Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 24 2020 11:57:29
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 6
Tag: erzekiseg, Toni

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Órás

Órás

Egy jó ideje már a kert végében különálló kis házban lakott, mindenkinek jobb volt ez így, ő nem bírta elviselni a családi otthont, és a szülei, testvérei sem tudták már tolerálni őt.
Pedig Órás -ahogy otthon mindenki a becenevén hívta- mindent meg tett, hogy elviselje a légkört, de rettegése miatti idegrohamai már olyan szintre emelkedtek, hogy éjjel még tartottak is tőle és mindenki bezárt szobaajtók mellett mert csak aludni.
Tulajdonképpen teljesen átlagos embernek tartotta magát, csak az óráktól töltötte el valami iszonyatos érzés.
A kattogásuk már önmagában zavarta, de amikor ránézett egy számlapra és belelátott az óra testében futó alagútba, ami mindig be akarta szívni őt, abba az elkanyarodó, beláthatatlan szűk, szürke falú folyosóba, teljesen kivetkőzött magából.
Ordítani, hadonászni szokott ilyenkor, azután menekül a ház szobáiban össze-vissza és addig rohan, elsodorva ami az útjába kerül, amíg meg nem szűnik a hátában az a rettenetes vonzás.
Már minden órát elpakoltak a látótérből, hogy őt ne zavarja a látványuk, de akkor is hallotta azt a vészjósló ketyegést, folyton emlékeztetve őt az ígéretre, hogy egyszer be fog kerülni, előbb vagy utóbb az mindegy.
Így a kert végében a lomtár házikóban sokkal jobban érezte magát.
Rengeteg holmi volt bent, de óra nem.
Egy ideje azonban már amikor szellőztettek a nagy házban, akkor is kihallotta a szobákból a gonosz ketyegéseket.
Szinte érezte és lelki szemeivel látta, ahogy a fondorlatosan és idegesen futkosó kis mutatócskák gombolyítják tengelyük körül az időt és képződik a lyuk, ami egyre tágul és vonzza őt, befelé, abba az ijesztő mély folyosóba, ahonnan soha nem lesz visszatérés.
Már állandóan csak az ágyában feküdt, fejére húzott takarója alatt verejtékben úszó arccal hallgatózott, nem settenkednek-e alattomban a kis ház felé a hangok.
Az evést, ivást is hanyagolta, ráadásul így vécére is kevesebbszer kellett mennie és kitennie magát a paplanon kívüli veszélynek.
A család végül úgy határozott, Órás nem maradhat itthon tovább.
Egyik nap eljött egy autó és pár jól megtermett, nagyon kedves modorú ember, alaposan megfogva őt, nehogy beszippantsa valami, kikísérték egy szép nagy fehér autóhoz és beültették Órást.
Biztosították róla, hogy azért fogják ennyire erősen, mert így baj esetén is meg tudják majd tartani.
Ez valamelyest meg is nyugtatta Órást, tulajdonképp szívesen ment el velük.
Az impozáns, rengeteg szobás épületben nagy béke és nyugalom honolt, saját szobát kapott, ahol hatalmas volt a tömör, jóleső csend.
A falak puhán körülölelték, nem hallatszott semmi.
Az első időkben rengeteget aludt, jól étkezett és kezdte egészen kellemesen érezni magát.
Már napi szinten beszélgetett az őt meglátogató ápolókkal, az orvosokkal és néha a folyosón is sétált valamelyik kísérőjével.
Annyira szépen javult az állapota, hogy az intézetvezető úgy határozott, Órás nyugodtan lakhat egy rendes szobában, nem kellenek a párnázott falak, hiszen majdhogynem gyógyultnak is nevezhetnék.
Péntek reggel aztán a személyes holmijait átvitték két ápolóval az új szobába, ahol már ablak is volt, szép díszes rácsozattal ami a régi angolkertre nézett.
Az ápolók kimentek, Órás rendezgetett, ajánlották neki, hogy nézzen csak szét nyugodtan a zárt folyosón is, ami a szoba előtt fut egy darabon, amíg ők nemsokára visszajönnek.
Amikor Órás végzett a pakolgatással, kilépkedett a kövezett folyosóra, itt is világos volt, két szép régi rácsos ablak engedte be a fényt.
Az ablakok közt egy asztal állt, a lapján néhány szép virágos képeslap hevert, egy szék is oda volt tolva az asztal elé.
És fölötte, a falon egy nagy kerek számlapú óra lógott.
Olyan, mint a vasúti várókban szokott, a különbség csak az volt, hogy hangtalanul, sebesen rohant a másodperc mutató körben és lassan de némán követte a másik kettő.
Órás először szinte megmerevedett, és csak nézte a nagy méretű számlapot, de mielőtt teljesen elöntötte volna a vak rémület, valamit érezni kezdett, valami mást, újat.
Az óra jó volt.
Már nyílt az alagút, ahogy a másodpercmutató tekerte az időt a tengelyen, tágult a rés, érezte az enyhe szívóerőt, de nem akarta bántani őt, csak hívta, egyre sürgetőbben, ahogy nőtt és nőtt a nyílás, hogy -jöjj, gyere, nincs sok idő, most kell elindulnod.
Újra fölengedtek a végtagjai és már tudta is mit fog tenni.
Körülnézett, de még nem jött senki, gyorsan az asztalhoz lépett és a széket kihúzta mellőle, rálépett aztán fel az asztalra, gyorsan a széket felrántotta maga mellé és már rá is állt, így már jól el is érte az órát.
A nyílás ekkor már hatalmasra tágult, ő megkapaszkodott az óra két oldalában, aztán előredőlt és bemászott.
Az ápolók kizárták a folyosó ajtaját, aztán belépve maguk mögött visszazárták, beszélgettek.
Amikor meglátták a széket az asztalon, kiléptek és azonnal besiettek a szobába, de Órást már nem találták.
Hozzászólások
gyongyszem555 - április 27 2017 23:49:57
Igen, a paranoia felső foka! Sajnos sok ember él ilyen betegséggel, olvastam, hogy azt nem lehet gyógyítani, csak megfelelő gyógyszerrel tüneti kezelést lehet alkalmazni. Ez valami iszonyat lehet ez a betegség.

Szeretettel olvastalak és gratulálok Noémi!
Évismileysmileysmiley
Tiberius - április 28 2017 14:10:17
Az agy, egy csodálatos szerkezet,mint minden az sem tökéletes.
érdekes olvasmány,gratulálok
Tibor
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 24. hétfő,
Mátyás napja van.
Holnap Géza napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
24/02/2020 08:13
Szép új hetet mindenkinek! smiley

KiberFeri
24/02/2020 07:31
Legyen kellemes a hetetek, ezt kívánom nektek!

Gyongy
23/02/2020 14:21
Kellemes délutánt Napkorong smiley

orok szerelem55
23/02/2020 11:04
Kellemes, szép vasárnapot kívánok Mindenkinek! smiley

Manon
23/02/2020 10:54
Kellemes pihenést mindenkinek!

Helen Bereg
22/02/2020 19:12
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
22/02/2020 15:24
Kellemes, szép délutánt Napkorong smiley

hzsike
22/02/2020 11:06
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Helen Bereg
22/02/2020 10:43
Csodás, tavaszias hétvégét Koronglakók! smiley

orok szerelem55
22/02/2020 10:30
Szép napot és kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek! smiley

KiberFeri
22/02/2020 10:30
Kedves korong-lakóink és látogatóink, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!

Helen Bereg
21/02/2020 19:18
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
21/02/2020 12:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
20/02/2020 08:46
Kellemes napot kívánok, kedves korongosok...

Manon
20/02/2020 08:19
Kellemes csütörtöki napot Napkorong!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes