|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Ugyan kire hasonlít, kinek a génjeit hordozza magában, ugyan kitől látta példát, kitől kapta erkölcseit, vajon kitől?
 V
Ágota hisztizve, műbalhéval tűzdelve, nem őszinte modorral és meggyőződéssel mesél egyetlen barátnőjének.
- Képzeld el Karolinám, megőrülök az egyszem leánygyermekemmel. Képzeld el, még csak 14 éves és fiúzik, pasizik, krapekozik, hányféle képpen mondjam már még el neked dühömben, hogy nem birok vele. Hiszen még csak 14 éves, de úgy cseréli a fiúkat, mint én azt a bizonyos fehérneműt. Minden nap más fiúval érkezik haza. Vihog, röhög, szemtelen, nem hallgat rám, tiszteletlen. Hidd el Linácskám megőrülök tőle. Most mondd meg, mit tegyek? - sóhajtozik Ágota
2 szippantás cigaretta között. Karolina mosolyog magában, ugyanakkor ismerve - úgy a szíve legmélyén magában megállapítva, hogy nem szeret Ágotával barátkozni, de nem akarja megsérteni - barátnőjét nem csodálkozik, hogy a kislány olyan, amilyen. Ugyanis az elmúlt hetekben találkozott Brigivel (Ágota leánya) egy bevásárló központban az aktuális fiújával, aki afrikai származású volt, de látta ő már minden nációt képviselő fiúval. Nem is lenne ebből gond, ha nem egyszerre különböző időpontokban "találkozgatna" mindegyikkel, hanem mondjuk úgy évente, vagy kétévente, vagy ötévente váltogatná partnereit. Vagy még az sem válna hátrányára ha megmaradna egyik náció mellett mondjuk évtizedekig. No ez biztos, hogy nála elképzelhetetlen. Egyik ilyen találkozásukkor megpróbált vele beszélni úgymond a "fejével", beültek a bevásárló központ presszójába addig amíg a néger fickó bevásárolt.
- Remélem, hogy nem anyám küldött, hogy lelkifröccsöt adjál, mert azon nyomban felállok és itt hagylak! Mert anyámból már nagyon elegem van! Örökké pofázik, hogy milyen fiúkkal ismerkedem, kit viszek haza, beszélj már az agyával, mert meghülyülök tőle, légy szíves!- mondta felháborodva Brigi Karolinának.
- Nem, kedves Brigi, nem anyád küldött én csak érdeklődni szeretnék a hogyléted felől, hogy megy az iskola, milyen tanuló vagy, mik a terveid, melyik középiskolába jelentkeztél, úgy összességében hogy érzed magad. Hiszen csecsemőkorodtól fogva - szinte - ismerlek.-mondta Karolina óvatosan közelítve a témához.
- Ja, az más! Tudtam, hogy te jó fej vagy, nem olyan konzervatív mint anyám. Én jól vagyok, élem a fiatal tinédzser lányok szertelen életét, pasizok, keresem az élvezeteket, még néha piálok is, egy kis kábszer is volt már - de ezt meg ne mondd anyámnak, no nem mintha érdekelne a véleménye, csak nem szeretem ha balhézik velem.- mondta Brigi egy slukkot leengedve a tüdejébe.
- No igen, ez mind szép és jó, és mi lesz az iskolával, hová mész tovább tanulni? - kérdezte Karolina szintén óvatosan, halkan, csendben.
- Továbbtanulni, minek? Nem lesz nekem családom, nem kell nekem gyerek, legyen egy jó pénzes pasas - lehetőleg öreg, hogy hamar a másvilágra kerüljön és nekem csak a sok zsozsó maradjon, hogy fiatal fiúkkal élhessek, szórakozhassak, pont úgy, mint ahogy azt anyám is tette.- mondta Brigi szenvtelen kéjes vigyorral az ajkán.
- No ilyet ne mondjál Brigi, anyád egyedül nevelt téged, ez nagy tiszteletlenség, hogy ilyet állítasz róla, én ezt nem hiszem el, igaz, hogy amikor apádtól elvált - akkor te 3 éves voltál - egy ideig megszakadt a kapcsolatunk és nem olyan régen találtunk ismét egymásra.- közli Brigivel Lina a sajnálatos tényt, most már úgy látja, hogy sajnálatos, mert nem figyelt oda idézőjelbe tett barátnőjére. Talán még egy kis lelkiismeret-furdalást is érzett, de megnyugtatta magát, hogy úgy sem segíthetett volna, hiszen Ágota nem kért senkitől és nem is fogadott el sankitől segítséget.
- Miért, mit gondolsz, miben nőttem fel? Ugye, hogy nem tudod? Legelőször amire visszaemlékszem, úgy 7 éves koromra, majd nem minden nap más apukám volt, mert anyám mindegyiket úgy tálalta elém, hogy ő az apád. Megszámolni sem tudom az ujjaimon - még ha az alsó végtagjaimat is figyelembe veszem -, hogy hányan voltak. Hány fickót kellett úgy szólitanom, hogy "apuci". Volt olyan apuci, hogy kaptam tőle két akkora pofont, hogy beestem a fürdőszobába. Ugyanakkor a másik apuci még fogdosott is amikor már 12 éves voltam és fejlődni kezdtem. A harmadik vagy századik apuci holt részegen jött haza állandóan, olyankor anyám is ivott, én bezárkóztam a szobámba, tudod, hogy hányszor hallottam anyám kéjtől elcsukló hangjait. Melyet persze most már tudok, hogy az milyen, de akkor gyerekfejjel azt hittem, hogy fájdalmában nyögdécsel, vagy sikongat, de olyankor amikor a segítségére akartam sietni, anyám is kilökött az ajtón, no jó ő legalább megnyugtatott, hogy menjek aludni, nincs semmi baj. No, ugye ezekről nem tudtál, persze, mert anyám ezzel nem dicsekedett.- mondta szintén szenvtelen arccal Brigi.
Közben megérkezett a bevásárlásból a "lovag", Brigi forró csókot nyomott a szájára, lágyan intett felém:
- No helló Lina, aztán egy szót sem anyámnak, bár azt mondasz neki amit akarsz, engem rohadtul nem érdekel már ő, én sem érdekeltem őt amíg szükségem lett volna rá.- mondta szenvtelenül, de most mintha egy kislányos, gyermeki, de nagyon fájó mosolyt látott volna Lina a szája szegletében.
- No most adjál tanácsot nekem kedves Lina, neked is vannak tinédszer lányaid, fiaid, hogyan kell ezt a helyzetet kezelni? Vagy a Te lányaid is ilyenek? Persze, hogy ilyenek, hiszen minden fiatal egyforma, ezek a mai fiatalok, csak a szórakozás, a pasizás, a könnyű szex-élet, ez kell nekik, pofázhat az anya, a lelkét is kiteheti, egyetlen leánygyermeke - mármint nekem - nem figyel rá. No, mondjál már valamit, ugye, hogy nem tudod, vajon kitől örökölhette a géneket, biztos az apjától, az volt ilyen kicsapongó tüzes vérmérsékletű, hát csak is az apjától örökölhette, hiszen tőlem nem láthatott ilyet. No jó, én sem éltem apácaéletet miután a férjemtől elváltam, no de nem cserélgettem a pasikat naponta, hetente, szóval én úgy gondolom, hogy mint egyedülálló anya mindent megtettem a gyermekem testi, lelki, érzelmi fejlődéséért maximálisan. No, ugye, hogy te is így látod? Persze, hogy így, hiszen barátnők vagyunk!- mondta Ágota puszit nyomva Lina orcájára és elviharzott. Elviharzott, mert várta az újabb - legújabb- pasija egy kis kínai pasas.
|
|
|
- August 20 2012 15:58:26
Kedves Évi!
Nem esik messze az alma...
Mondanám, de sajnos itt most már nem számít, hogy a gyerek milyen géneket örökölt, vagy mit látott otthon. Egymást viszik bele a hülyeségekbe, mert nem a szüleikre hallhatnak, hanem a haverokra.
Manapság a felgyorsult világunkban mindent hamar akarnak a gyerekek. Én látom a környezetemben a fiatalokat, már 13-15évesen kapcsolatban élnek, a lány a fiúnál alszik és fordítva. Annak még csak örülhet a szülő, ha csak italozik a gyereke és nem kábszerezik. Ilyen a világunk. Természetesen van kivétel is, de ez a ritka.
Tetszett a történeted, lehetne vitázni, ha valaki beszállna.
Remélem másoknak is tetszik az írásod, mert nekem igen!!
Szeretettel gratulálok: Marika  |
- August 20 2012 16:24:15
Kedves Marikám!
Persze, ez is egy olyan téma, ami az életünkről szól, leginkább aktuális a probléma, ahol ez fellelhető. Én úgy gondolom, hogy rettenetes nagy felelősség van ma a szülőkön, nevelőkön, pedagógusokon, de talán ez így volt mindig. Sajnos a rossz társaság is közrejátszik, szabadabban élnek a gyerekek is, de a szüleik is.
Nagyon sok veszély leselkedik mindenkire. Igen, és talán az a legnagyobb probléma, hogy "a felgyorsult világ" mely szüli ezeket a társadalmi fonákságokat. De tulajdonképpen egy gyermek életét, - most én kifejezetten a prózám mondanivalójára hagyatkozom - egy ilyen szellemben nevelő magányos anya tönkreteheti egy életre. Erre a külső hatások, befolyásoló tényezők csak ráadás. A gyerek miért nem hallgat a szüleire? Talán nem foglalkoznak eleget csemetéjükkel, mert éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a család élni tudjon. Ezt így talán el tudom fogadni. De ha lenne idő a gyerekkel foglalkozni és még sem teszi a szülő - mondjuk kényelemből, fontosabb neki a társadalmi élete (óh, de sok van ilyen) az egzisztencia, az előbbre jutás a ranglétrán bármi áron - ezt viszont nem tudom elfogadni. Gének?
Én azt mondom, hogy olyan szempontból számítanak - most megint csak a törénetem mondanivalójára hagyatkozom -hogy az anyuka ezt a példát vetítette kezdettől fogva. Mit látott az a gyerek? Ugyanezt, amit ő csak tovább folytatott, no és az anyuka is, mert már várta a legújabb pasi a "kis kínai".
Tény, hogy beleviszik egymás a gyerekek a hülyeségekbe, brahiból, vagányságból, ezért kell roppant észnél lenni a szülőknek. Mindenesetre még ha minden oké otthon - normális család, normális any-apa szerep érvényesül, akkor is fennáll a veszélye, hogy kisiklik a gyerek élete. Nehéz kérdések ezek és azt hiszem, hogy százszázalékosan senki sem tudja rá a választ, hogy hogyan lenne a legjobb.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél, már nagyon vártalak.
Gondolok Rád 2 fagyi között a parton!
Szeretettel ölellek: Évi. |
- August 28 2012 15:18:39
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattátok ilyen sokan ezt a írásomat is. Mindig szeretettel gondolok Rátok!
Évi |
- August 28 2012 15:20:04
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten ilyen sokan meglátogattatok.
Szeretettel: Évi. |
- August 28 2012 15:21:27
No jó, akkor még egyszer, mert három a magyar igazság!
Köszönöm MINDENKINEK!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
