Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMarch 28 2024 09:47:09
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 10
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Labaznyikova, Jelena Robertovna: "Munkareggel"


novella?

Nos, döntöttem… eldöntöttem, hogy írok valamit. Javasoltátok – próbáljam meg! Legalább nyúlfarknyi történeteket. Hát persze, könnyű azt mondani… nyúlfarknyiakat! Mikor én még semmilyent se próbáltam eddig, sem nyúlfarknyit, sem mikro-nyúlfarknyit. Ide persze most tennék egy töprengő szmájlit. Mellesleg, ti vagytok az elsők, akik EZT olvassátok! De ha már döntöttem, ha már belekezdtem – muszáj befejeznem ezt a számomra mostanáig ismeretlen, de elkezdett dolgot. Hát, ami a fő, miről is írjak? Amikor a Skype-ra vagy az Ask-ra írsz – ott szinte minden érthető: te nekem – én neked! De itt? Én neked – de nekem ki? Aztán megint én neked… hát, nem nevetséges ez? De mégse, össze kell szednem minden komolyságomat, hisz mégiscsak egy történetet írok! Mivel is kezdjem? Címet kell adnom az írásomnak, nem igaz? Hogy is van ez a filmszakmában? Megvan! Próbacím… nem, inkább munkacím… na, nevezzük is el így, profi módra: „Munkareggel”…

Ez a reggel pedig nagyon korán indult… olyan korán, hogy még sötét volt, bár az óra mutatta, a reggel már beköszöntött. Az utolsó tavaszi hónap első napja kezdődött, és egyúttal a nyaralóbeli élet első napja. Ja, igen, még nem is említettem: ismét elkezdődött ez a nyaralós élet, négy hosszú hónap. Az első – valóban maga az élet; a második már csak fél élet, a harmadik és negyedik – na, ott már nincs boldogság az életben… Míg az első hónapban folyvást a nyaraló körüli természeten csüng a szemed, kedvesen hunyorogsz a napocskára, mosolyogsz rá, mert nyolc hónapig hiányoltad; a második hónapban már minden szépségétől elfordítod tekinteted, szégyelled a pontatlan szavakat, melyek a nyelved hegyéről kikívánkoznak. Na, és a harmadik hónapban – szemeid nemcsak hogy elfordulnak, nem hunyorognak kedvesen, de te megint a mielőbbi távozásról ábrándozol, miközben lábaid teljes mértékben visszaigazolják a néha rájuk sütött rosszmájú elnevezést, hogy „tizenegyes méret”. Na, jó, minderről majd máskor… de addig is: első reggel a nyaralóban…

Aránylag vidáman indult, de nem nekem. Lévén félig még az alvás állapotában, annyit azért fölfogtam, hogy valami történik a szobában, és óvatosan résnyire nyitottam a szemem… csak úgy, megszokásból, ahogy otthon is, a városban, megfeledkezve arról, hogy itt a nyaralóban a lehető legtágabbra kell tárni a szemet, mert sötét van, mint a sírban: sötét a szobában… sötétség az égbolton… az utcán egyetlen lámpa sem ég. Érdekes, ki találhatott ki ilyesmit, hogy egy sírban kelljen gubbasztani… mi több feküdni?

Hogy borongós dolgokról beszélek? Ugyan! Azt gondolom, pontosan ilyen sötétség volt a szobában! Felfogtam, valamit látnom kell, mert a zajból ítélve nyilván történik valami, ezért gyorsan kinyitottam egészen a szemem. Nem lévén azonban egy nagyon bátor ember, úgy döntöttem, mozdulatlan maradok,
s amennyire lehet, lopva nézek körül. A látószervekért felelős egész idegrendszeremet megfeszítettem… és máris be akartam hunyni szemeimet. Nem, egyáltalán nem azért, mert váratlanul újra alhatnékom támadt. Emlékeztek biztos gyermekkorotokra, mikor fekszetek az ágyon, nem alszotok, és hirtelen valami megmagyarázhatatlan és ijesztő történik, ti meg gyorsan bebújtok a takaró alá, elképzelve, hogy egy golyóálló és bombabiztos bunkerben vagytok. Én most szégyelltem így cselekedni, mert igencsak régen búcsút mondtam már a gyerekeskedésnek, ezért csak a mozdulatlanságot engedtem meg magamnak, teljesen fölhagyva a lélegzetvétellel, na jó, minden másodikkal. Szemeim igen gyorsan szót fogadtak idegrendszeremnek, s már szinte minden kivehetővé vált számukra. És amit láttak, az visítani kényszerítette őket… Még jó, hogy csak ők visítottak… Elképzeltem, mi lett volna, ha e a hangokat az arra hivatott szerv adja ki magából. Amit láttam, logikám számára megmagyarázhatatlannak bizonyult.

Az ablaknál állt egy nagy karosszék, napi 24 órában, semmi különös nem volt rajta, de most valaki ült a karosszékben… némán, mozdulatlanul, de ennek az első reggelnek a sötétségében is – azért láthatóan. Ez a valaki nem ülhetett 24 órán át abban a karosszékben, és én ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy takaróm szélét beharapjam. De mert testemmel mozdulatlanságban állapodtam meg, így takaró helyett a nyelvem kellett beharapnom. Eltelt egy kis idő… nem történt semmi. Aztán eltelt még valamennyi… Már kész voltam arra gondolni, és el is fogadtam a gondolatot, hogy a karosszék hátán valamilyen emberi alakra emlékeztető ruha hever, már szándékoztam volt fölkelni és közelebbről megnézni, szinte teljesen fölbátorodva, de még jó, hogy csak hajlottam erre, mert ez a valami-valaki egyszer csak szó nélkül fölállt a karosszékből, és ugyanilyen szótlanul elindult felém. A pánik fénysebességgel tört fel bensőmből, áruló módon reszketésre kényszerítve egész testemet! Úgy tűnt, hangyák futkosnak rajtam hangosan, és ezzel gyávaságomról árulkodnak. Mivel hiperaktív is vagyok, aki nem sokáig viseli el az ilyen lassított történéseket, csaknem egy időben az alak fölemelkedésével a karosszékből, én az állólámpa kapcsolója után kaptam, mint pisztoly után, és hirtelen mozdulattal fölkattintottam a fényt…

A szoba nyomban visszanyerte megszokott körvonalait, és én két méterre heverőmtől megpillantottam Arinát… Hat éves kora óta tanítványomat. A házban mindenki tudja, hogy időnként holdkóros módjára viselkedik. Hosszú távollétem a nyaralótól kitörölte emlékezetemből ezt a tényt. Csak állt ott, nagyon kedves, nyugodt arccal, maga körül semmit sem látó szemekkel… Elméje bizonyára az ablakpárkányt kutatta, hogy onnan induljon majd a hold irányába. Felsóhajtottam, lélegzésem egyenletesre váltott, aztán magam is fölkeltem, és gondosan visszakísértem őt a saját ágyához. Ellenkezés nélkül lefeküdt, egy pillanat múlva már édesen szuszogott.

Én is visszatelepedtem ágyamra, igaz, nekem nem sikerült ilyen semmi másodperc alatt újra álomba merülnöm…
********************************************************************************************
Oroszból fordította: Szöllősi Dávid, 2013. június 11.
Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - June 13 2013 07:15:25
Kedves Dávid!

Jól megfogalmazott, izgalmas kis történet! Még akkor is, ha mindezt oroszból fordítottad a mi nyelvünkre.
Valahogy én is hasonlóképpen érzem magam, ha valami furcsa dolog, váratlan zaj okozza a hirtelen ébredésemet, utána sokáig nem tudok elaludni, csak gondolkodom, míg a magam és a világ összes gondja megfordul az agyamban.

Gratulálok!

Szeretettel: Zsuzsa
smileysmileysmileysmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. March 28. Thursday,
Gedeon napja van.
Holnap Auguszta napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Szollosi David
22/03/2024 01:16
Március 10 óta nem küldtek be verset???
Wino
18/03/2024 01:35
Jó pihenést mindenkinek!
vali75
09/03/2024 12:28
Szép napot kívanok! smiley
vali75
07/03/2024 06:24
Jó reggelt kívánok! smiley
rapista
05/03/2024 00:47
Jó éjt!
vali75
04/03/2024 06:02
Jó reggelt kívánok! smiley
vali75
01/03/2024 15:08
Szép napot kívánok! smiley
2xistvn
21/02/2024 10:06
csodás napot "Napkorong"smiley
vali75
18/02/2024 07:56
Szép napot kívánok! smiley
Szollosi David
16/02/2024 18:18
4x Szép napot! Feb 12-től máig... smiley
vali75
12/02/2024 15:21
Szép napot kívánok! smiley
vali75
11/02/2024 21:45
Jó éjszakát kívánok! smiley
2xistvn
11/02/2024 09:37
Köszöntelek "Napkorong" Szép napot!
vali75
11/02/2024 07:43
Jó reggelt Napkorong! smiley
vali75
10/02/2024 15:47
Szép napot kívánok! smiley
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes