a kort, de én aggódom a létbizonytalanságban felnövekvő nemzedékért, gyermekeinkért, unokáinkért, dédunokáinkért. Vajon nekik lesz-e elég erejük, kitartásuk, egészségük megérni egyáltalán ezt a kort, vagy egyáltalán lesz-e nyugdíjuk? Mert a kilátások úgy gondolom, hogy katasztrofális.
Egyelőre ennyi jutott még az eszembe a "diófád árnyékában", de már vissza is indítottam hozzád, hiszen a Tiéd.
Szeretettel olvastalak!
Évi. |
- July 03 2012 06:18:51
Kedves Évi!
Látom Téged is megfogott ez a téma, hiszen lassan Te is eléred a nyugdíjas kort /.Gondolom a volt foglalkozásodból kifolyólag már nyugdíjas vagy/ Bár egyre kitolják a nyugdíjazhatósági kort.. Lehet, hogy a mi gyerekeink 70 és az unokáink csak 80 évesen mehetnek nyugdíjba. Ki tudja?
Egyszer egy versemben már írtam a nehézségekről ami egy nyugdíjasra vár. Most csak a pozitívumokat hangsúlyoznám, mert ha például megnézzük Kínát, vagy Dél-Amerikát, ott milyen az öregek helyzete, örülnünk kell, hogy itt élhetünk Európa szívében.
Köszönöm, hogy visszanéztél: Marika |
- July 03 2012 13:40:07
Pontos szociográfiai képet hoztál az idősek helyzetéről.
Sajnos, lehetne oldalakon keresztül folytatni.
Gratulálok az írásodhoz! |
- July 03 2012 13:41:54
Kedves Dellamama! teljes mértékben igazat kell,hogy adjak! a mai fiatalok,persze tisztelet a kivétel,de sajnos nem becsülik és nem tisztelik az időseket.Nem fogadják meg bölcs szavaikat.A politika,meg különösen hibás ebben,mert nem tesz semmit az elszegényedés ellen.Sajnos találkoztam már sok hajléktalan időssel,
akiket ókor elzavarták mert kéregettek! nehezen álltam meg,hogy ne szóljak az intézkedő rendőröknek!mindenféle szempontból a kormány a felelős ezért! Szeretettel:Ferenc... |
- July 03 2012 15:40:19
Kedves Pirike és Ferenc!
Köszönöm olvasásotokat és véleményeteket e témával kapcsolatban.
Maria |
- July 03 2012 23:04:01
Az öregségnek megvannak a maga szépségei! Halljuk ezt olyanoktól, akik messze vannak még a meg- öregedéstől. Elgondolkodtam ezen a sommás kijelentésen. Ha nem érik az embert sorscsapások betegség, mozgáskorlátozottság, megélhetési gondok (de sok ilyen ember van), csak akkor vehetjük sorra, mik is lehetnek ezek a szépségek!
Nagy öröm számomra, hogy megélhettem a nyugdíjaztatásomat, az ezredfordulót, az ingyen utazást,
az 50 éves házassági évfordulót és az aranydiplomát. Igaz ezt nem kaptam ingyen, kötelezően föl kellett vennem az öregedés „egyenruháját a tartozékaival”, a mély ráncokat, az egyre gyérülő ősz hajszálakat. Eleinte nehezen, de végül megszoktam a bácsizást, azt, hogy csinos lányok átadják a helyüket a villamoson.
Egyre többször kerülök kritikus helyzetekbe, a vakító fényességű csövet kutatva szemeimmel. De eddig mindig hallottam az eddig senkitől nem látott Nagyfőnök hangját: nincs még itt az időd!
Sejtem is, hogy miért. Mert még rengeteg hülyeséget őrzök a fejemben, amiből egyet-egyet szösszenet formájában az olvasóim elé tálalva, az élet egyik adományát, a sok mindent gyógyító nevetést ajándékozhatom nekik
Szeretettel Andy |
- July 04 2012 07:47:56
Kedves Andy!
Az éppen, akkor a diófa alatt támadt gondolataimat osztottam meg olvasómmal. Persze, hogy csak egy néhány pozitívumot próbáltam felsorolni, hogy nem is olyan rossz a mai magyar nyugdíja sorsa. Minden relatív, mert ugye a zambiai öregemberhez képest a mi életünk még így hetvenen túl is hawai
Több oldalas írás szólhatna a panaszaimról, de a sérelmeimre megoldást nem kínál senki, ezért általában én még akkor sem panaszkodom, ha komoly okom lenne rá.
Kedvelem, ahogy Te is öniróniával, humorosan írod történeteidet, amelyeket nagyon szívesen olvasok!
Köszönöm, hogy olvastál: Maria |
- July 04 2012 19:00:48
Kedves Maria!
Nem is csodálom, hogy ennyien itt jártak, ég ennyien hozzá is szóltak ehhez a nagyon jól megfogalmazott írásodhoz. Nagy bölcsességről és élettapasztalatról tanuskodnak mondataid, állításaid, de ez arra vezethető vissza, hogy nem haltál meg fiatalon, és volt időd sok mindent megélni és megtapasztalni.
Példának tudom említeni azt is, hogy aki még nem vesztette el élete párját, az nem tudja kellőképpen felfogni, hogy egy özvegy nő vagy férfi hogyan is érez ilyenkor. Az együttérzés sohasem lehet azonos a veszteség megélésével.
Szerencsére a mai világban is van olyan, hogy az idős ember együttél a fiatalokkal és nem kell attól félnie, hogy az idősek otthonába kell bevonulnia. Persze ez legtöbbször azért van így - mert nem mindenki rendelkezik olyan anyagiakkal, hogy a gyermekeinek lakást vegyen vagy házat építsen, hogy egymástól külön, függetlenül élhessenek. Mert akár kimondjuk, akár nem, azért az együttélésnek is vannak hátrányai, nehezebb a függetlenségünket fenntartani.
Örülök optimizmusodnak, hogy még nagyobb bajban sem panaszkodsz, ellenben vannak, akik a "bolhából is elefántot" tudnak csinálni. Azt kívánom, hogy írj még nagyon sok hasonló bölcselkedést, hiszen hasznunkra válik, elgondolkodunk rajta!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- July 05 2012 16:48:13
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy olvastad csak egy kis szeletét az öregségről alkotott véleményemnek.Néha okoskodok. /nem bölcselkedek/ Hiszen én már 70 éves múltam ezét éppen itt az ideje, hogy ezzel a témával is foglalkozzak.
Szeretettel üdvözöllek: Maria |
- July 06 2012 18:18:43
Kedves Maria!
Igaz, én "még csak" jó 60-as múltam, de bizony, komolyan érintett írásod, hisz a korom is és az állapotom is sok mindenen elgondolkodtatott. Az öreg, a beteg /vagyis ez állapot/ családtag csak teher ebben a rohanó életben. Így azután - én azt hiszem, nagyon magányossá, elhagyatottá válunk. Őszintén szólva - vannak olyan napok, amikor felkelni sincs erő, kedv - minden olyan terhessé válik. Hiába szeretnénk nyitottak lenni.
Gratulálok gondolataidhoz. Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
