Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMarch 28 2024 09:34:40
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 6
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Érinthetetlen
Már tizenöt perce zongorázott. A zene minden zegzugát betöltötte a kicsi szobának. A dallamok megtapadtak a falon, és az ember fülébe is vadul belekapaszkodtak, ha Erik játszott. Ujjai hol finoman, hogy erõsen tapadtak vagy estek a billentyûkre, bámulattal néztem. Erik tekintete ritkán esett az elõtte álló kottára, gyakran üveges tekintettel ábrándozott el, vagy nézett mérhetetlen nagy felsõbbrendûséggel a zongorára. Nem volt öntelt. Nem. Csak nagyon csendes. Olyan csend volt ez, ami egyszerre bosszantott és szórakoztatott, nem tudom, hogyan mûvelte.
Vagy talán, a muzsikája miatt volt olyannyira vonzó?
Ezért szerettem hát?
De hiszen, annyival szebb volt õ, mint a zongorából kicsalható valamennyi hang, és maga a hangszer együtt. Nem volt hozzá fogható, és õ tényleg egy kicsit foghatatlan is volt. Soha nem engedte, hogy megérintsem, a teste öntelt volt.
Ahogy most látom ujjai mesteri pontosságát, ahogyan a Für Elise-t játsszák, felébred bennem a dühös vágy, hogy kezeit a billentyûkre szorítsam.
Miért jobb õ nálam?
Szürke napok.
Idõpontokra jönni-menni.
Bezártnak, magányosnak lenni.
Õ pedig csak játszott. Játszik. Játszani fog mindenkoron, mert neki ez jó. Mert nekem jó.

- Megtanítod nekem a dalt?

A szavamra azonnal összehúzta magát, mint akit hirtelen hátulról megijesztenek. Ujjait óvva lecsúsztatta az elefántcsont billentyûkrõl, és egyenesen a szemembe nézett. Ó, azok a méregzöld színek, amik a szemében fortyogtak! Idegesen a kottáért nyúltam, de Erik elkapta a csuklóm.
Az íróasztalhoz indult szótlanul, megragadta az egyik fiókja pántját, lassan kihúzta. Nem néztem a mûveletet, csak a kutatása hangjait hallgattam. Rálelt valamire. Egy filctollra. Félve feléje néztem, õ visszaült a zongorához. A filc sötétkék volt, és fogott. Erik lassan, és megfontoltan felcímkézte a zongora egyes billentyûit a tollal, számomra érthetetlen jelzésekkel.
Egyr30;kettõr30;kettõ-három-négyr30;.hétr30;kilencr30;tizenkettõ.

- Miért csakr30;? Egyébként is miért firkálsz rá?
- Haszna van. Gyere. Nézz ide!

Ránéztem újra a jelekre. Egyr30;kettõr30;

- Ne, ne számolgass, ez most nem kell! r11; intett.

Átadta a székét, mely a fényes fekete hangszer elõtt állt, és szólt, hogy üljek le. Már éreztem, hogy nem vagyok akárki. Még egy hangot sem ütöttem le. Egyet sem. Erik elmosolyodott látható félelmem miatt, de könyörületes volt, hosszú ujjai közé vette kezeim, s a zongorára helyezte. Azokra a filces jelekre.

- Ezekre a hangokra lesz szükséged, ehhez a dalhoz. Ha erre és erre a jelre teszed az ujjad, a dal fel fog ébredni r11; kezdte tanítását -, el fog kezdõdni. Vigyáznod kell, nem egyszerû a folytatás. Utána ide és ide kell érned az ujjaddal, és valamivel erõsebben kell leütnödr30;

Szóval csak egy dal.
Megint mennyire megközelíthetetlen.
Magától semmit nem adott volna. Ha legalább az õ választott dalát játszhattam volnar30;
Aznap megtanította nekem a Für Elise-t. Estére már teljesen folyamatosan játszottam, a pontos tempót még nem tartva, ami Eriknek külön tetszett. Lassú voltam. Lassú és romantikus.
Nem gondoltam az órákra.
Nem gondoltam a holnapra.
Szerettem. Játszottam. Tekintetem üvegesen tapadt Erik mélabús tekintetére. A jelek lemosódtak. Már nem a lefestett dalt játszottam.
Ez már durva volt.
Erik hirtelen a zongorához taszított, mindkét kezemet lefogva, és vadul az alsó ajkamba mart fogaival. Engedtem, hogy lelökjön a székrõl, le földre. A kották lapjai széthullottak a hirtelen keltett huzattól, de a dal, még remegve szólt a fejemben. Hallottam, hogy Erikében is.
A fiatal zongorista, a fiatal, éretlen zongorista, a fiatal, megközelíthetetlen, érintetlen, érinthetetlen zongorista, most a testemen feküdt, és a bal mellemre tapasztotta fülét.
Egyr30;kettõr30;kettõ-három-négyr30;hétr30;kilencr30;tizenkettõr30;
Hallottam, ahogy suttogva számolja a dobbanásokat.
Megint ugyanaz az ember voltam.
Eszköz valamihez.
Egy mozdulatlan billentyû, aki várta a mûvész érintését.

Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. March 28. Thursday,
Gedeon napja van.
Holnap Auguszta napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Szollosi David
22/03/2024 01:16
Március 10 óta nem küldtek be verset???
Wino
18/03/2024 01:35
Jó pihenést mindenkinek!
vali75
09/03/2024 12:28
Szép napot kívanok! smiley
vali75
07/03/2024 06:24
Jó reggelt kívánok! smiley
rapista
05/03/2024 00:47
Jó éjt!
vali75
04/03/2024 06:02
Jó reggelt kívánok! smiley
vali75
01/03/2024 15:08
Szép napot kívánok! smiley
2xistvn
21/02/2024 10:06
csodás napot "Napkorong"smiley
vali75
18/02/2024 07:56
Szép napot kívánok! smiley
Szollosi David
16/02/2024 18:18
4x Szép napot! Feb 12-től máig... smiley
vali75
12/02/2024 15:21
Szép napot kívánok! smiley
vali75
11/02/2024 21:45
Jó éjszakát kívánok! smiley
2xistvn
11/02/2024 09:37
Köszöntelek "Napkorong" Szép napot!
vali75
11/02/2024 07:43
Jó reggelt Napkorong! smiley
vali75
10/02/2024 15:47
Szép napot kívánok! smiley
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes