Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikAugusztus 19 2019 03:44:52
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,189
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Két rímelõ játéka
Szerelem
Asszociáció.
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10190]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3561]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
SZFÉRÁK - FOLYTATÁS 1.


SZFÉRÁK, folytatás 1.
Közreadja: Farkas Viola
Emlékeztetőül: A Földet hét, azaz 7 légköri gyűrű, vagy kör veszi körül, s mind a hét gyűrűnek 7 szférája van. Nézzük közelről az ott élő lelkek /szellemek/ életét.
Következik az 1. légköri gyűrű, első három szférája, mely a POKOL, rövidített kivonatai.
E szféra tulajdonságai: a fajtalanság és érzékiség bűnei. A Mars és Skorpió állatövének befolyása alatt áll. Déli szelet, számumot, kolerát, pestist, áradásokat okoz a Földön.
Az ide látogatóba érkezetteknek, durvább fluidokba kell burkolózniuk, lelki testüket, vagy periszpritüket meg kell erősíteniük, hogy e légkörhöz hasonlóbbak legyenek. Pokol alatt a bűn és gyötrelem helyét értjük, s az itt élő szellemek fizikai szenvedés is éreznek, lelki testük sűrűsége miatt. E szférába is küld Isten, vigasztaló és intő szellemeket és innen csak a töredelmes bűnbánat válthatja meg őket. Némelyek bárgyúságba esnek, mozdulatlanok, s gonosz álmok gyötrik őket. Tehetetlenek és szerencsétlen betegekként bánnak velük. A természet olyan, mint a sivatag: nincs fa, se víz, csak homok, tüskés bozótok és forró szelek. Az itt élők az evés, ivás emberi szükségletét érzik, anélkül, hogy kielégíthetnék. Ellentétben a földi életükkel, a Pazar lakomákért.
A gonosz hajlam, melyeknek az ember a Földön hódolt: fajtalanság, testi gyönyörök, iszákosság, morfium, mindenféle féktelenség sírást, hangos nevetést, vagy káromkodást vált ki belőlük. Ez a szféra dögvészt, ragályos nyavalyákat terjeszt a Földön.
Gyakran megtörténik, hogy e lelkek egyes csoportjai áttörik e szférát és lerohannak a Földre kísérteni, hogy kit nyelhessenek el. Hányan vannak az emberek között, akik elég oktalanok, hogy martalékul esnek.
Az egyik ismerős könyörög – iszákos volt – mentsen meg! Vezessen el innen! Különös érzés volt, mikor meghaltam, féltem a holttestemtől és mindjárt kocsmába jutottam, de elrémülve tapasztaltam, hogy nem tudok inni, nem tudtam semmit megemészteni s mégis epedtem utána. Így bolyongtam egyik kocsmából a másikba s aztán jött egy kísértet s így szólt: Halott vagy, hagyd itt ezt a Földet, és ide vezetett, mint valami porkoláb. Gyónni akarok! Nem voltam jó, nem voltam becsületes, loptam is, hogy pálinkát vehessek. Ó, az a pálinka, még most is égeti a gyomrom. Valaki azt mondta, hogy imádkozzam, de nincs hozzá bátorságom. Javítóintézetbe vezettek.
Itt látunk egy grófnőt, aki siralomra méltó állapotban van. A valaha szépséges lány könnyelmű asszonnyá vált, figyelmen kívül hagyta a házasság szentségét, elzüllött, morfinistává és iszákossá vált.
Hangosan nevet! Élni, szeretkezni, élvezni, ez volt az én mottóm és ez marad is. Igen, meghaltam, de a Földről nem távoztam el. Ott vagyok, ahol sok az ember, ahol vígan vannak, csókolóznak és isznak. Mindenhol beszívom a morfiumot, szabadság kell nekem. Pergett folyton a nyelve, nyomorult, undort gerjesztő, rongyok lógtak rajta, alig takarva meztelenségét. Bűneinek visszatükröződései vették körül, melyeket magával kellett hordania. „Szabadíts meg, ezektől” kéri, „terhemre esnek”!
„Borzasztó, ha így tart ez örökké”, de a szentek közé nem akarok a mennybe menni, szívesebben vagyok itt a csőcseléknél. Ne imádkozzatok értem! Sokkal jobb volna egy pohár konyak”!
Hát, ő még messze van a javulástól!
Látunk itt még egy feslett életű embert, aki a Földön nagyon előkelő állást foglalt el, de aki semmiféle eszköztől sem riadt vissza, mikor a nők megrontásáról, érzéki élvezeteinek kielégítéséről volt szó, A fúriák valósággal korbácsolták, még a legtitkosabb bűneit is felfedték. Ennek a szférának egy pontjához van láncolva, tehetetlenül, mint valami ördög. Ördögnek nevezték a Földön is. Tehetetlensége, rosszasága, gazsága érzetének kell gőgjét megtörnie. A börtönök szférájában lakik, ahol gaztetteinek láncai erősen fogva tartják
Meghatározott időturnus után következik be ismét e szellemek törvényes újraszületése bűnhődésül a Földön. De hagyjuk el e szférát és lépjünk a másodikba.
Ez a szféra gyilkosságot, háborút, párbajokat rejt magában és szintén pokol. A Mars és a Vízöntő befolyása alatt áll. Északi szelet, vízveszedelmet, okoz a Földön.
Az első szféra kemence forróságából igen hideg, nedves szférába jutottunk, a természet kihalt, kopár. Itt sok térítő szellemmel találkozhatunk, aki a kivégzetteket a földről elviszi és bűnbánatot igyekszik bennük ébreszteni.
Egyik szellem hangosan imádkozott, mondják, hogy Francesconi, a kivégzett gyilkos. „Ne ijedjetek meg, én vagyok az a félelmetes! Magasabb szellemek parancsára kell ezt mondanom, talán, hasznára lehetne az embereknek. Végre magamba szálltam, dicsérem Istent és köszönöm Neki és a hóhérnak, hogy kivégeztek, és ily módon, ocsmány tettemért megbűnhődtem. Igen, „fogat fogért”, mondja a Biblia. A büntetés igazságos és nekem megkönnyebbülés. /Francesconi előkelő család tagja volt és egy feladott hamis pénzeslevéllel lakásába csalta a levélhordót, ott lelőtte és kirabolta!
Ó, milyen volna az élet a börtönben, szeretteimtől elválasztva? Egész életemen át, vértől bemocskolt kezeket és a meggyilkolt szellemét látni, szeretett feleségem irtózva fordult volna el tőlem, kedves gyermekemet sosem tudtam volna megcsókolni, és szegény anyámnak többé nem tudtam volna a szemébe nézni. Míg így a halálbüntetés sokat enyhített számadásomon. Az emberek elnézőbbek a kivégzett, mint az elzárt gyilkos iránt.
Gonosztettemet őszintén megbántam. A kötél általi halál, megszabadulás volt a lelkiismeret iszonyú szemrehányásaitól. Borzasztó gonosz szellemek és gonosz hatalmak zsákmánya voltam. Fúriák üldöztek és kényszerítettek a gonosztett elkövetésére. Nem akarom ezzel magamat menteni, hiszen tudtam, hogy a kísértő azért ólálkodik, hogy zsákmányát elpusztítsa!” Ismételten hálát ad az uralkodó Istennek és a hóhérnak. E megnyilatkozáskor sok szellem állt körülötte és közülük előlépett egy és így szólt: Isten megengedi nekem, hogy egyet-mást elmondjak életemből, megtanulhatjátok belőle, hogy Istennek milyen végtelen kegyelme nyilvánul meg a bűnhődésekben és az újra testet öltésekben.
Mintegy 400 évvel ezelőtt élt egy ember, aki vad, gonosz és kegyetlen gyilkos lett, hét embert ölt meg.
Legutóbb a polgármester volt az áldozata, tetten érték és felakasztották. Én, magam voltam ez a gonosz gyilkos. Hétszer gyilkoltam, hétszer kell megöletnem, így szólt az ítélet halálom után. Hogy tudtam ilyen mélyre süllyedni, azt ne kérdezzétek? Ha már a bűn lejtőjére kerül valaki, gyorsan rohan lefelé. Aki gonosz, az nem tud szeretni, így voltam én is, csak a gyűlöletet ismertem. Kivégeztetésem után azzal találkoztam, aki anyám volt. Ő fogadott, intett a jóra, meg akarta menteni a lelkemet, de én vad és féktelen voltam. Földre rohantam a harcosok közé és részt vettem csatáikban, öldökléseikben, pusztításaikban. Anyám azonban folyton imádkozott lelkem megtéréséért. Egyik magasabb szellem azt mondta neki: ha meg akarod a lelkét menteni, akkor az ő kedvéért ismét testet kell öltened a Földön, a te szereteted vonzza őt, ő lesz a te fiad, de bűnhődésből erőszakos halállal fog kimúlni. Kész vagy ezt a szenvedést átélni? Hálásan vállalta. A szellem megáldotta és így szólt: E perctől fogva Dolorosa a neved: lépj tövises utadra és javítsd meg a lelkét.
Mielőtt bűnhődésem leírásába fognék, el kell beszélnem, miféle gyilkosságokat követtem el.
Mint 13 éves fiú megfojtottam játszótársamat, mert a kardját akartam. Fáradságosan cipeltem holttestét a folyóig és beledobtam. Senki sem gyanakodott.
Midőn Olaszországban voltam, szeretőmet, aki megcsalt, leszúrtam és megugrottam.
A csatatéren egy megsebesült lovast agyonszúrtam, hogy aranyláncát ellophassam.
Egy vár bevételekor annak öreg újnőjét szúrtam le és elraboltam ékszereit.
Egy asszonyt megkívántam, aki férjnél volt. Öreg férjét megmérgeztem és az asszonyt magamhoz vettem, de valóságos démon volt, elrabolta minden ékszeremet.
Ez volt a legelvetemedettebb: kikötött vérdíjért bérgyilkossá lettem. Egy előkelő személyt szúrtam agyon.
Ismét bérgyilkosság: tetten értek és felakasztottak. Mindezért hétszer kellett kivégeztetnek, így szólt a túlvilági ítélet.
Vezeklés 1. Dolorosa csakugyan anyám lett. A legnagyobb gonddal nevelt, de én gonosz lettem, csak bánatot okoztam neki. Megszöktem, egy rablóbandához csatlakoztam. A bandát elfogták, minden rablót felakasztottak, minden hosszadalmas bírói vizsgálat nélkül, persze engem is. Halálom utáni rémes kétségbeesésem addig tartott, amíg anyám a Földön meghalt, hozzám jött és jóra intett.
Vezeklés 2. Önkéntelenül öltöttem ismét testet. Gépiesen kellett e törvényt követnem, mely a mélyre süllyedt szellemeket vezeti és tisztítja. Dolorosa lett ismét az anyám, ez alkalommal egy asszony mérgezett meg, aki vagyonomat ellopta.
Vezeklés 4. Már javultam valamit, Anyám örömmel látta ezt. Ez alkalommal túléltem. Mint öregember erőszakos halállal haltam meg, mikor a várost rohammal bevették, egy török ölt meg.
Vezeklés 5. Anyám ez alkalommal a szellemvilágban maradt, védőszellemem volt, őrködött felettem. Ebben a testet öltésben végtelenül szerettem egy lányt, elvettem, de megcsalt és megmérgezett, aztán szeretőjével megszökött.
Vezeklés 6. Ez a francia forradalom alatt történt. Becsülni, szeretni, hinni tanultam. Királyomért haltam meg a guillotine-on.
Vezeklés 7. Még egyszer kellett meghalnom erőszakos halállal. Ennek tudata élt szellememben. Isten megengedte, hogy vitézül a csatamezőn, haljak meg. Minden halálom után tisztább és öntudatosabb lett szellemem: szorgalmasan munkálkodtam javulásomon. Most még egyszer kell testet öltenem a Földön, igyekezetem jutalmául Dolorosával, az én duálszellememmel együtt. Még csak most jutottam a hű, erős szellemek álláspontjára. Ez az előrehaladás útja, nincs megállás. A visszafizetés hosszadalmas dolog. A „szemet szemért” törvénye szinte örökkévalóságig tarthat, azért őrizkedjetek a bűntől!
A gonosz maga magát bünteti meg leginkább, nem ismer sem boldogságot, sem nyugalmat és nem nyugszik addig, míg önmagát bilincsekbe nem veri e szféra sötét börtöneiben. Mindig azt kérditek: Minek engedi meg Isten a rosszat? De a rossz elkövethetése a szellem szabad akaratából folyik.
Figyeltük a bűnhődő szellemek egy csoportját, akik földi testet öltésre készültek. Jó szellemek vigasztalták és bátorították őket, megmondták nekik, milyen bűnhődést kell kiállniuk. Kérte azonban mindegyik, hogy a Földön bűnhődjék, mint itt, mondván, új életet akarnak kezdeni és Istent kiengesztelni.
Lakói öngyilkosok. A Szaturnusz és Kos csillagzat befolyása alatt áll. Északkeleti szelet idéz elő, sötétséget, ködöt, szembetegséget okoz.
Itt igazi beteg szellemek vannak, akik őrültségben, képzelgésben, csalódásokban szenvednek, borzongató nyugalom és csend uralkodik. Itt, mint tébolyodottakkal bánnak a könyörülő szellemek és szeretettel ápolják őket, míg rossz cselekedeteik tudatára nem ébrednek. Egyedül az őrültség menti az öngyilkosságot, semmi más, mert az emberi szívben az Istenbe vetett hitnek kellene a legerősebbnek lennie. Pl. ha valaki megölte magát, mert gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, csak a testét ölte meg, a betegsége megmarad, de most már lelki testéhez tapadva, sokkal nehezebb végig szenvedni, mint a Földön. Pl. A. golyót röpít agyába, mert adósságai vannak, miket nem tud kifizetni. Már most mint szellemnek megmutatják, hogyha Isten segítségében bízva, csak pár napig vár, a segítség megérkezett volna, és a következmények a Földön elviselhetőbbek lettek volna. Egy nő megmérgezi magát, hogy meneküljön szégyenétől, mert elcsábították és anyává kellene lennie, egy másik is a szégyentől akar menekülni, mert sikkasztott és fél a börtöntől. Emlékük a Földön meg van bélyegezve, itt a szellemvilágban pedig mindent kíméletlenül felfednek és egyetlen bűnös sem menekül a bűnhődéstől. Mások életuntak, vagy szerencsétlen szerelem miatt oltják ki életüket, vagy úgy vélik, hogy másokért áldozták fel magukat. Itt mindegyik megtanulja belátni azt, hogy önvére lelkéhez tapad, és nincs joga önkényileg Isten akaratába avatkozni, mert kétségbeesett állapota jobbra fordult volna!
De engedjünk szóhoz jutni néhányat, a szerencsétlenek közül:
„Morfiumot! Isten szerelméért, adjatok morfiumot, csak egy befecskendezést! Tudom, hogy meghaltam, megmérgeztem magam, de jobban kívánom a morfiumot, mint a mennyországot. Halálom után Párizsban bolyongtam morfiumért. Ez a szomjúság megemészt anélkül, hogy megölne. Így tart ez örökké? Néhány erősítő delejes vonás után élettörténetét tárja fel.
„Valóban jólesik olya lényekkel beszélgetni, akik nem utálnak és nem taszítanak el maguktól. Egykor fiatal, szép, gazdag és elkényeztetett voltam. Szerelmi házasságból két gyermekünk született. Anyám velünk lakott, boldogan és nagy lábon éltünk. Egy tengeri fürdő után erősen meghűltem, idegköszvényt kaptam, mely irtózatos fájdalommal járt. Az orvosok morfiumbefecskendéseket adtak.
Így kezdődött! A morfium használata szenvedélyemmé vált, bár éreztem, hogy fizikailag és erkölcsileg is rombolóan hatott rám, nem tudtam abbahagyni. Később, mikor az orvosok konyakot rendeltek, hogy a morfium hatását ellensúlyozzák, egész mámoros lettem. Családom kérései, intései nem használtak, csak bosszantottak. Végre is megszöktem férjem vadászával, aki megrögzött iszákos volt és aki titokban kerített nekem morfiumot. Minden vagyonom elúszott, a vadászt börtönbe zárták, engem pedig a bolondokházába. Ott morfiumdelíriumba estem, őrjöngtem, ütöttek, vertek. A sivatagban szomjan halónak halálával haltam meg. Itt éppúgy szenvedek a kielégíthetetlen vággyal, és nincs alvás, sem feledés.
Mint megtudjuk, ő volt Sasa hercegnő, aki e megnyilvánulás után, meg tanult imádkozni.
Gyakran jönnek e szférába javult szellemek, akik az öngyilkosságért már megbűnhődtek, hogy az itt szenvedőket vigasztalják. Egy ilyen mondja el az ő történetét:
Veronában történt. Mint főhadnagy szolgáltam ott az őrseregben l850-ben. Vagyonos voltam, tele életkedvvel és örömmel tekintettem a jövőbe. Az asszonyok festői szépnek tartottak. Ebben az időben, Itáliában az osztrák tisztekre nézve kellemetlen volt az ottlét, az olaszok ridegen viselkedtek velünk szemben. Tikkasztó hőségben ültünk a színkör mellett, dohányoztunk, fecsegtünk, fagylaltot és kávét rendeltünk, unatkoztunk, valami kalandra vártunk. Épp arra sétált Lucia, az elérhetetlen gyönyörű nő.
Hódítsd meg őt, kiáltották egyszerre a tisztek, akiről köztudomású volt, mennyire gyűlöli az osztrákokat. /Gyűlölete abból származott, hogy az 1848-i csatákban elesett a vőlegénye és a fivére./ Fogadást is kötöttek rám, hogy ha sikerül, minden elmesélek nekik. Erre szavamat adtam, hisz ez csak egy tréfa.
Ezután a véletlen is a kezemre játszott és a türelem meghozta az eredményt! Csakhogy minden lépésemet figyelték a bajtársaim, sőt gratuláltak az „első lépéshez „! Elragadott a szenvedély mindkettőnket és őrült szerelem lobbant fel. Másnap kijózanodtam! Szavam kötött, hogy bajtársaimnak elmondjam, vagy hallgatni, Mindkettő becstelennek tetszett előttem. Legszentebb titkomat dobra ütni? Kétségbeesésemben agyonlőttem magam anélkül, hogy bárkinek egy szót is szóltam volna. Őt pellengérre állítani, sem szavamat megszegni, nem akartam! Így lett vége a reményteljes ifjú életnek!
Szegény jó anyám szívét törtem össze, könnyelmű fogadásom miatt. Lucia eltűnt Veronából, annyira megrendítette a dolog, hogy belépett a karmeliták kolostorába és felvette a fátyolt. Három évre rá meghalt. Testem még ki sem hűlt, máris rettenetes bűnbánat fogott el tettem miatt. Láttam anyám kétségbeesését, Lucia szívszaggató bánatát, szétrombolva állt előttem életem. Sok év múlt el az óta, és még most sem tudok szabadulni a fájdalomtól. Kérve és könyörögve várok Isten intésére, hogy ismét a Földre küldjön hasonló megpróbáltatásokkal terhelt életet átélni, de ez alkalommal állhatatosan. Lucia is töredelmes, bűnbánó szellem, én hoztam el a Földről. Imádkozzatok értünk, hogy a legközelebbi megpróbáltatást győzelmesen kiálljuk.
A következő, bonyolult életet meséli egy szellem, aki gyermekkorából emlékszik egy T. nevű szabóra, aki gyakran jött hozzájuk varrni. Nagyon kicsi volt és nagy púp volt a hátán, egy kisebb pedig a mellén, nagy feje a két púp között ült. Lábai rövidek és ferdék voltak, kezei pedig szokatlanul hosszúak. Dacára ijesztő külsejének, mi gyermekek, a szabót mégis szerettük, mert mindig jó kedélyű és vidám volt, azután meg szép kísértetes meséket tudott. Nagy szelencéjéből gyakran szippantott. Munkaközben olykor-olykor nagyokat sóhajtott és azt mondogatta: Ez a kereszt! A falusiak nagyon okosnak tartották és tisztelettel viseltettek iránta. Az, hogy ilyen jó embernek olyan ijesztő külseje volt, részvétet gerjesztett mindenkiben.
Most megszólal Ő, a szabó, aki a múltját jól ismeri. Igen, a púpokat büntetésből hordtam, elbeszélem, hogyan szolgáltam rá:
Trenk szabó előző életében bölcsész volt, tanult ember, gondolkodó tudós, akinek tudományában azonban a legnagyobb bölcsesség: az Istenben való hit nem talált helyet. Németországban történt 1909 körül. Törekvő, dicsvágyó fiatalember voltam. Előbb teológiát akartam tanulni, de a jogra tértem át. Nagybátyám halála után szépen örököltem és így, anyámmal kit végtelenül szerettem, gond nélkül élhettünk Berlinben. Atyám már régebben meghalt. Senkit sem szerettem úgy, mint anyámat: ő volt az egyetlen lény és még ma is az, akit egész odaadással szeretek. Berlinben az úgynevezett szellemdús férfiak és tudósok társaságához tartoztam, amely Istent és a halhatatlanságot dölyfösen tagadta. A gőg ördöge mindent megrontott bennem. Hízelgőktől körülvéve csak hiúságom kielégítésének éltem.
Ekkor meghalt jó anyám! Isten iránti szeretet és hit nélkül nem tudtam a fájdalmat elviselni és sírján agyonlőttem magam. Ezzel vége volt a nagy embernek a Földön és a szellemvilágban, mint törpe, nyomorult, szegény szellem ébredtem fel. Iszonyú volt, hogy be kellett ismernem oktalan tévelygésemet, szégyelltem magam és furdalt a lelkiismeret. Mint szellem tanultam meg azt, amire a Földön nem voltam képes: imádkozni és alázatosnak lenni. Drága anyám mellettem állt. Mikor tudtomra adták, hogy bűnhődésül nyomorék embernek kell lennem a Földön, hálásan fogadtam. Türelmesen viseltem púpjaimat, melyekbe tudományosságom limlomai és nyomorult gőgöm voltak eltemetve. A szükség és a nyomor és mindenekfölött az alapos megaláztatás jó tanítómester. Hálát adok Istennek a reám mért büntetésért.
T. is e szférában volt egy ideig, de most már magasabb légköri gyűrűben van.
Mielőtt e szférát elhagynánk, nem hallgatható el, hogy milyen felemelő és gyönyörű, mikor a halál angyalai Istentől küldve átvonulnak a szférákon. A halál angyalai a túlvilág úgynevezett szülészei. Ezek azok a magas szellemek, akik az emberek halálos ágya mellett állnak. Ismerik pontosan a törvényeket, segítik a haldoklót a végküzdelemben és a szellem megszületését elősegítik, vagyis a testtől megszabadítják. E szellemektől nem kellene iszonyodnotok, a szeretet, jóság szellemei ők, és bölcs orvosok, akik nektek utolsó órátokban a legalkalmasabb erősítőszereket nyújtják.
Az öngyilkosok felébredése a szellemvilágon éppen azért oly fájdalmas és félelmetes, mert segítő halálangyal nélkül halnak meg, szellemük sokáig fekszik vajúdó fájdalmak közt, míg magához tér.
A halál angyalai csak pontosan meghatározott időben jelennek meg. Az öngyilkos azonban ezt az időt nem várta be és így tanács és segítség nélkül áll, erőszakosan elszakított teste előtt, fájdalmas koraszülés ez, mert szelleme még nem érett meg a szellemvilág számára. Senki sem várja, senki sem fogadja, nyomorult és elhagyatott, mások könyörületességére utalva, segítségért kell esedeznie.
Forrás:
SZFÉRÁK a Föld és a Nap között
Közli: Ágoston Szellem
Báró Vay Adelma médium útján
Szellemi Búvárok Pesti Egylete, 1925.
Folytatva a 4. szférától, későbbi időpontban
Hozzászólások
mse - július 30 2014 09:23:30
nehéz téma ez...és egyben érdekes is...
gufi - július 31 2014 21:30:36
Viola Drága!
Ezt is elvittem!
Üdv:gufismiley
farkas viola - augusztus 01 2014 03:58:44
Köszönöm és örülök KEDVES GUFI!
Szeretettel: Viola smileysmileysmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. augusztus 19. hétfő,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

mamuszka
18/08/2019 22:05
Jó éjt neked is kedves Valika, szép napot holnapra is.

vali75
18/08/2019 21:55
Jó éjszakát Napkorong! smiley Jó éjt mamuszka! smiley

Manon
18/08/2019 10:07
Boldog névnapot Ica!

reitinger jolan
18/08/2019 08:54
Sziasztok, szép napot, Icuknak, Ilonáknak boldog névnapot!

KiberFeri
18/08/2019 08:00
Jó reggelt kívánok mindenkinek és legyen kellemes a hátralevő hosszú hétvégétek!

Manon
18/08/2019 06:45
Szép reggelt mindenkinek!

Manon
17/08/2019 10:42
Szép napot Napkorong!

Wino
16/08/2019 22:42
Jó pihenést Mindenkinek!

vali75
16/08/2019 19:41
Szép estét kívánok! smiley

Manon
16/08/2019 19:13
Szép estét mindenkinek!

KiberFeri
16/08/2019 08:40
Kellemetes, napsütés napotok legyen!

vali75
15/08/2019 20:13
Szép estét kívánok! smiley

Manon
15/08/2019 17:13
Szép délutánt Napkorong!

Manon
15/08/2019 11:58
Szép napot mindenkinek!

vali75
14/08/2019 21:01
Jó éjszakát kívánok! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes