Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMájus 20 2019 14:59:15
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 4
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Minden ami jó... :)
Tagjaink által bek...
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10188]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3540]
PageRank mérõ
Google PageRank
Három nap a Balesetiben

Három nap a Balesetiben
Meglepetések sorozata

Ismét a Baleseti Központba kellett mennem, a Fiumei u. 17-be, a fájdalmas jobb térdem sérülése miatt 2017. január 24-én. Legnagyobb megdöbbenésemre benn tartottak további két napon át és 26-án engedtek ki. A közelmúltban ez volt a harmadik alkalom, hogy oda kellett látogatnom. Először novemberben történt elesésem miatt, akkor a bal bokám tört el, melyre Légpárnás bokarögzítőt kaptam, így sántikáltam jó ideig.
Szilveszter előtti napon estem el újra, akkor a jobb térdem sérült meg, de több csontom is fájt. . Január 1-én, újév napján mentem a Baleseti Központba. Röntgen eredménye: Rendben van a térdem! Megnyugodva mentem el 5-én a fellépésemre, ahol táncoltam is. Siker a megszokott, senki nem vette észre, hogy fájnak a lábaim!
A várt javulás helyett, most már csípőtől végig éreztem a fájdalmat, ezért elmentem kontrollra.
A szokott sok várakozás után ismét röntgen, de már a gerincet is. Lelet-kiadásnál már odakértek egy kerekes-székes segítőt, hogy átvigyen a következő vizsgálatra, az Idegsebészeti Sérültek Osztályára.
Valósággal összetörtem a látványtól, fel is csattantam, hogy engem ilyen székkel akarnak tolni, mert hát kiderült: gerinc- csigolya-törésem van. Még vitatkoztam, mire az orvos megengedte, hogy saját lábamon menjek és egyedül. Nem értettem, nem hittem el, hogy ez hogy lehet? Kétségbeesve gyalogoltam, keresgéltem, kérdezgettem egyre bizonytalanabbul, míg végre megérkeztem a 7. emeletre. Közben arra gondoltam: lehet, hogy bezárnak a mesebeli toronyszobába? Előtte még elkísértek a CT-re is, ahol betoltak abba a gépbe háromszor.

Ismét várakozás több órán keresztül éhen, idegesen, mert hát itt is nagy a forgalom, csak itt többnyire ágyastól tologatják a betegeket, én pedig döbbenettel figyeltem az eseményeket. A frissen beérkezetteké volt az elsőbbség, hisz nagyüzem módjára hordják a mentők a balesetet szenvedőket.
Már szerettem volna menekülni, többször is beszéltem a mindig siető nővérrel, felajánlva, hogy én inkább haza mennék, majd holnap újra jövök.
Várni, Várni tovább, majd végre, hallom a nevemet. Nem sokat kérdeztek, mert a röntgen-eredmények számítógépen mennek és varázsszó sem kell, ott vannak a vizsgáló orvosnál.
Ketten-hárman kezelésbe vettek, felfoghatatlan volt a gyorsaságuk, vérvétel sok kis tégelybe, ettől már haldokoltam, - aztán még ez, az, jobb csuklómra csatoltak egy karperecet – gondoltam: ez a dögcédula – nevemmel, adataimmal, és elirányítottak az Idegsebészeti Osztályra, kísérettel együtt, nehogy elszökjek közben, s a végszó: 3 nap múlva hazaengednek! Az ájulás környékezett, de ettől kezdve nem voltam magamnál. A szobába begurították az ágyamat, feküdjek rá, hangzott az utasítás. Próbáltam magyarázni, hogy nem maradhatok, be kell fizetnem a gázszámlát stb-stb., nem volt menekvés. Kértem, hogy engedjenek telefonálni a húgomnak, legalább ő tudja, hogy hova tűntem. Segítséget nem várhattam senkitől, de tőle sem, hisz sokféle betegséggel küszködik.

Mint ázott veréb ültem a kombinémben az ágy szélén, mire figyelmeztettek, hogy feküdnöm kell. Már az éhhalál környékezett, mondtam is, de megnyugtattak, hogy mindjárt jön a vacsora. Hozták is, nagy étvággyal megettem. Utána vizit, meg mindenféle ápoló személyzet. Az egyik férfi egy tűvel közelített felém, mondva, hogy most szúrni fog! Tiltakoztam, ellenkeztem, de nem volt mese! Megkaptam a hasamba.
Ezt a félelmet nem érti meg senki, betegesen iszonyodok még a tű gondolatától is! A világból lehetne kiüldözni, annyira félek! És tudom is, hol van ennek az eredője. Hiszek a reinkarnációban, a többszöri leszületésben. Érzékeny vagyok erre a témára, tanulom és kutatom egész életemben. Közel 20 éve alkalmam volt beszélni egy látó-médiummal, aki belelátott előző életeimbe. Visszafelé számolva a harmadik földi tartózkodásomat az szakította félbe, hogy rabló haramiák megöltek engem családommal együtt! Nos, az akkori rossz élmény olyan nyomot hagyott bennem, hogy egész életemben félek! Talán majd máskor írok erről bővebben.

Visszatérve a kórházra, a közvetlen mellettem lévő ágyon egy alzheim-kóros, borzalmas látványt nyújtó, öreg, tehetetlen asszony feküdt, aki nem volt kapcsolatban a mi világunkkal, beszélni sem tudott. Teljesen ki kellett szolgálni, etetni, pelenkázni, mosogatni, törölgetni s ezen cselekvéseket a reggeli, vagy ebéd közben művelték, legtöbbször a hozzátartozók. Hosszú időre elment az étvágyam mindentől. Hozzá jött még az éjszakai elviselhetetlen horkolása. Hát, szavakat sem találok rá!
Alig vártam a csütörtököt, hogy végre haza engedjenek. Közben készítették méretemre egy páncél, kényszer-zubbony- szerű mellényt, ami legátolja a mozdulataimat, még a csizmáig sem tudok lenyúlni, hogy a többiről ne is beszéljek.
Várt rám még egy röntgen, ahova ágyastól együtt toltak az első szintre. Micsoda-érzés! Engem ágyon tolnak a forgalmas helyeken, a sok ember meg engem néz! Ezt megszoktam, de nem fekvő helyzetből! Bizony, szégyelltem magam! Be akartam takarni a fejem, de akkor azt gondolhatták volna, hogy halott vagyok. Megvolt a röntgen, aztán szállítás vissza a hetedikre.
VÉGRE! Elérkezett a délután, a hazamenés pillanata.
Megérkezett a szorító ködmön is, rám csatolták. Segítettek a csizmámat felhúzni, megkaptam a zárójelentést a recepttel együtt és az eligazítást, hogy 3 hónapig MAGAMNAK kell beadni NAPONTA az injekciót a HASAMBA!
Szó nincs, amivel kifejezhetném iszonyomat!
Mit tehetek? Meg kell tanulnom! Nagy lelki ráhangolódás, erő és bátorság kell hozzá! Két napja már sikerült!
Három hónap? NAGY ÉG? Alaposan leállítottak! Hogyan tovább? Fogok-e még fellépni, táncolni? És egyáltalán élni?

Budapest, 2017. február 1.

KÖSZÖNET a LELKIISMERETES ELLÁTÁSÉRT, GYÓGYÍTÁSÉRT!
Hozzászólások
PiaNista - február 01 2017 15:55:36
Naháááát, Viola, ez szörnyelem! Kitartást és jó erôt kívánok! Légy magypn óvatos!

PiaNista sok öleléssel
PiaNista - február 01 2017 16:31:34
Viola, az elôzô életekrôl érdekes volt a megemlékez´resed.

PiaNista
farkas viola - február 01 2017 17:00:45
KÖSZÖNÖM DRÁGA LÁSZLÓ!
Örülök, hogy benéztél hozzám. Ami az előző életekre vonatkozik kérdezd Kapolyi Gyurit, figyeld az írásait, Ő emlékszik is az előző életeire. Bocsánat Gyuri, hogy elárultam.
Szeretettel: Viola smiley
Kapolyi Gyorgy - február 01 2017 19:46:27
Viola.......
Hát, nem unalmas az életed, az már biztos. Én, nagyon rühellem a kórházat, az a kiszolgáltatottság, a tény, hogy nekivetkőzve fekszem egy csomó hálóruhás idegen között, ez lelkileg úgy igénybe vesz, hogy még hónapok múltán sem tudok az emléktől szabadulni.
Ezért, igen közelről érintett meg a történeted...
De meglátod, minden rendbe jön, és csak egy rossz emlék marad, amit hessegess el, ha jelentkezik.
Szeretettel.
gyuri
PiaNista - február 02 2017 10:51:11
Gyuri, látod, mit írt a Viola az elôzôekrôl. Ezt nem itt kell kitárgyalni, de engem is érdekel, sokat olvastam róla (most is: Dr.Bruce Goldberg könyve)

Üdv: PiaNista
patakikatalin - március 04 2017 13:26:46
Drága Viola végtelenül sajnálom, hogy ez a sok-sok minden részedül jutott. Számomra is hosszabbak lettek az erdei utak, és az égbe emelkedtek a hegyek. Tudomásul veszem a fizikai változásaim. Ha a szatyor félig van, már azt is súlynak érzem! Elfogadom az átalakulást. Pihenek ha úgy érezem, és alszom ameddig szükséges... a gyermekeimnek beszámolok az öregedés tüneteiről..nincs abban semmi szégyen, ha ők is segítenek az életemben. Sokat kézimunkáztam, szépeket alkottam és az Antológiák lapjait gazdagítottam. Érzékenyebb lettem...no nem ok nélkül!!! Kétszer is meggondolom, hogy kinek a társaságában időzök el...az idő lett számomra a legnagyobb kincs....Szeretettel ölellek:Glica
farkas viola - március 07 2017 07:42:01
Drága Glica!
De jó, hogy látlak! Véletlenül görgettem errefelé. Köszönöm bölcs szavaidat. Hát igen, múlik az idő és tudomásul kell venni a változásokat. Igazad van mindenben és milyen jó, hogy vannak gyerekeid, jóakaróid.
A legjobbakat kívánom szeretettel, jó egészséget és örömteli munkálkodást: Viola smileysmileysmiley
szinci - március 16 2017 19:42:56
Kedves Viola ! Úgy látom Neked is iszonyatos élményeid voltak a baleseteddel kapcsolatban. Közben azért el is nevettem magam, mikor írod, hogy a férfi a tűvel közeledett feléd :-) Ahogy látom a dátumot, Neked még elég friss ez a baleset, és nagyon vigyázzál magadra. Ezek időjárás változásra is nagyon fognak fájni.A táncikálást sajnos el kell felejteni egy időre.Nagyon jól megírtad Te is ezt a novellát.Elismerésem. Mielőbbi gyógyulást kívánok én is.Ölellek. szinci
farkas viola - március 16 2017 21:30:40
KÖSZÖNÖM SZÉPEN KEDVES SZINCI!
ÖRÜLÖK, HOGY MEGLÁTOGATTÁL. Lassú a javulásom, még mindig hordom a kényszerzubbonyt, az injekciózást 30 darab után abbahagytam. Reszkettem a félelemtől egész nap és a szúrásnál is egy órát vártam, akartam de nem ment. Szörnyű élmény. Április 3-án megyek újra CT-re.
Szeretettel gondolok Rád: Viola
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
20/05/2019 10:27
Szép napot kívánok! smiley

Manon
20/05/2019 08:16
Szép reggelt mindenkinek! smiley

KiberFeri
20/05/2019 08:00
Változó a május! De én kívánok mindenkinek kellemes napot.

Helen Bereg
19/05/2019 14:25
Szép délutánt Mindenkinek!

hzsike
19/05/2019 13:45
Szépséges napot mindenkinek! smiley

reitinger jolan
19/05/2019 12:47
Sziasztok, szép napot mindenkinek smiley

Manon
19/05/2019 10:00
Szép napot mindenkinek! Sziasztok Ica, Feri, Sancho! smiley

Helen Bereg
19/05/2019 09:12
Csodálatos vasárnapot Mindenkinek!

KiberFeri
19/05/2019 08:32
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

Sancho
19/05/2019 08:31
Szép vasárnapot mindenkinek! smiley

vali75
18/05/2019 20:06
Szép estét kívánok! smiley

KiberFeri
18/05/2019 08:40
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

Manon
18/05/2019 07:51
Szép reggelt mindenkinek! smiley

orok szerelem55
17/05/2019 20:45
Kellemes, szép estét és jó éjszakát kívánok Mindenkinek smiley

vali75
17/05/2019 20:21
Szép estét kívánok! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes