|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
|
|
A tisztás
Éjszaka felriadt. Nem egyszer, többször is. Először nem igazán értette, mi történik vele. Biztos, hogy ő az, akinek minap megjött a citológiai eredménye és egyértelműen ott állt rajta: RÁK. No persze latinul, de manapság az internet korában igazán nem nehéz megtudni az orvosi szavak jelentését. Ezek a szavakat ismerte, nem kellett hozzá fordító.
Felült, fejét kezébe támasztotta, de a hirtelen mozdulattól meghúzódott az előző műtéti seb. Felszisszent. Hogyan tovább? Mit jelent az a mondat: A hosszútávú túlélés esélye 10-20 %.
Mi a hosszútávú és minek a százaléka? Hirtelen beugrott elé egy kép, amint fentről látja a családját a temetésén. Érdekes módon úgy érezte mosolyog.
Reggel későn ébredt a félig sem átaludt éjszaka után. Kisétált a kertbe, körbenézzen és magába szívja a napsugarakat, a természet rügyező, virágzó szépségét és a boldogságot. A macskái ott tekergőztek a lába körül. Leült a kispadra, simogatta a két hízelkedőt.
- Tudjátok, hogy a dorombolásotok gyógyít? - kérdezte félhangosan.
Választ nem kapott, de nem is számított rá. Megöntözte a virágait, átöltözött utcai ruhába és határozott léptekkel kiment a rozoga kapun. A becsukásával nem foglalkozott, nem volt, mit elvihettek volna tőle.
Néhány ismerős alakot látott elmenni maga mellett, némelyik rá is köszönt. Volt aki megállt, megkérdezze - hogy van Rozika? Úgy tett, mintha nem hallotta volna, nem lassított, ment tovább csak előre. Mit válaszolhatott volna a kérdésre? - Köszönöm, jól? Az ilyen érdeklődésre nem mondhatja - Rosszul. Rákos vagyok. - Mindenkinek van elég baja, nem kell vigye az ő keresztjét is.
Befordult a falu utolsó utcájába, elhagyta az utolsó házat is. Egyedül volt a nagy semmiben. Hamarosan elérte az erdő szélét. A keskeny ösvényen - talán túrajellel is el volt látva - elérkezett a tisztásra. Nagyon régen egyszer álmában már járt itt. Akkor különleges lények tűntek fel a fák közül, de nem vették észre őt. Most lefeküdt a tisztás közepére, felidézte magának az akkori alakokat.
Erősen koncentrált. A fű zizegve hajladozni kezdett körülötte. Halkan mormolni kezdte a szavakat, szinte suttogva.
- El akarok menni veletek! Itt csak fájdalom vár. Nem akarom, sajnáljanak az emberek. Nem akarom, találgassák, mennyi is van még hátra szegénynek! Legyen mindennek vége, most, mikor még szép, mikor még boldogan, a magam akaratából mehetek!
Suttogásának hangját elnyomta a feltámadó viharos szél, majd egy villámlás után csak a test lenyomata látszott a még borzongó fűben.
|
|
|
- április 16 2018 20:00:09
Kedves Ica!
Végig izgultam nagyszerű írásodat. Ilyen elmúlást kívánnék én is, ez egy Kegyelmi állapot.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- május 02 2018 15:24:13
Ica !
Ez nagyon jól sikerült történeted, igazán tetszett. Örültem neki.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2021. április 16. péntek,
Húsvét, Csongor napja van.
Holnap Húsvét, Rudolf napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
